Bemutatták Simonfy új könyveit

Szerdán a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban mutatták be Simonfy József „Kampó az S” és „fehér fáj” című versesköteteit. Simonfy költészetének értékelése után a szerző dedikálta a köteteket.

A szatmárnémeti Kölcsey Ferenc Főgimnázium multimédia-termében mutatták be Simonfy József nemrég megjelent, „Kampó az S” című verseskötetét és a „fehér fáj” című, válogatott verseket tartalmazó kötetét. A versválogatásokból László Zita, a Harag György Társulat művésze olvasott fel, majd Kereskényi Sándor méltatta a kötetet. Véleménye szerint Simonfy költészetében nem a szép és a jó kimondása a cél, hanem éppen az, hogy a szép és a jó gyakran mennyire fáj. Simonfy úgy érzi, hogy ebben a „seb világban” nincs helye annak, ami nem fáj. Ebben a kötetben minden ott van, ami fáj, ami hiányzik az életünkből. Kereskényi szociológia, poétika és antropológiai szempontból elemezte a kötetet. Simonfy egzisztenciájában és megvalósításaiban is a társadalom perifériáján van, nem alkot komplex képeket, egy leegyszerűsített irodalmat gyakorol. Sajátos elképzelése van arról, hogy mi az irodalmi érték, versei az egyetemesség igényeivel íródnak. A kötet arra utal, hogy a mai társadalomban szenvedés, szenvedtetés van. A versekben óriási jelentősége van a reflexivitásnak. Kereskényi leszögezte, hogy Simonfy benne van az erdélyi, sőt a magyar irodalmi kánonban.

A „Kampó az S” című kötetet Végh Balázs Béla elemezte. A versekből az olvasható ki, hogy Simonfy önmagát verseli meg. Semmi sem épülhet önértékei és ösztönösségei szerint. Simonfy költészete az elértéktelenedést tükrözi. A mai embert a megismerés helyett a megszokás, a hozzászokás jellemzi. Elidegenedés a világtól, a forrástól, elidegenedés a költőnek önmagától. Simonfy nem lelkesül és nem lelkesít. Nincsenek szépségélményei, versei valamilyen felemás érzésekkel töltik el az olvasóit. A kampó mindig más hatást kelt mint az S, mondhatjuk azt is, hogy a kampó elidegeníti az embereket. Ezt a pszichikai folyamatot eleveníti meg a vers. Simonfy költészetének van egy sajátossága. Ha a verseket folyamatosan írjuk le, prózaverset kapunk. Ha sorokba tagoljuk, más és más jelentősége lesz a mondatoknak. A verssorokban ott van egy állandó feszültség, ami előre viszi a verset.

Jánk Károly régi ismerőse Simonfynak, azon kevesek közé tartozik, aki nem sokkal a versek megírása után már olvashatja is azokat. Itt volt az ideje, hogy megjelenjen ez a válogatáskötet, hiszen így együtt olvasva teljes képet lehet alkotni Simonfy költészetéről. A költő 1974-ben már jelen volt egy akkori antológiában, azóta rendszeresen közöl irodalmi folyóiratokban. Az erdélyi költészet egy sajátos lírával lenne szegényebb Simonfy nélkül, állapította meg Jánk.

Elek György arra utalt, hogy Simonfy gyakran elmondja könyvbemutatókon, hogy számára milyen fontos az ihlet („énem örökös/ készenlétben/ az ihletre”). Kérdéses, honnan jön ez az ihlet: a költő belső énjéből vagy mások megfigyeléséből, ugyanis Simonfy én-költészete vagy sorsköltészete nem egy kor, nem egy társadalmi réteg életérzéseit fejezi ki, hanem a sajátját, ami nem biztos, hogy egy olyan testi-lelki érzés, amivel nagyon sokan tudnak azonosulni („semmi se kíván/ itt újra élni” vagy „verseim mindig/ valamilyen/ hiányra utalnak”).

Császár Béla német szakos tanár Simonfy költészetének értékeiről beszélt, párhuzamba hozva azt nagy klasszikusokkal. Úgy érzi, ezekben a versekben minden szónak megvan a helye, ezeket a szavakat nem lehet helyettesíteni. Erdei D. István arra volt kíváncsi, hogyan születik a vers. Olvasóként el tudja képzelni, milyen érzések hatják át a vers megszületésének a pillanatában.

Sütő Tamás elmondta, hogy milyen hatással van rá Simonfy haikuja.

A „Kampó az S” című kötetből Bagosi Ilona magyartanár irányításával a Kölcsey Ferenc Főgimnázium tanulói olvastak fel verseket (Szökőcs Zsófia, Újvári Anna, Báthori Boglárka, Varga Renáta és Bessenyődi Judit), végül Simonfy József olvasta fel Élvezet című versét, majd dedikálta a kötetet.