Babós Imre nyomában — A Gâlcescu-gleccsertóig
Utoljára módositva: 2019-02-18 08:59:36

Királyok útján jártunk, a szerpentinek veszélyes és szédítő magasságában. Majd gyepszőnyeges hágókon, csipkézett hegygerinceken át, merész nagyjaink lábnyomaiba lépve indultunk meghódítani a 2000 méter feletti csúcsokat, felfedezni a katlan mélyén fénylő tengerszemeket.

 

„Gyönyörködni akarok a hegycsúcsokról feltáruló képben. Szívembe akarom vésni a táj minden jellegzetes vonását, el akarom vinni magamban szülőföldem havasainak lelkét. Megnyugtató színes varázsára a nagyvárosi élet taposómalmában olyan sokszor szükségem van.”

Babós Imre, 1937 Páring

 

A Jézer tetejéről szépen látszik a Transzalpin út szerpentinje az Urdele-csúcsra

Mindig voltak elsők. Úttörők és lázadók, akik nem a megszokott felé haladtak, hanem kíváncsiságuknak és tudásszomjuknak köszönhetően elindultak felfedezni csodálatos világunkat. Olyan útra lépni, hol nem járt előttünk más, mindig magában hordozza a győzelem és veszteség kettős érzését s azt a kielégítetlen hiányérzetet, amit nem gyógyíthat más, csakis az új felfedezés öröme. A Páring-hegység rejtett kincseit az 1884-ben alakult Kárpát Egyesület Zsil-völgyi osztálya kezdte feltárni, önzetlen munkájuknak köszönhetőek az első turistaösvények és jelzések. Ezen lábnyomokban haladhatott a kitűnő turista, Babós Imre, és ezen útvonalon indultunk el mi is, 1937-es leírásai nyomán, felfedezni a hegygerinc lebilincselő szépségeit, csipkézett csúcsait és füves hegyhátait éppen úgy, mint jég csiszolta katlanjait és türkiz színű tengerszemeit.

A Királyok útján haladva mellettünk a Jézer, háttérben a Mohoru-csúcs

„Messze, nagyon messze egy régi világ határán tünedeznek elő a Páring hegység meredek oldalai és csúcsai. Hunyad déli határán, a kárpáti koszorú egyik gyöngyszeme ez a hegyvidék. A keserűséggel, szenvedéssel teli utolsó évtizedek előtt kedves helye volt a magyar turistáknak. Ma is az volna, ha nem lenne olyan messze. Az a hő kívánságom, hogy bárcsak minél több magyar turista tudna gyönyörködni a Páringban.”

Útban a Mohoru-csúcsra a nyeregben csontig hatoló szél fújt

A Transzalpin (Transalpina), vagy más néven a Királyok útja összeköti Erdélyt és Olténiát a Fehér megyei Szászsebes és a Gorj megyei Novaci között. Románia legmagasabb aszfaltozott útja nem csupán a szerpentinek veszélyes világba, de a felhők fölé emelkedő hegycsúcsokra is kalauzolja az utazókat. Nincs olyan kanyar vagy sziklafal, ahol ne lennének kíváncsi turisták, ne álldogálnának bámészkodó emberek, csodálva a természet tökéletes alkotását. Ám a táj igazi szépsége nem érhető el gépjárművel. Mint a legtöbb esetben, itt is gyalogtúra vezet a célig. A Muntinu-hágó alól már kitárulkozik előttünk a csúcsok masszív kőgerince, s a hegyek szerelmeseinek innen már nincs visszaút. A szerpentin kígyózásán áthaladva az Urdele-hágó előtt kanyarodunk le az útról, és a gépjárművet a túrajelző tábla mellett hagyjuk. A főgerincet követő Păpuşa felől érkező piros sáv jelzést követjük nyugat felé.

Kaotikus település a turizmus fellendítésének szolgálatában

A füves legelőn átvágva a Jézer-csúcs (Munţii Iezer) lábához érkezünk. Ez az első, még szelídebb szakasz, amely máris 2157 méter magasságba emel, és amely tetejéről még egy utolsó pillantást lehet vetni a Transzalpin kacskanyírgós szerpentinjeire az Urdele kopasz sapkája felé.

A Jézer-csúcsra jól látható jelzett ösvény vezet fel, mégis csak lassan, lépésben jutunk előre, mert szakaszokban meredek kaptatókon át haladunk. A tetőn szívet szorító figyelmeztetést találunk arra, hogy itt kezdődtek nagy kalandok és értek végett fiatalon emberi életek.

A Páring-hegység legnagyobb glaciális tava

A Jézer-csúcsot ereszkedő nyereg köti össze a következő, már markáns kiemelkedéseket, sziklás peremeket tartogató Mohoru-csúccsal (Mohorul). Míg a lábnak kellemes ez az ereszkedés, a két csúcs között barátságtalan, szinte csontig hatoló szél zúg.

„A szellős gerincen gyönyörködtem az északi oldal meredek letörésében. Lépten-nyomon meg kell állni olyan lenyűgöző a táj. Itt fenn örök csend uralkodik, de csak a városi élet mértékével. Mert hol keletről tör fel egy szélroham és hozza erősítve a meredek oldalakon alázuhanó számtalan csurgók, messze vízesések morajlását. Hol nyugatról ugyanezt, hogy itt a gerincen adjanak kiegyenlítő találkozót.”

Csodálatos az egyensúly a csipkézett csúcsok és füves legelők között

A Mohoru-hegycsúcson vezető ösvény egészen a már említett letörés felé vezet ki minket. Oly közeli a szakadék és vékony a perem, amin állunk, hogy ezt a szakaszt nevezném meg túránk legnehezebb részének. A cél felé vezető útból mindig csak egy apró darabot láttunk, jelzéstől jelzésig. S minden sziklás, kövekkel mintázott szakasz megkövetelte a figyelmet és tiszteletet a táj iránt. A Mohoru-csúcs 2337 méter magas. Az ösvény kicsivel a tető alatt vezet végig, s úgy nyújtózik előttünk, mint egy lustálkodó nagy macska. Közben kitárul előttünk a nyugati látóhatár, és megláthatjuk a hegység szívében levő impozáns hegycsúcsokat. Hosszú, de könnyű séta következik a Mohoru-nyeregben, majd innen a Pleşcoaia-nyeregbe, ahol szétágazik az út. A Pleşcoaia alól jól látható kép tárul elénk Rânca településről. A szállodákból és vendégházakból álló település létjogosultságát a Transzalpin útvonal és a hegy tetején lévő víztározó megépítése adta. Kaotikus és rendezetlen, de a maga furcsa módján pontosan ettől érdekes és látványos.

Naplemente a Páring-hegység csúcsai között

Mi jobbra folytattuk utunkat, a köveken lévő piros háromszög jelzést követtük a Tavak Kéményéhez (Hornul Lacurilor). Célunk a völgykatlan volt, ahol a Páring legnagyobb glaciális tava, az 1934 méter tengerszint feletti magasban fekvő Gâlcescu-tó található. Ám ebből az irányból meredek fal és kősziklás perem fogadott, ami újabb megmérettetésre szólítja fel a túrázókat. A Gâlcescu-tó 3,5 ha felületű, és legnagyobb mélysége 9,5 méter. Mellette a Vidál-tó és még néhány apró vízgyűjtő. Ragyogó napsütésben visszaverődik felszínükön a fény, és páratlan türkiz ékkő csillogásában tündökölnek a katlan fenekén. A parton kúszófenyők, borókás és gyapjúsás. Júniusban virágzik a havas szépe, tárnicsfélék és magashegyi növényfélék sokasága pompázik a katlanban. Fájó szívvel búcsúztunk a tavaktól, és elindultunk, hogy még sötétedés előtt visszaérjünk az aszfaltos útra. Egy teljesen más világba nyertünk betekintést, és mindazok, akik szeretik a hegyeket, és örömüket lelik a túrázásban, úgy érezhetik, feltöltődtek energiával — most élnek igazán.

 

Szöveg: Habarics Ilona

Fotók: Habarics Zsolt

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK
  • Nincs kapcsolodó cikk
APRÓHIRDETÉS
SZATMÁRI NAP

Helyfoglalás
Az oroszlánkirály
Ma, 21:00
Jon Favreau rendező és a Disney filmje, AZ OROSZLÁNKIRÁLY az afrikai szavannára repít el, ahol jövendőbeli király születik. Simba mindennél többre tartja apját, Mufasa királyt, és komolyan veszi, hogy egyszer majd az uralkodás feladata reá száll. Ám nem mindenki örvend az új oroszlánkölyöknek. Zordon, Mufasa fivére elveszítette helyét a trón várományosaként, így tervet sző. A Büszke Birtokért folytatott harcot árulás és tragédia szegélyezi, Simba pedig kénytelen száműzetésbe vonulni. Két újonnan
Grand Mall, Iuliu Maniu utca 2
MoziSzinházBuliEgyéb
KÉPGALÉRIÁK
NAVIGÁTOR


KÖRKÉRDÉS
NINCS POLL
SEBESSÉGMÉRÉS
  • Sajnos ma még nem kaptunk információt a radarokról a megyében!
  • Az összes megtekintése
    Radarok Szatmár megyében
    (2019. július 22.)


    KONYHA
    Hozzávalók: 2 ek. vaj, 1 fej vöröshagyma, 10 dkg liszt, 3 bögre tej, 15 dkg bacon, 25 dkg cheddar ...