Azt követelik, amit már megígértek

Hetek óta a közbeszéd egyik napi témája a Székelyek nagy menetelése, amiről ha nem is mondja ki mindenki nyíltan, de önmagában belül érzi, hogy a nagy menetelés nem csak a székelyek ügye, hanem minden kisebbségben élő emberé. A Székelyföld területi autonómiájáért folyó küzdelem tulajdonképpen a román alkotmány jogfosztó első cikkelyének megváltoztatásáért is folyik, mivel ez a cikkely a kollektív jogoktól foszt meg minden Romániában élő magyart. A Román Alkotmány 6. szakaszának 1. cikkelye viszont előírja, hogy a nemzeti kisebbségeknek joguk van az „etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitásuk megtartásához, fejlesztéséhez és kifejezéséhez”. A régiósítás nem titkolt célja viszont az, hogy azokban a megyékben, amelyekben még tömbökben élnek a magyarok, azok szórványba kerüljenek. A Székelyek nagy menetelésének résztvevői és azok a szimpatizánsok, akik valamilyen ok miatt nem voltak jelen, semmi egyebet nem követelnek, csak azt, amit 1919. december 9-én az akkori román vezetés Párizsban aláírt az akkor megfogalmazott kisebbségi szerződésben. Ezt a dokumentumot azonban Románia olyan nemzetközi szerződésként kezeli, amelyet a belföldi törvénykezés felülírhat. A szerződés legfontosabb előírása, a 11. cikkely kimondja, hogy Románia az erdélyi székely és szász közösségeknek „vallási és tanügyi kérdésekben helyi önkormányzatot” engedélyez, ami nem más, mint az autonómia. 1989 után sem beszélhetünk egységes nemzetállamról, a nagyszámú magyarság és a más nemzetiségűek mellett Románia egyike azon országoknak, amelyekben többmilliós lélekszámú roma is él. Azonban a nemzetállamra hivatkozva a román politikai vezetés a nemzeti kisebbségeket megfoszthatja a kollektív jogok megszerzésének lehetőségétől. Az 1991-es alkotmány első cikkelye olyan jogforrás, amelyre hivatkozva megtagadható a kulturális, a helyi és a területi autonómia. A román politikai vezetés jól tudja, hogy a kollektív jogok hiányában a nemzeti közösségek fennmaradása lehetetlen. Románia ezért is akar kierőszakolni egy olyan régiósítást, amelyben a székely nép kisebbséggé válva, képtelen ellenállni az elnemzetlenítő politikának, az erőszakos asszimilációs nyomásnak.

Elek György