×
2024. 03 28.
Csütörtök
Gedeon, Johanna
12 °C
enyhe eső
1EUR = 4.97 RON
1USD = 4.59 RON
100HUF = 1.26 RON
Szatmárnémeti

Befogadó szívvel

2012.11.25 - 14:59
Megosztás:
Befogadó szívvel

A betegek befogadásának, elfogadásának módjáról, Isten szeretetének megjelenítéséről beszélgettek az önkéntes beteglátogatók, november 24-i találkozójukon.

 

Idén utoljára gyűlt össze képzésnapra az egyházmegyei önkéntes beteglátogatói kör. November 24-én, szombaton, reggel kilenc órától, a Szent Alajos Konviktusban a lassan letűnő naptári év történéseire való visszatekintésen túl a betegek, örömhírből fakadó elfogadásáról elmélkedtek.

A Szatmári Római Katolikus Egyházmegye Kórházpasztorációs Irodája által közösségbe gyűjtött beteglátogatók a programot elmélkedéssel kezdték. Képeket választottak ki egy gyűjteményből, és a bennük ébredő gondolatokról, érzésekről, a megjelenített pillanat üzeneteiről beszélgettek. Őszinte, emlékekre, örömökre, nehézségekre visszamutató, és azokat feloldó momentum volt, melyben mindenki meglátta a képben, kicsit önmagát is.

Gáspár Annamária kórházpasztorációs referens ezt követően tartott előadást a szív, mint az ember érző-, és átérző pontjának, betegek előtti megnyitásáról. Mint mondta, az önkéntes beteglátogató és beteg közötti kapcsolatban nagyon fontos, hogy az önkéntes, befogadó szívvel, türelmesen, alázattal álljon a beteg és hozzátartozói mellett, teret, lehetőséget biztosítva arra, hogy akit meglátogatnak, megpihenhessen. „A befogadó, elfogadó, szerető szív válasz Isten örök szeretetére. Ő az, aki elsőként szeretett, elfogadott minket, minden feltétel nélkül. Mielőtt elkezdenénk tehát a szenvedőkkel való találkozást, az Úrral való közösséget kell keresnünk, Tőle kegyelmet kérve, erőt merítve. A beteg, ha befogadjuk a szívünkbe, érezni fogja, hogy biztonságban van, szeretet veszi őt körül. Amikor befogadom a szívembe, megteremtem a szükséges kapcsolatot arra, hogy megértsem, segíthessem őt.”

A megértés fogalmában való elmélyülésért felolvasott egy részletet Antoine de Saint-Exupéry, „A kis herceg” című művéből. Ennek kapcsán aztán elmondta, oda kell figyelnünk a részletekre. Csendben, alázattal, lépésről lépésre, időnként halkan kell, hogy eljussunk a beteghez. Fontos a látogatás időpontja is, hiszen megvan a maga szertartása a találkozásnak is.

A korintusiakhoz írt szentpáli levélből olvasott egy részletet a vigasztalásról (2Kor 1,3-5), majd hozzátette: „Ha mélyen hisszük, hogy Isten hívott minket erre a szolgálatra, ez megadhatja a beteghez való közeledés biztonságát. Ő küld ahhoz, akihez éppen odalépünk, és az Ő követei vagyunk. A Jóisten szeretetének megjelenítői a kórházban, az otthoni betegágy mellett, az idősotthonban. Küldetésünk lényege: azért vagyunk ott, hogy kimondva-kimondatlanul a beteget segítsük abban, hogy érezze, Isten ebben a nehéz, kiszolgáltatott helyzetben is szereti őt, gondja van rá, számon tartja.

Éreznünk kell, hogy a reményt, az élniakarást a betegeknek, hozzátartozóknak nem mi adjuk, hanem Ő, aki az Élet Urának mondja magát, ahogy a fenti szentírási idézet is mondja. Nincs más igazi vigasztalás, csak ami Istentől származik.”

A megismert gondolatokról a beteglátogatók csoportokban beszélgettek, majd feltárták mindenki előtt érzéseiket. Ahogy az önkéntesek részéről elhangzott, a betegek elfogadása a látogató számára is kegyelem, neki is lelki ajándékokkal szolgál. A beteggel való kapcsolat szeretetre épül, melyben maga Krisztus jelenik meg. Ő a kapocs, de Ő az is, aki teljessé teszi a közösséget a két ember között. Mint mondták, sokszor megélik ugyanakkor, hogy valójában Jézus működik a beteglátogató helyett: „Érzem, hogy én csak ott vagyok, de Isten az, aki helyettem működik, aki megvigasztal mindkettőnket. Ezt többször megéltem, és olyan csodálatossá teszi ezeket a találkozásokat. (...) Tudom, hogy én csak egy eszköz vagyok, de ez magabiztosságot ad, mert mindig úgy indulok el, hogy a Jóisten velem van, és biztosan sikerül elvégeznem a feladatomat.”

Később, régióknak megfelelően beszélgettek a helyi vonatkozásokról, az elmúlt időben, a beteglátogatásban megélt örömökről és kihívásokról. Ezt összesítették, majd gyertyát gyújtottak, és a kápolnába vonulva, csendben hálát adtak évért, a közösségért. Imával helyezték keretbe a napot.