Beatles-karácsony az idén is
December 26-án 19 órától a művelődési házban Péter Attila Zsolt, Rappert-Vencz Gábor, Nagy Csongor Zsolt és Cserey Csaba ismét előadja a Mindhalálig Beatles koncert változatát.
A karácsonyi koncert ötlete az elmúlt évben született meg: mi lenne, ha karácsonykor, a szeretet ünnepén lenne egy Beatles-karácsony is — nyilatkozta a Friss Újságnak a zenekar szóvivőjeként Péter Attila Zsolt, Pedró. Az ötletet felkarolta a G.M. Zamfirescu Művelődési Ház, így lett a tavaly a nagy érdeklődés miatt két koncert. „Most szerencsénk van, mert a nagy teremben játszunk, ahova egyszerre befér ötszáz ember. Csodálatos érzés számunkra a közönség érdeklődése. Ezek a koncertek nekünk is sokat jelentenek, hiszen mindig nagy öröm újra elővenni ezeket a remek dalokat és együtt muzsikálni, de legalább ekkora élmény az is, hogy ilyen sokan jönnek el a bulikra. A tavalyi nagyon jól sikerült, bízunk benne, hogy idén is újabb fűszerek kerülnek majd a koncert hangulatába és a forralt borba is. Lesznek meglepetés-vendégek: lesz egy kis blues-muzsika, az 1960-as évek zenéje és lesznek olyan Beatles-dalok is, amelyeket eddig nem játszottunk” — fejtette ki.
A Mindhalálig Beatles című színdarab története még 1988-ban, a Thália Színházban kezdődött, Forgács Péter ötlete alapján. A színdarabbal azonos című koncerttel a négy különleges színész már nagyon sokszor, nagyon sok helyen fellépett, mindig nagy sikerrel. Nem egyszerűen Beatles-feldolgozásokról van szó. A koncert minden korosztály számára élményt nyújt.
Arra a kérdésre: mi lehet az oka, hogy a régi dalok még mindig népszerűbbek mint az újak, Péter Attila Zsolt a következőket válaszolta: „Szerintem egy körforgás van, amit az idéz elő, hogy nagyon kevés olyan együttes tevékenykedik manapság, amelyik maradandót tud alkotni. Észrevehető az, hogy rengeteg felújítás van, nagyon sok dalt átdolgoznak. Ezek mind a hatvanas, hetvenes, nyolcvanas évekből kerülnek elő. Ezek jól megírt, jól bejáratott slágerek. Azok az együttesek megdolgoztak azért, hogy maradandót alkossanak. A Beatles-zene egy életérzés. Amikor színpadi előadásként játszottuk nyolc éve, harminchárom előadást értünk meg, minden előadás után tíz-tizenöt perc álló tapssal jutalmazta a közönség a produkciót. Volt tizennyolc dal, amit összefogtak egy szöveggel azért, hogy azt a tizennyolc dalt lehessen színpadra vinni. Aki megírta a szöveget, színházilag nem alkotott maradandót, viszont felelevenített egy életérzést. Ez a varázsa ennek.”
