×
2024. 03 19.
Kedd
József, Bánk
-2 °C
tiszta égbolt
1EUR = 4.97 RON
1USD = 4.56 RON
100HUF = 1.26 RON
Olvasó hangja

Balfácánságok

2019.01.03 - 15:42
Megosztás:
Balfácánságok

A hazai politikai élet egyéb híján csak a mindennapi adrenalinszintet tudja biztosítani az embereknek. Mármint azoknak, akik függővé váltak, és betegesen figyelik a médiában a mindennapi politikai cigánykodásokat. A többség azonban már belefáradt a következetesen személyeskedő és az ország valós dolgait mellőző „nagyfejűek” sokszor szégyenletes tetteibe, ékes bizonyítéka ennek, hogy a tavaly októberi népszavazáson a lakosság kevesebb mint 20%-a vett részt. Az élet azonban nem áll meg, és nap mint nap olyan dolgokat és eseményeket tálal a hazai kisembernek, hogy annak reménye se lehet rövid távon civilizált, emberközpontú életre vagy biztató jövőképre. Ha politikai mindennapjainkat nézzük, sajnos igaznak tűnik — ezt egy neves román közéleti személyiség mondta —, hogy az ország az elvándorlásokkal genetikailag kiürült. Íme néhány a tálalt „csemegékből”.

Szeptember óta járnak a gyerekek iskolába, de a tej-kifli program még nem működik. Hiba csúszott a kiírásba, de hibás nincs, felelős nincs, felelősségre vont nincs, mindenki csak húzogatja a vállát, még olyan hangokat is hallani, hogy az arra költött összeg úgyis csak kidobott pénz az ablakon. A legtöbb gyerek, pláne a döntnökök családjaiban ettől persze nem hal éhen, van mit ennie, de sajnos nagyon sok gyerek tízórai nélkül kell hogy iskolába menjen, nekik bizony hiányzik a kifli és a tej. Ennél minden más fontosabb? És egyáltalán, ha egyszer ez törvényileg jár a gyermekeknek, hogyhogy van, aki feljogosítva érzi magát, hogy ezt megvonja tőlük?

Ha már iskolásokról van szó, megdöbbentő a Világbank felmérése, mely szerint az EU-ban a román iskolai oktatás a leggyengébb hatásfokú, és a gyermekek a 12–13 tanulási évből 3,4 évet (28%-ot) üresjáratban töltenek el, mert sok értelmetlen és haszontalan dolgot kell tanulniuk. Évtizedek óta várat magára a román tanügy teljes megreformálása, de az egymást váltogató műkedvelő, pártkatona tanügyminiszterek erre képtelenek, és valószínűleg nem is vásik a foguk az azzal járó nagy fáradságra. Hallani lehet nyilatkozatokat viszont, hogy a román tanügyi rendszer az egyik legjobb Európában. Na de mire jó? A romániai gyermekek az iskola végeztével képességeiknek csak a 60%-át tudják használni, ami Európában a legalacsonyabb arány, vagy az már az ő bajuk?

Főleg Székelyföldön sorozatosan támadják és esetenként meg is ölik az embereket a Ceauşescu-örökség medvéi. Még egy csíkszeredai iskolába is behatoltak, szerencse, hogy ez vakációban történt. A jelenlegi helyzet az, hogy egy medve az országnak értékesebb, mint egy ember, hiszen medvét embertől védő törvény van (2016, Cioloş-kormány), de embert medvétől védő nincs. Ha valaki lepuffantja minisztériumi különengedély nélkül a hozzá behatoló és őt veszélyeztető medvét, bizony nagy bajba kerül. Különös románikum ez.

Állatokkal kapcsolatos a nemrég érvénybe lépett törvény is, amely az állattetemek elszállításáról rendelkezik. Ha elhull egy állat, a gazdája értesíti az állatorvost, az állatorvos a helyi felelőst, a helyi felelős a megyei felelőst, az pedig az elszállítással foglalkozó céget, amelyiknek az embere elszállítja aztán a tetemet egy hamvasztó céghez. Ha gazdátlan állattetemről van szó, azt egy másik kanyargós úton az önkormányzat dolga rendezni, állattartó farmok esetén pedig ismét mások a szabályozások. Negyedik osztályosok matekversenyére való feladat lenne, hogy hogyan lehetne ezt egyszerűbben megszervezni, és azzal hány tisztviselői fizetést lehetne megtakarítani. Jelenleg másfél millió tisztviselő van az országban.

Románia az egyik legnagyobb antibiotikum-fogyasztó ország, bizony ez nem nagy dicsőség. A sok antibiotikumtól ellenállóvá válnak a baktériumok, amelyek aztán akár befolyásolhatatlan, halálos fertőzéseket is okoznak. De az emberi szervezet is megsínyli az oktalan szedésüket, máj- és veseproblémák adódhatnak, szájon át szedve pedig ölik a bélflórát, és immungyengeséget okoznak. A hazai nagy antibiotikum-fogyasztásnak négy tényezője van, de komolyan senki nem foglalkozik ezekkel, a szakminisztériumnak például a legkisebb gondja is nagyobb annál. A gyógyszergyártók el akarják adni a gyógyszert, és ennek érdekében gusztustalanul, erkölcstelenül és gyakran hazugságokkal reklámoznak. Vajon kinek a dolga odasuhintani és rendet csinálni? A második tényező az orvos, és az ilyen nem fehér holló, aki egy lázas vírusos fertőzésre kapásból antibiotikumot és csakis azt ír fel. A járóbeteg-rendeléseken dolgozó orvosoknak hazai viszonylatban nincs semmilyen szervezett szakmai ellenőrzésük, hát ez meg kinek a mulasztása, kinek lenne a dolga? Aztán a patikák következnek az okok sorában, mert a bevétel érdekében nagyon sokszor most is eladnak antibiotikumot vény nélkül, pedig ez lenne a legkönnyebben ellenőrizhető dolog. A negyedik, de talán a legfontosabb oka a nagy antibiotikum-használatnak a lakosság zömének a mély tudatlansága. Ilyesmikről az iskolában kellene tanítani a nagyobb gyerekeknek, mert a begyepesedett felnőttek már nem befolyásolhatók; nagyon reméljük, hogy a tanügy teljes megreformálása ezt is megoldja majd.

Szatmáron minden rendben van a szelektív hulladékgyűjtéssel, kivéve a lakosság hozzáállását, nyilatkozta demagóg módon a felelős személy. A valóságban azonban semmi sincs rendben, hiszen 50 helyett most is alig 10% a begyűjtött száraz szemét. Az változtatna nagyot a százalékon is és a lakosság hozzáállásán is, ha külön kukák lennének a háztartásokban a száraz szemétnek, de ezt a tervet — valószínűleg a Florisal behatására — elvetették. Műanyag zsákokat tenni-venni, két héten át beléjük botladozni nem 21. századi dolog. Vagy vidéken csak vidéki agyak határozhatnak?

Az államelnök és az uralkodó párt vezére közti vásári komédia szüleményeként az elnököt és vele együtt a Német Demokratikus Fórumot leantiszemitázták és lenácizták, és nem ez volt az első eset. Az senkit sem érdekel, hogy a kisembernek már rég nincs vezetője, akit tisztelni tudna, de most már az se számít, hogy mit szól az ilyesmikhez nem szokott Európa. Csak gondolni lehet, hogy a vén kontinens fejét csóválva azt mormogja: Na, ezek a románok már megint hozzák a formájukat!

 

Tisztelettel,

Dr. Zagyva Miklós