Babakocsival itt nem egyszerű

Számos édesanya panaszát lehet hallani, mert Szatmárnémeti rossz járdáin alig lehet babakocsival közlekedni. A gördülékeny ügyintézés pedig szinte teljesen lehetetlen a városban.

Szatmárnémetiben az utóbbi években általános jelenség lett a sok út- és járdafeltúrás, majd azok nem megfelelően kivitelezett „javítása”. Lépten-nyomon göröngyös, gödrös utakba és féljárdákba botlunk. Szó szerint botladoznak a gyalogosok a járdákon, bokaficamító mutatványokkal érnek el A pontból B-be. Babakocsival vagy kerekesszékkel a városban szinte lehetetlen közlekedni a járdák minősége, illetve a járdán tilosban parkoló autósok miatt. Igazi cirkuszi attrakció egy kismamának babakocsival a 16-os lakónegyedből a városközpontba eljutni, de ne feledjük, valószínűleg nem akrobatának neveli a gyereket. A város ilyen tekintetben semmit nem változott az évek során, és bár nagy igény lenne rá, valószínűleg nem is fog változni. A közintézményekbe való bejutás is megnehezíti a kismamák életét. A közintézményeket törvény kötelezi a mozgássérült-feljárók elkészítésére. Bár kreatív megoldásokat is alkalmaznak, azaz 60–70 fokos szögben emelkedő feljárók is vannak a városban, máig léteznek olyan intézmények — mint például a Szatmár Megyei Törvényszék vagy az 1-es Számú Postahivatal — ahová segítség nélkül babakocsival lehetetlen bejutni. A törvényszék jelenleg felújítás alatt áll, valószínűleg az átadásra a szakemberek ezt az „apró” problémát majd megoldják, viszont a postahivatalba nem lehet bejutni, egyrészt feljáró sincs, másrészt ezt a keskeny ajtók is megakadályozzák. A postahivatal bejáratán fel van tüntetve, hogy kerekesszékkel a hátsó ajtón lehet bemenni, az útbaigazítás jól látható és a rajta lévő instrukciók is egyértelműek, ez teljesen rendben van, viszont a logikai csavar teljesen mellbevágó, hiszen mit keressen egy kismama babakocsival és gyerekkel a hátsó részen, ahonnan az ügyintéző részre nem juthat el? A babakocsit biciklitartóra lakatolós módszert az elején zárjuk ki. A városi babakocsis tereprali után az intézmény kapujában marad a régi, jól bevált módszer, a segítség-kunyerálás — melyből mára már akár egy piramisjáték is alakulhatna: szerezz három embert, ketten emelik a babakocsit, egy nyitja az ajtót —, feltéve, ha nem az egész családdal megy az édesanya a postára ügyintézni, nagyszülőkkel együtt. Egyik olvasónk, Szabó Beáta kismama számolt be lapunknak arról, hogy a napokban kapott egy ajánlott levelet, majd elment az 1-es Számú Postahivatalba átvenni azt. A helyszínen szembesült azzal, hogy az ajtón nem tud bejutni, mivel a babakocsi túl széles, majd felfigyelt a kifüggesztett instrukcióra, hogy oldalt van a mozgássérülteknek a bejáró, ahol ismét egy ajtó előtt magát. Sok lépcső és cipekedés után, egy teljesen más postai helyiségbe beérve kiderült, hogy ott a csomagokkal foglalkoznak. Majd egy ottani alkalmazott útbaigazította, hogy az ajánlott leveléért mégiscsak a sarkon lévő bejárathoz kell menjen. Olvasónk tanácstalanul kérdezte az alkalmazottól, hogy de mégis, a babakocsival és a gyerekkel mit csináljon? A válasz, amelyet kapott, száraz, egyszerű és kimért volt: vegye ki a gyereket és menjen be, az ilyen esetekre nincs megoldásuk. A babakocsit pedig hagyja az utcán. A kismama végül este tért vissza a hivatalba, hogy átvegye az ajánlott levelet, melyről kiderül, hogy a GYES megítélési határozata. Valószínűleg nem ő az egyetlen ilyen módon meghurcolt édesanya. Az ilyen jellegű kiszolgáltatottság eddig sem érdekelte a városvezetést és nem úgy tűnik, hogy a jövőben érdekelni fogja. Interpellálni ki fog, hogy megoldást találjunk az ilyen helyzetekre?

Barakonyi Gergő