Bécsben és Münchenben lépett fel a Kölcsey német kórusa

Vidámság, móka, élményszerzés, emlékgyűjtés, állhatatosság, kitartás. Talán ezekkel a szavakkal lehetne jellemezni a bécsi és müncheni látogatásunkat, amelynek egyetlen pillanata sem mondható unalmasnak. Kirándulásunk április 4-én, péntek reggel vette kezdetét, 6-kor indultunk, és lassan-lassan (a határnál levő többórás tartózkodás kissé felkavarta a programot) közeledtünk Bécs felé, mi 45-en a német kórus tagjai közül, a IX. C., E. F., a X. E., F., a XI. E., F. és a XII. E. és F. diákjai.

A császárváros délutáni nyüzsgése fogadott minket, lenyűgözve szépségével. Megérkeztünk az ifjúsági szállóba — ahol ott-tartózkodásunk idejére voltunk elszállásolva —, átöltöztünk és indultunk is egy külvárosi templomba, ahol a jelenlevőknek vallásos és szatmári sváb énekeket adtunk elő. Miután ez véget ért, egy volt kölcseys hölgy, Csiszár Klára esti városnézésre hívott bennünket és szakavatott magyarázatával érdekesebbé tette számunkra Bécs látványosságait, kincseit és történelmét.

Reggel folytattuk utunkat München felé. A hangulatot a buszban való énekpróba fokozta, ugyanakkor azonban a gyakorlás meg is nyugtatott kissé, hiszen aznap három fellépés is várt ránk. Amint úti célunkat elértük, következett is az első fellépés, ami nagy sikert aratott. Ezután elmondhatatlanul finom süteményezésre és teázásra voltunk hivatalosak a német vendéglátóink jóvoltából, s a közönséget hálánk jeléül ismét sváb énekekkel leptük meg. Egy röpke pihenés után indultunk is egy másik templomba fellépni, ahol ugyancsak szívélyes fogadtatásnak örvendhettünk.

Bár a nap elteltével erőnk megfogyatkozott, annyi mégis maradt, hogy a vacsora után egy esti városnézésre vállalkozzunk, aki pedig nem ezt választotta, az a szállóban bulizni mehetett. Csodás volt az esti München, megérte a fáradságot!

A vasárnap mondható kirándulásunk legérdekesebb és legizgalmasabb napjának. Elsőként meglátogattuk a BMW-Világot és -Múzeumot, ahol a BMW és a Rolls Royce elképesztő autóit, motorjait láthattuk. Második állomásunk a német technikai múzeum volt, amelynek 28 000 kiállított tárgya révén betekintést nyerhettünk a világ technika fejlődésébe, különböző témákban, mint a bányászat, csillagászat, zene, sőt az első német tengeralattjárót is megtekinthettük. A múzeum egyik attrakciója a valósághűen felépített föld alatti bánya volt. A múzeumlátogatások után a belvárosban sétáltunk, megcsodáltuk a Marienplatz különleges épületeit, a csodás városházát , és meghallgattuk az óratorony különleges harangjátékát, amely igazi turista látványosság.

A séta után következett az utolsó fellépésünk, ami ugyancsak jól sikerült. A perselyből való összeget több fellépéskor átadták nekünk, amit az iskola a kórus számára szeretne befektetni, egy új és saját hangszer vásárlásával. A hétfői napunkat egy hosszú utazással (ámbár nem unalmassal) lehet jellemezni, éjfél után, 1 óra tájékán szerencsésen és gondmentesen hazaérkeztünk. Úgy gondolom, mindenki jól érezte magát, és azok, akik ott voltak, felejthetetlen élményekkel gazdagodtak, megérte a sok-sok ráfordított munka, kóruspróba.

Köszönjük mindazon támogatóinknak — Német Demokrata Fórum, Zollner Kft., Hans Lindner Alapítvány, Kölcsey Ferenc Szülői Egyesület —, akik lehetővé tették a kórus utazását, nagylelkűségük folytán elvihettük iskolánk és Szatmár hírét messzi tájakra is.

Benedek Karola, XI. F