„Bérbe adják” a megyei utakat

Míg a tárgyalótermi útmizéria tovább folytatódik, egyetlen lehetséges megoldásként a megyei tanács kezelésre átadja az útszakaszokat az önkormányzatoknak, kátyúzási pénzt is mellékelve.

A Szatmár megyei utak karbantartásának keretszerződési története most már minden racionalitást és ép ésszel való felfogást meghalad — a legtragikusabb azonban az, hogy nem létezik olyan hatályban lévő törvénykezés, amely megállítaná és/vagy felelősségre vonná azt a céget, amely notórius és utolsó pillanatban benyújtott fellebbezéseivel folyamatosan hátráltatja a szerződés megkötését és a munka megkezdését, szó szerint veszélyeztetve 300 000 ember testi épségét. Sajnos nem történt ez másként most sem — ismét a törvény által kiszabott határidő legutolsó napján nyújtották be óvásukat. A végtelennek tűnő történet tavaly év elején kezdődött, amikor Adrian Ştef akkori tanácselnök kirívóan nagy összegű, 100 millió eurós, négy évre szóló útkarbantartási keretszerződést írt ki licitre. Pataki Csaba (akkor még szenátorként) többször is felhívta a figyelmet és rámutatott: a szerződési feltételek s főként az összeg nagysága miatt (ugyanis a 100 millió euróval arányosan kérik a referenciamunkákat és a szakmai tapasztalatot) csak kevés cég fog a versenytárgyalásra jelentkezni, és könnyen veszélybe kerülhet a megye útjainak karbantartása, javítása. És veszélybe is került — a versenytárgyalásra 12 konzorcium jelentkezett, közülük 4 nyújtotta be óvását az Országos Óváselbíráló Bizottsághoz (CNSC), s bár decemberben úgy tűnt: végre lesz nyertes kivitelező, és tavasszal megkezdődhet a kátyúzás, az egyik cég az utolsó pillanatban fellebbezett az elbírálás ellen — és a pereskedés kezdődött elölről (azaz folytatódott). A tárgyalások most a szatmári törvényszéken zajlottak, s az itteni bírák sem adtak helyt az örök-fellebbező cég óvásának (mint ahogy nem adott már első pillanattól az Országos Óváselbíráló Bizottság és a többi jogi fórum sem!) — ez azonban most sem zavarta a céget, az óvásbenyújtási határidő utolsó napján, március 24-én ismét fellebbezett, a tárgyalások pedig a Nagyváradi Fellebbviteli Bíróságon folytatódnak 45 nap múlva… „Borzasztóan rossz volt az elődöm döntése. Teljesen kiszolgáltatottak vagyunk, és bár még egy kapavágás sem történt, de már most érzékelhető, mekkora abszurditás és esztelenség, hogy egyetlen szerződéstől, cégtől függjön egy egész megye, 850 km-nyi úthálózat és 300 000 ember! És jellemző a rosszindulat, mert ez alkalommal is az utolsó pillanatban érkezett az óvás — tudják, hogy nem lehetnek nyertesek, de ez őket nem érdekli, nekik van idejük húzni-halogatni. Szenátorságom idején számtalanszor kongattam a vészharangot: osszák fel a megyét négy részre, ugyanúgy, mint addig, és legyen négy kivitelező cég — ha bármelyikkel bármi történik, a másik három attól még tud dolgozni, kátyúzni; leintettek, rosszindulattal, irigységgel vádoltak. Anno a kommunizmusban is voltak vidéki útjavító részlegek-bázisok Sárközön, Avasfelsőfaluban, nem Szatmárról szaladtak ki egy-egy talicska aszfalttal” — háborog szinte magából kikelve Pataki Csaba.

Kényszermegoldás

Pataki az elmúlt időszakban végigjárta már az összes minisztériumot és illetékest, törvényes megoldást keresve az áldatlan helyzetre. Úgy tűnik, most mutatkozik egy ideiglenes megoldás: a megyei utak rövid időtartamú „bérbe”, pontosabban adminisztrálásba adása. „Zajlik a felmérés: melyik község területén hány km-nyi megyei út van és azok milyen állapotban vannak — ennek függvényében egy adott időtartamra átadjuk kezelésre az érintett önkormányzatnak az utat, és útjavítási, kátyúzási pénzt is adunk hozzá. Ugyanis a kátyúzásra 100 000 euróig direkt szerződést lehet kötni, azt pedig szinte egy hét alatt meg lehet oldani, és kezdődhet a gödörtömés. Ez a megoldás teljesen törvényes és kivitelezhető, egyetlen feltétele, hogy mind a megyei tanácsosok, mind az érintett önkormányzatok tanácsosai megszavazzák — de miért is lennének ellene, hiszen a járhatatlan utak miatti panaszokkal (és az utakkal) ők maguk is szembesülnek nap mint nap. Más gyors és törvényes megoldás nem létezik” — magyarázza Pataki. Akinek a szerződéskötés ismételt halasztására vonatkozó bejelentését heves „felmordulás” fogadta a prefektusi kollégium tegnapi ülésén — főleg a katasztrófavédelmisek és a mentőszolgálat részéről. „A gépparkunk nagyon el van már öregedve, hét mentőautónk van, melyek egyenként lefutottak már 700 000 kilométert, el lehet képzelni a műszaki állapotukat — hát hogy tudnának maximális sebességgel sietni például Nagykároly környékén, Bükkalja falvaiban vagy Királydaróc irányába?! Összetörik a mentőkocsi! A lakosság türelmét és megértését kell kérjük mi is, mert — tőlünk független okok miatt — nem tudunk a lehető leghamarabb kiérni a riasztás helyszínére” — mondta a Szatmár Megyei Mentőszolgálatot vezető Gabriela Opriş.

Szabó Kinga Mária