Az utókor kötelessége

A sváb deportáltakra emlékezett vasárnap délelőtt a Kálvária-templom német közössége.

A Kálvária-templom német gyülekezete és a Német Demokrata Fórum szatmárnémeti szervezete tegnap délelőtti szentmisén emlékezett meg az 1945 januárjában elhurcolt szatmári svábokról. A hívek az 1945 januárjában történt szomorú eseményekre emlékeztek, amikor is a szatmári sváb közösség mintegy ötezer tagját vitték a szovjet munkatáborokba. Az embertelen körülmények, a nehéz munka miatt sokan életüket vesztették, még többen pedig betegen, testi és lelki sebekkel tértek haza. Hátralevő életük nehéz feladata volt az emlékekkel való megküzdés, az utókornak pedig szép kötelessége a rájuk való emlékezés. Nemcsak azok előtt tisztelegtek, akik belehaltak a meghurcoltatásba, hanem azok előtt is, akik ma is élnek, és nap mint nap emlékeznek a nehéz időszakra. P. Orbán Mihály s. j., a Kálvária-templom német közösségének plébánosa igehirdetésében Keresztelő Szent János történetéről beszélt, aki Jézus Krisztusról azt mondta: Íme az Isten báránya, aki elveszi az emberiség bűnét. Jézus Krisztus az ártatlanság szimbóluma, aki megszenvedett az emberiség bűneiért. A plébános rávilágított arra, hogy az ártatlanok szenvedése az ateizmus alapját képezheti, hiszen aki nem tudja elfogadni Isten jelenlétét, azt mondja, hogyan tudja Isten nézni, hogy az ártatlanok szenvednek. A keresztyéni válasz erre a kérdésre és a deportálás helyzetére is: Jézus Krisztus neve, aki megszenvedte, végigélte, hogy Ő mint ártatlan bárány magára vette a sötétség bűnét szenvedésével. Ez az út, melyre rámutat János: Jézus, aki elveszi a világ bűneit. Az igehirdető rávilágított: Mi most is arra vagyunk hivatottak, hogy közreműködjünk abban, hogy ezt a szenvedést boldogságra tudjuk átváltoztatni.

Az ünnepi szentmise végén megkoszorúzták a deportált szatmári svábok emlékére állított kőtáblát a templom udvarán, majd a Sváb Házban agapéval várták a résztvevőket.