Azonosságok múlt és jelen között

Babarczy László Kossuth- és Jászai-díjas rendező a tegnap bemutatott Bertolt Brecht-Kurt Weill: Koldusopera című előadásról nyilatkozott.

— Második alkalommal rendez a szatmárnémeti Harag György Társulatnál. Mit tapasztal, változott-e valamit ez a színházi műhely az eltelt idő alatt?

— Először is, azokat a fiatalembereket, akik részben tanítványaim voltak, és akikkel már tavaly is dolgoztam, nagyon érdekes és izgalmas volt most újra próbára tenni, hogy fejlődtek-e? Én körülbelül negyven éve foglalkozom színészneveléssel, és egy színész fejlődése számomra az egyik legizgalmasabb dolog a színházban. Itt most — anélkül, hogy bárkit is reklámoznék — több, felfelé ívelő pályát kezdek látni. Azt gondolom, lehetséges, hogy Szatmárnémetiben a magyar színjátszás szempontjából jelentős színészek nőnek fel.

— A Koldusopera első bemutatója 1928-ban volt, mondanivalója azonban ma is időszerű?

— Sajnos még időszerűbb, mint akkor volt. Valami olyat alkottak Brechték, ami sajnos az elmúlt száz évben nem változott. Sok minden változott, sok minden alakult, birodalmak pusztultak, de az alvilág-közeli létezés sajnos a mi vidékeinkre még mindig jellemző. Brecht egy dühös fiatalember volt, aki látta, mi van körülötte. Egy élettapasztalat dühöngött Brechtben. Akkor, a nagy világválságot megelőző, még viszonylag békés időszakban már érezni lehetett, benne volt a levegőben az eljövendő borzalmak szele. Én remélem, hogy ránk nem várnak hasonlók, de ez a nyomasztó morális légkör ugyanaz. Az alvilági életet a stílus, az életmód, a gondolkodásmód és azok a mechanizmusok jellemzik, amelyek kiszolgáltatnak és hatalomra juttatnak embereket. Ezek a mechanizmusok nem változtak eleget. Ma is vannak kolduskirályok, utcalányok, és ha kinézünk az utcára, ott vonulnak szembeötlően. De mélyebb és kétségbeejtő azonosságok is vannak a múlt és a jelen között, amiben az van, hogy a mindannyiunk által hirdetett és elvárt polgári morál azért valahogy nem tud érvényesülni a mai világban.

- Az előadásból milyen mértékben tűnik ki a párhuzam a múlt és a jelen között?

- Szerintem nem kétséges az, hogy a néző megtalálja a darabban a párhuzamosságokat. Természetesen ezt mi még külsőségekkel is telítjük. Remek zenék és slágerek vannak az előadásban, amelyeket a társulat tagjai nagyon jól adnak elő. A szereplők nagyon látványos öltözetekben jelennek meg a színpadon.

Elek György