×
2020. 04 09.
Csütörtök
Erhard
13 °C
Derült
1EUR = 4.83 RON
1USD = 4.44 RON
100HUF = 1.34 RON
Gong

Bessenyei Gedő István társulatigazgató óévbúcsúztató, évértékelő beszéde

2020.01.25 - 07:41
Megosztas :
  • Bessenyei Gedő István társulatigazgató óévbúcsúztató, évértékelő beszéde

    Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves közönségünk!

    Az év végéhez közeledve régóta forgatom magamban az emlékeket, arra készülve, hogy társulatunk sok évtizedes hagyományaihoz híven, a magam és az általam vezetett alkotóközösség nevében is köszöntve Önöket számot adjak az elmúlt esztendő eseményeiről és az előttünk álló 2020-as év reményeiről. Visszagondolva az elmúlt évek újévi számvetéseire azt érzem, talán még soha nem volt nehezebb dolgom.

    Az elmúlt esztendő ugyanis olyan mozgalmas és élménygazdag időszak volt a Harag György Társulat életében, amelyet összefoglalóan méltatni sem könnyű — mintha nem is egyetlen év eseményeire pillantana vissza az ember…

    2019 túlzás nélkül színház- és helytörténeti jelentőségű eseményekben is gazdag év volt a számunkra: lezártunk ugyanis egy hatvanötödik, ünnepi évadot, amely során társulatunk nagybányai alapítására is emlékeztünk, számos jelentős fesztiválon vettünk részt, előadásszámunk és nézettségi mutatóink tekintetében pedig — a magunk immár több mint 50 000 nézőjével és több mint 330 előadásával — megdöntöttük saját rekordjainkat is, megőrizve kulturális piacvezető szerepünket az erdélyi magyar társulatok sorában.

    Szatmárnémeti kulturális követeiként elvittük városunk legfontosabb alkotóit és alkotásait, valamint kulturális intézményeit Miskolcra, ahol négy előadással voltunk jelen a Határtalan Napokon, s ahová — akkor még az áldott emlékű Fátyol Rudolf vezetésével — a Dinu Lipatti Filharmónia kamarazenekarát és szatmári képzőművészek munkáit is magunkkal vihettük.

    Három előadással szerepeltünk az általunk is, Szatmárnémetiben alapított MASZÍN Magyar Színházi Szövetség fesztiválján, a nagyváradi MAFESZT-en, játszottunk Gyulán, az Erdélyi Hét keretében, Mikházán a Csűrszínházi Estéken, Budapesten a Thália Színház által szervezett Határon Túli Színházak Szemléjén, Nyíregyházán a Vidor Fesztiválon, volt partiumi és székelyföldi turnénk, miniévadunk, költészetnapi rendezvénysorozatunk, folytatódott a felolvasószínházi és önkéntesprogramunk, a társszervezésünkben megvalósuló Magyar Kultúra Hete és a Partiumi Színházi Esték. Mindössze 365 nap leforgása alatt három olyan fontos, nemzeti jelentőségű kulturális intézményt láttunk vendégül, mint a budapesti Nemzeti Színház, a Magyar Állami Operaház és a Nemzeti Táncszínház — de a sor hosszan folytatható…

    Éppen a ma esti előadás rendezőjének, az imént e színpadon is megjelent Lendvai Zoltánnak tartozunk köszönettel a Semmit se bánok című Székely Csaba-ősbemutatónk valóságos diadalmenetéért, amely során a Visegrádi Négyek tagállamainak a Váci Dunakanyar Színház által rendezett nemzetközi fesztiválját, a VéNégy Fesztivált, az udvarhelyi dráMa Kortárs Színházi Találkozót és a gyergyói Nemzetiségi Színházak Kollokviumát követően, a rendszerváltás óta eltelt harminc év során először jutottunk el Románia legrangosabb színházi seregszemléjére, a bukaresti Országos Színházi Fesztiválra is. És nem árulok el túl nagy titkot talán, ha az új esztendőre figyelő tekintettel megsúgom Önöknek, hogy ez a diadalmenet itt még nem ért véget…

    Színháztörténeti jelentőségű ünnep volt számunkra az is, amikor a Hám János utcában, az egykori zsinagóga helyén letehettük egy új stúdiószínház alapkövét, amelyet a magyar kormány korporatív támogatásával építtet fel a társulatunk munkáját segítő Proscenium Alapítvány Thália új szatmári templomaként.

    Három évvel ezelőtt ugyanezen a helyen állva azt mondtam Önöknek, hogy tudatában vagyunk feladatunk súlyának: szakmai, művészi értelemben fel kell nőnünk a gyönyörűen felújított színházépületünkhöz, méltó tartalommal töltve meg a megújult falakat. Most visszatekintve azt hiszem, az elmúlt esztendő során tudtunk fontos lépéseket tenni e felé a cél felé, szatmári közösségünk és a város jó hírének szolgálatában. Alkalmazott rendezőink, Sorin Militaru és Nagy Regina, illetve a már említett vendégünk, Lendvai Zoltán mellett — akinek a neve lassan a siker szinonimája számunkra — olyan fontos alkotókkal dolgozhattunk még együtt, mint a kétszeres UNITER- és Jászai-díjas Bocsárdi László vagy éppen Sardar Tagirovszky, akinek a rendezésében szintén egy fontos előadással, a Raszputyin című ősbemutatóval indíthattuk el az idei évadunkat.

    Mindezt, higgyék el, nem a színházi emberek legendás szerénysége mondatja itt el velem, s nem is a dicsekvés, hanem a hála szavai ezek. Az elmúlt év is, mint mindenik, drága áron mérte ugyanis a szép eredményeket, ahogy ez lenni szokott. Mondhatnám azt is, hogy nem létezik „pénz az égből”, ha nem cáfolt volna rá erre az állításra éppen a ma esti előadás. Siker azonban egészen biztosan nem létezik, csak kemény munka árán — és engedjék meg, hogy ezúton is őszintén megköszönjem ezt a megfeszített és elhivatott, egész éves munkát a társulat minden művészének, a színfalak mögött dolgozó munkatársainknak, vendégművészeinknek, igazgatótársaimnak — az Északi Színház vezetőségének — és minden dolgozójának egyaránt!

    Mindez az elhivatottság és buzgalom azonban semmit sem érne legfontosabb játszótársaink, partnereink és legigazabb barátaink, a szatmári nézők nélkül. Az elmúlt 365 nap mindenikén az Önök tapsa, nevetése, könnyei, megkönnyebbült vagy megrendült sóhajtásai, a szatmári közönség hűséges szeretete volt az a nélkülözhetetlen üzemanyag, ami előre vitt bennünket, és értelemmel ruházta fel a munkánkat.

     

    Parti Nagy Lajos írja egy szilveszterre szánt versében: „Mint plafon felé vágtató dugó, múlt lesz jövendőnk, nem nagy durranás. Talán majd összerakja más…”

    A mi minden egyes színházi estén múltba forduló jövendőnk is csak annyit ér, amennyit összeraknak belőle azok, akikért dolgozunk: Önök. S ugyanez igaz az elmúlt esztendő minden egyes színházi momentumára is.

    Ennek tudatában köszönöm meg Önöknek színtársulatunkhoz való hűséges ragaszkodásukat, az elmúlt év minden közösen eltöltött színházi pillanatát, és hívom Önöket szeretettel valamennyi kollégám nevében: tartsanak velünk az új esztendőben is!

    Boldog új évet kívánok!

    Cookie