Balogh Ferenc: a becsületesség áldozatokkal jár
A Romániai Községek Szövetsége négycsillagos diplomával tüntette ki Balogh Ferencet, Hadad község polgármesterét a négy mandátum alatt elért eredményeiért. A kitüntetettet kérdeztük.
— Mi késztette annak idején arra, hogy vállalja a megmérettetést a polgármesteri tisztség megszerzéséért?
— Hadadon születtem, ott élek és ott is akarok maradni, éppen ezért érdekelt és érdekel a falu sorsa. Korábban már dolgoztam a közigazgatásban önkormányzati alkalmazottként és tanácsosként. Akkor úgy éreztem, hogy komolyan kell venni a lakosság részéről érkezett felkérést, de amúgy is szeretek dolgozni, tevékenykedni a közösség érdekében. Ha most visszanézek, hogy honnan indultunk és hova jutottunk, úgy érzem, felemelt fővel mondhatom, hogy megérte.
— Ön lelkipásztorként mit tapasztal a közéletben, a mai, sokszor ellentmondásos, sokszor embertelen, sok kihívást hozó világban mennyire sikerül betartani az erkölcsi normákat?
— Azt kell mondanom, hogy bármennyire elterjedt a közhiedelemben, hogy a politika mocskos és erkölcstelen, nekem az a véleményem, hogy nem a politika mocskos, hanem az emberek mocskolják be. A politizálás egy nagyon nemes foglalkozás. A görögök nagyon szépen kitalálták, hogy milyen nagy feladat az emberekért munkálkodni. El kell mondanom, hogy engem soha nem próbáltak magasabb szintről befolyásolni, felülről irányítani. Lehet, hogy azért, mert tudták, hogy nem érdemes, úgysem fogok olyan dolgokat elkövetni, amikkel nem értek egyet. Sokan mondják, hogy bizonyos dolgokat csak úgy lehet elérni, ha megtaláljuk a kiskapukat, vagy olyan kompromisszumokat kötünk, amelyek bizonyos helyzetekben elkerülhetetlenek. Én soha nem kerültem ilyen helyzetbe, de nem is éltem volna a lehetőséggel. Az ember saját döntésén múlik, hogy tisztességes maradjon. Mindenkinek a saját döntése, hogy milyen utat választ. Ez így van minden területen. Az orvos dönti el, hogy elfogadja-e a csúszópénzt, a vállalkozó döntése, hogy mennyire tartja be a törvényeket, kit próbál meg lefizetni, milyen eszközökkel szerez megbízatást stb. Nem igaz, hogy másképp nem lehet megélni. A becsületesség áldozattal jár, de ezt vállalni kell, és ha valami nem működik olyan jól, mint a korruptaknál, azért nem a politika a felelős.
— Hosszú távon a jó szándéknak és a becsületességnek megvan az eredménye?
— Szerintem igen. Nem érdemes feladni a tisztességet a rövid távú haszonért. Volt olyan javaslat a helyi politikában is, hogy helyhatósági választások előtt ígérjük meg az alpolgármesteri széket olyan pártok képviselőinek, akik segíthetnek az előválasztásokon és a választásokon, aztán majd csak lesz valahogy. Nem kell azt az ígéretet betartani. Az ilyen dolgokba nem mentem bele. Soha nem ígértem és nem is fogok olyat ígérni, amiről tudom, hogy nem tudom teljesíteni. Nagyon örülök, hogy sokszor elmondhattam harminc-negyven ember előtt: első számú célom nem az, hogy minden eszközzel megnyerjük a választást, hanem hogy maradjunk meg tisztességesnek és becsületesnek. Ha még megnyerjük a választást is, az egy ráadás. Eddig ez sikerült, de ha nem sikerülne, azt is felemelt fővel kell fogadni.
— Hadad földrajzi elhelyezkedése okán hátrányos helyzetű község, a fejlődés ezért nehezebben éri el, a lakosság elvándorolt. Ilyen körülmények között hogyan lehet eredményeket elérni?
— Az 1968-as közigazgatási átszervezéskor Hadad egy olyan szerencsétlen helyzetben volt, hogy három megyéhez is tartozhatott volna (Szatmár, Szilágy, Máramaros), de mindháromnak a szélére esett. Nem volt egy rossz döntés a Szatmár megyéhez való tartozás (furcsa módon kikérték a lakosság véleményét, ami abban az időben nem volt gyakorlat), ez viszont azzal járt, hogy a másik két megye Hadadhoz vezető útjait nem tartották karban, járhatatlanokká váltak, korlátozva volt a közlekedés. Hadad egy kis régiós központ volt, a hadadi vásár több ezer embert vonzott, de miután nehezebb lett a megközelítése, fokozatosan csökkent a jelentősége. A falu német lakosságának a kilencven százaléka kiköltözött Németországba. Ez problémát jelentett, mert azok az emberek mentek el, akikben ott volt a vállalkozószellem, akartak dolgozni. Ha a lakosságnak ez a része — és nagyon sok magyar — nem költözött volna el, most egy erős, gazdaságilag fejlett település lenne Hadad. Amikor polgármester lettem, kollégáimmal együtt igyekeztünk fejleszteni az infrastruktúrát, hogy akik itthon maradtak, minél jobb körülmények között éljenek. Indult néhány vállalkozás: pékség, autószerelő műhely, mezőgazdasági vállalkozások, de ezek nem sok embernek adnak munkát. A következő lépés az lenne, hogy a termelők összpontosítsanak a mezőgazdasági termékek feldolgozására, hogy több munkahelyet teremtsenek. Lehetne fejleszteni a biogazdálkodást, az ökoturizmust stb.
— Mennyi esély van a fiatalok megtartására?
— Az iskolában még mindig van 450 gyerek, ami azt jelenti, hogy a helyzet nem reménytelen. Egyre többen végeznek egyetemet is, de az ott szerzett ismereteket Hadad környékén nem tudják felhasználni. Többen maradnának Hadadon, de nem találnak olyan munkahelyet, ami megfelel a végzettségüknek. Arra sincs esély, hogy odatelepedjen egy olyan gyár, amelyik 150–200 embert tud foglalkoztatni, mert nem kapna annyi munkaerőt, minimálbérért senki sem dolgozna, még otthon sem.
— Mit jelent az ön számára a Romániai Községek Szövetségének az elismerése?
— Jó, ha elismerik az ember munkáját s ezzel együtt azokét is, akik ebben segítenek. Jó, hogy nem kilóra vagy méterre mérik az eredményeket, hanem az adott helyzethez mérten. Vannak községek, amelyekben sok lehetősége van a polgármesternek és a helyi tanácsnak, míg vannak olyanok is — mint Hadad —, ahol nagyon meg kell küzdeni a haladásért.
Elek György
