Bensőséges, csendes jubileum az idősnapköziben

A Szatmári Egyházmegyei Caritas Szervezet Szent Jakab Idősnapközijének ellátottjai meghitt hangulatban, beszélgetve, közösen elkészített sütemény mellett ünnepelték idén az idősek világnapját és egyúttal a központ két évtizedes fennállását.

Egy bizonyos életkor elérése után már minden nap ajándék. A Szatmári Egyházmegyei Caritas Szervezet Szent Jakab Idősnapközijébe járó szépkorúak nap mint nap közösen élik meg ezt az ajándékot, a központ munkatársai pedig gondoskodnak arról, hogy ehhez minden feltételt megteremtsenek. Teszik ezt 20 éve hétfőtől péntekig mindennap.

A 60 év fölötti, folyamatos felügyeletet igénylő, de még szállítható nyugdíjasok számára nappali gondozást és társaságot biztosító szatmárnémeti intézményben az idők folyamán a csoportok összetétele folytonosan változott — tájékoztatott a központot megalakulása óta vezető Kincses Angéla. A 2000-es évek elején az ellátottak többsége agyvérzés utáni bénulással került oda. Betegségük miatt fizikai aktivitást nem nagyon tudtak végezni, ezért akkoriban az olvasás, beszélgetés, éneklés kapott nagyobb teret a programban. Az utóbbi években a demenciás betegek számaránya növekvő tendenciát mutat — tudtuk meg Kincses Angélától —, jelenleg a tizenöt ellátott közül hét szenved ebben a betegségben.

A demenciás betegekre való tekintettel alakult ki a „fix” tematikus program, így: hétfőn vallás, kedden egészség, szerdán szabad beszélgetés, csütörtökön kommunikáció, pénteken pedig memórianap van a központban. A stabil, megszokott program segíti az időseknek a térben és időben való megmaradását — állítja a szakember. A demencia előrehaladottabb állapotában lévő ellátottakat már nem mozdítják ki, mert akkor teljesen elveszítenék lábuk alól a talajt, de a többi időssel a központ munkatársai gyakran sétálnak, sőt, nagyobb kimozdulásokra is sort kerítenek: a piacra mennek vásárolni, számlákat fizetnek, nyaranta pedig a Caritas alsóhomoródi Gyöngy Házában minivakációznak.

A Szent Jakab Idősnapköziben korán kezdődik a munkanap. Az idősek szállítása egy nyolcszemélyes mikrobusszal történik, ezért két turnusban érkeznek meg a központba. A buszsofőr a központ egyik munkatársával együtt 7 óra előtt 10 perccel elindul felvenni az időseket, negyed kilencre pedig már mindenki a központban van. Fél kilenckor van a reggeli, aztán egy kis szusszanás, és fél tízkor már kezdődik is a napi tematikus foglalkozás. Fél 11-kor torna, és ha az idő megengedi, séta is van. A testmozgást szellemi munka követi: ebédig a napi sajtóból olvasnak fel cikkeket a nyugdíjasok, amelyeket közösen át is beszélnek. Délben ebéd kb. fél egyig, ami sokszor elhúzódik, mert a kétfogásos ebéd elfogyasztása után az időseknek jólesik még beszélgetni egy kicsit az asztalnál. 1 óra körül van, aki a pihenőszobába vonul, van, aki társasjátékot játszik. Negyed háromkor uzsonna, majd azt követően az első turnus már indul is haza.

A Szent Jakab Idősnapközi közösségéhez való tartozás megváltoztatja az oda járó idősek, de családtagjaik életét is. Kincses Angéla elmondása szerint az elmúlt 20 év alatt nagyon sokat jelentett számára a hozzátartozók részéről kapott számtalan pozitív visszajelzés. Véleménye szerint az is a központ által nyújtott szolgáltatások fontosságát bizonyítja, hogy Szatmárnémeti Polgármesteri Hivatala a Szociális Igazgatóság révén az utóbbi két évben rendszeresen biztosított támogatást az intézmény számára.

Sajátos ünneplés

Az idősek világnapját minden október elején megünneplik a Szent Jakab Idősnapköziben. Az idei alkalom különlegesebb volt, hiszen egyúttal a központ 20 éves fennállásáról is megemlékeztek — csendesen, diszkréten, ahogyan a mindennapok is telnek a központban.

Az idősek az intézmény munkatársaival közösen ünnepi süteményt készítettek. A mákos-csokis desszertet aztán az alkalomhoz illően feldíszített asztalhoz ülve közösen fogyasztották el, miközben az időskorról beszélgettek. Kincses Angéla egy Túrmezei Erzsébet-verset olvasott fel ajándékként. Igazi ünnep volt ez, de más, mint amilyenhez szoktunk — a lélek ünnepe, a lélek öröme, amely tükröződött a mosolygó szemeken, arcokon, a székek karfáin megpihenő kezeken.

Az ünnepség végén a jelenlévők közösen mondták el a központ saját imáját — ezúttal minden idős felebarátért: „Szívből kérlek, Istenem,/ Ma egész nap légy velem,/ Adj erőt, hogy jó legyek,/ Mindenkivel jót tegyek./ S ha rám nézel e napon,/ Öröm legyen arcodon./ Ámen.”