Beszélgetés a civil szervezetekről (V.)

A beszélgetés testről és lélekről sorozatban a Szatmári Friss Újság szerkesztőségében civil szervezetek képviselői és meghívottak értekeztek a civil társadalom és a politika viszonyáról, valamint arról, hogy milyen lehetőségei vannak a demokrácia gyakorlásának.

A beszélgetésen részt vett: dr. Frigy Szabolcs iskolai tanácsadó, egyetemi tanár; Koczinger Tibor, a Hans Lindner Alapítvány elnöke; Ilonczai Zsombor, a Hármashatár Egyesület elnöke; Löchli Tünde és Szabó Mária, a ProgresArt Egyesület vezetői; Bitte Andrea és Steib Anikó, a csanálosi CSIK Egyesület vezetői; Giczei Tünde ügyvéd; Cucuiat Attila, az Erdődi Petőfi Kör titkára; Kereskényi Sándor, a posztModern Művelődési Műhely vezetője; Lőrincz Zoltán, a nagykárolyi Împreună-Egymásért Egyesület vezetője és Matusinka Beáta, a Szatmári Friss Újság marketingmenedzsere. A beszélgetést moderálta: Elek György.

Frigy Szabolcs vitaindítója ez alkalommal is számtalan gondolatot indított el a beszélgetés résztvevőiben. Elmondta: az első beszélgetés arra kerekedett ki, hogy a civil szervezetek milyen kapcsolatban vannak az önkéntesekkel, hogyan tudják őket bevonni a tevékenységeikbe. A hozzászólásokból konkrét képet lehetett kialakítani arról, hogy a fiatalok milyen mértékig látják a társadalmi problémákat. A civil szervezetek képviselői és a politikusok sokszor polaritásban gondolkodnak. Sokszor elhangzik, hogy nem akarunk a politikába belekeveredni, de civil szervezetként akarva-akaratlan jelen vagyunk a társadalom életében. Innen jutottunk el az önkéntességig. Minden civil szervezet önkéntes alapon működik. Nagyon fontosak ezek a beszélgetések, mert amikor leül itt tíz-tizenöt ember egy asztalhoz, mindenki lát valami társadalmi problémát, amiért érdemes dolgozni. Oda kellene jussunk, hogy minden fiatalnak nagyon korán legyen egy olyan ügye, amiért fel tud áldozni akár szabadidőt, akár valami fontos dolgot, mert úgy érzi, hogy mellé tud állni, és van egy kapaszkodó, ami segíti. A civil szervezeteknek talán ez az egyik nagy kihívásuk, hogy a saját ügyeik mellé tudnak-e fiatalokat bevonzani, mert így lesz valamilyen civil szervezetnek, felelősségvállalásnak kontinuitása. A civil szervezeteknek vannak jobban emészthető, könnyebben eladható vállalásaik: például segíteni a szegényeken, az éhező gyerekeken stb., és vannak nagyon partikuláris dolgok, amelyeknek csak egy kicsi szegmensét látjuk, de ettől szép a civil szervezetek munkája. Frigy Szabolcs azt gondolja, fel kell ismerjék a mai fiatalok, hogy nemcsak a saját életünkért vagyunk felelősek, hanem a mások életéért is. Vannak, akik olyan korban nőttek fel, amikor az volt a jó, ha az állam nem szólt bele a dolgaikba. Nagyon sokszor lehet ezt hallani ma is. Az állam legyen ott, ahol van, az a jó, ha nem keresztezzük egymás útját, mert akkor az életünk szép és jó lesz. Emiatt szándékosan visszavonulunk a hatalom gyakorlásától, a szavunk hallatásától. A fiataloknak érezniük kell, hogy felelősek a saját környezetükért, kell egy olyan szemléletmód, hogy az én életemen túl ki tudok lépni más társadalmi problémák felé, holott nekem is megvannak a magam problémái. Egy nagyon izgalmas dolog, ha a fiatalok megtapasztalják azt, hogy másokért is felelősek. Hosszan lehetne vitatkozni azon, hogy kell-e az önkéntességet kötelezni. A kötelezés furcsán hangzik, főként, ha önkéntességről van szó. Várni kell, hogy az önkéntesek bekopogjanak, vagy kell valami rásegítés, akár szociális vagy érzelmi intelligencia nevelése? Magyarországon — de sok nyugati országban is — egy bizonyos óraszámot kell önkénteskedni, akár azért is, hogy leérettségizzen valaki. Kell legyen a fiatalnak egy alapélménye, és azzal kell tudjon valamit kezdeni. Ebben a témában az elmúlt beszélgetésen különböző vélemények voltak — jegyezte meg Frigy Szabolcs. A beszélgetés egyik parázs pontja volt, hogy túl azon, hogy egy civil szervezet tagja vagyok, akarok-e nyitni, behozni másokat, egy fontos ügy mellé embereket állítani, és így alakul ki társadalmi szinten egy nagyon erős együttműködés, hogy egyáltalán szolidáris tudok lenni a társadalmi problémák iránt. Frigy Szabolcs egy Franciaországból hazatért ismerősétől hallotta, hogy ott annyira erős a demokrácia, hogy mindenért tudnak tüntetni. Nagyon erős az a szemlélet, hogy a hatalom valóban a nép kezében van. A civil szervezetek megjelenése mindig összefügg a jó demokráciával. Sokáig azt hitték, hogy milyen jó a képviseleti demokrácia, hogy az én érdekeimet képviseli valaki a parlamentben. Ez az elmélet megbukott. A participatív, résztvevő demokrácia válik fontossá, kialakítani azokat a csatornákat, amelyekben személy szerint én tudom hallatni a hangomat, és valamilyen nyomásgyakorlással meg tudok valamit változtatni az én életteremben. Ebben nagyon jó gyűjtőpontok a civil szervezetek, amelyek a hasonló világlátást, a hasonló meglátásokat össze tudják gyűjteni. A fiatalokat provokálni kell, hogy gondolkodni tudjanak, át tudjanak látni a saját élethatárukon. Nagyon sok olyan probléma van, amivel lehet, hogy ők nem szembesülnek, így úgy gondolják, hogy ez nem olyan nagy probléma. Volt egy szociológiai felmérés, amely kimutatta, hogy a fehérgalléros munkások — politikusok —, akik nagyon elit környéken nőttek fel, nem tartják nagy problémának a szegénységet, mert a saját életterükben nem volt ilyen. Ha van egy árvízkatasztrófa, úgy mennek a helyszínre mint turisták, mert ők a saját szocializációikban nem így nőttek fel. Nagyon divatossá válik a különböző pályázatokban a társadalmi kohézió fogalmának a megjelenése. Az a társadalom lenne jó, amelyben kialakulna az összetartozás érzése. A civil társadalomnak és a politikának a kapcsolata azért fontos, mert a civil társadalom mindig egy ellenpont az állammal szemben. Frigy Szabolcs kiemelte, hogy az előző beszélgetésen megfogalmazódott, miszerint sokkal hitelesebbek a civil szervezetek, mint a politikai pártok. Ha a környezetvédelmi miniszter mond egy dolgot, nincs olyan jelentősége, mint ha azt például az Erdélyi Kárpát Egyesület valamelyik vezetője mondja el. A civil szervezeteknek van egy nagyon komoly ellensúlypontjuk, ami sok esetben felülírja a hivatalos kommunikációt. Ez egy nagyon jó kiindulópont vagy táptalaj a civil szervezeteknek, mert nagyon jó a bizalmi indexük ahhoz képest, hogy mennyire hiteltelen a rendőrség, az egészségügy, már-már a tanügy is. Nagyon jó, hogy képesek vagyunk polarizálni a hatalommal. Az utolsó években voltak rá példák, mégis van rá remény, hogy Romániában is érlelődik a demokrácia, ki merünk menni az utcára, fel merjük vállalni a véleményünket, és látszik, hogy ennek van foganatja, ami egy új, izgalmas dolog Romániában. Vannak olyan tizenhét-tizennyolc éves gyerekek, akik még nem voltak egyetlen tüntetésen sem. Ez is a kommunizmus öröksége, hogy vannak emberek, akik még soha nem álltak ki valamiért. Nem az a lényeg, hogy a tüntetés legyen sport, de legyen mindenkinek olyan tapasztalata, hogy ki lehet állni, és állampolgárként felügyelni lehet az államot. Sokszor vakok vagyunk az adópénzünkre. Úgy teszünk, mintha a korrupciót nem éreznénk a bőrünkön. Nagyon fontossá vált a hétköznapi életben, hogy eljussanak az emberekhez azok az alapismeretek, amelyek meghatározzák az életüket. A demokráciában nagyon sok civil szervezet kell működjön. Egy demokráciában senki nem döntheti el, hogy milyen civil szervezet kell működjön és milyen nem. A másik oldalról szokták mondani, hogy a civil szervezet mindig közhasznú kell legyen. A civil szervezetek másik aspektusa a jogi kérdés, ami mindenkinél más statútumot vagy jogi személyiséget jelent. Lehet beszélni arról, hogy az alapítvány jobb vagy az egyesület. Nagyon fontos az állami keret, ami lehetőséget ad a szervezésre és az önszervezésre. Amerikában nagyon hamar látták, hogy a demokrácia, ahogy kitalálták, úgy nem nagyon működik, változtatni kell rajta, és ehhez nagyon erős, a pártoktól független civil szervezetekre van szükség. A demokrácia egyik mérőeszköze az, hogy a lakosság milyen arányban van jelen a civil szervezetekben. Romániában a nyugati országokhoz viszonyítva kevés civil szervezet működik, és azokban is kevesen vesznek részt. Meg kellene könnyíteni az eljárásokat egy civil szervezet létrehozásához, hogy ne a bürokráciát lássák benne az emberek. Ha van egy elv, ami mellé oda akar állni egy közösség, akkor legyen lehetőség azt jogi keretek közé helyezni! A fiatalokról az utóbbi választásokon is bebizonyosodott, hogy apolitikusak, nem tartják fontosnak, hogy részt vegyenek a politikai életben. Ezért van az, hogy az európai országokban a legtöbbször a szociáldemokrata pártok nyernek, mert az idősebbek könnyebben elmennek szavazni. Ennek a másik oldala, hogy vajon a civil szervezetekbe nagyobb kedvvel kapcsolódnak be a fiatalok, vagy a kettő között van-e összefüggés: nem akarnak kilépni a saját életükből, vagy csak a politika az, ami nem érdekli őket? Oda tudnának-e állni egy lokális ügy mellé? Az a jó — és erre látunk pozitív példákat —, amikor az állam és a civil szervezet komplementer viszonyban van. Sokszor úgy tűnik, hogy ezek harcolnak egymással. Igazából az lenne a jó, ha segítenék egymást. Vannak olyan feladatok, amelyeket az állam a nagy bürokratikus rendszerével lokálisan nem tud ellátni; ezeket kiadja, kiszervezi, és anyagilag is támogatja, hogy lokálisan, a szubszidiaritás elvén helyileg oldják meg ezeket. Nem feltétlenül konkurensként kell felfogni az állami és a civil szervezeteket, hanem az a jó, ha van egy komplementer viszony, hogy állami feladatokat végez el a civil szervezet: például idősgondozás.

Mi az, amit egy tizennyolc éves a demokráciából lát? Ha csak annyit, hogy ő négyévenként elmegy szavazni, az egy szomorú dolog, az a politikum hibája. Nagyon kellemetlen dolog tud lenni az, ha a politikum nem kapcsolja be a fiatalokat a társadalom körforgásába. Frigy Szabolcs az egyetemen is keresi a választ arra a kérdésre, hogy a fiatalokat milyen társadalmi problémák foglalkoztatják. Az önkéntességnek a promoválása Romániában is elkezdődött. Ennek is az a célja, hogy a közösségi munkába bekapcsolja a fiatalokat. Ez úgy van megszervezve, hogy igazán nincs nyomon követése az önkéntességnek. Az önkényességben, az önkéntességre alapozva kellene fejleszteni az érzelmi intelligenciát. Érzelmi intelligencia szempontjából nagyon fontos lenne, hogy nagyon gyakran, rendszerességgel, időközönként legyenek olyan tapasztalatok, amikor a fiatal ki tud lépni a saját életszférájából, és be tud menni valamilyen speciális célcsoporttal foglalkozó intézménybe, mert nagyon sok hozadéka van annak, ha valaki ki tud lépni a saját világából. Ez egy nagy kihívás.

Löchli Tünde huszonöt éve tevékenykedik civil szervezetekben, jelenleg a Nóé Partium egyik szervezője. Teljes mértékben egyetért azzal, hogy a társadalomban nagy szerepük van a civileknek. Egy kutatás eredményeit ismertette, mely megmutatja, hogyan fejlődtek Romániában a civil szervezetek az utóbbi években. 1990-ben a Caritas az elsők között jött létre, 2015-ben nem volt nehéz civil szervezetet alakítani. Egy olyan társadalmi problémára próbálnak választ adni, hogy a felnőtt sérültek, akik kikerülnek az intézményekből, találjanak maguk számára egy otthont. Ezt a szervezetet létrehozva több település önkormányzatával vették fel a kapcsolatot, Mikolában volt nyitott a helyi tanács, itt már épül az „otthon”. Felmérték a közösség igényeit, készült egy tanulmány, ami alapján végzik majd a vállalt feladataikat. Romániában a szociális szolgáltatások negyven százalékát civil szervezetek látják el, és ezeket a szolgáltatásokat az állam is elismeri. Az állam hajlandó együttműködni a civil szervezetekkel, mert a civilek sokkal rugalmasabbak, és jó kapcsolatokat ápolnak külföldi civil szervezetekkel. Sokan gondolják Szatmáron is, hogy kötelességük kiállni bizonyos ügyek mellett. Ami alacsony szintű, az a civil szervezetek érdekképviselete. Tudatosítani kell, hogy ez a tevékenység nem hoz megoldást egyik napról a másikra. Meg kell tanulni, hogyan kell képviselni bizonyos érdekeket. A másik dolog, amit meg kell említeni, hogy nagyon nehéz az együttműködés a civil szervezetek között. Fel kell nőni ahhoz, hogy közösen képviseljenek egy ügyet a civil szervezetek. A civil társadalomnak is fel kell nőni. Nem elég a jó szándék, elő kell teremteni az anyagiakat a célok megvalósításához. Folyamatos fejlődésre van szükség, véli Löchli Tünde.