Beszélgetés a civil szervezetekről (VIII.)

A beszélgetés testről és lélekről sorozatban a Szatmári Friss Újság szerkesztőségében civil szervezetek képviselői és meghívottak értekeztek a civil társadalom és a politika viszonyáról, valamint arról, hogy milyen lehetőségei vannak a demokrácia gyakorlásának.

A beszélgetésen részt vett: dr. Frigy Szabolcs iskolai tanácsadó, egyetemi tanár; Koczinger Tibor, a Hans Lindner Alapítvány elnöke; Ilonczai Zsombor, a Hármashatár Egyesület elnöke; Löchli Tünde és Szabó Mária, a Progress Art Egyesület vezetői; Bitte Andrea és Steib Anikó, a csanálosi CSIK Egyesület vezetői; Giczei Tünde ügyvéd; Cucuiat Attila, az Erdődi Petőfi Kör titkára; Kereskényi Sándor, a posztModern Művelődési Műhely vezetője; Lőrincz Zoltán, a nagykárolyi Împreună-Egymásért Egyesület vezetője és Matusinka Beáta, a Szatmári Friss Újság marketingmenedzsere. A beszélgetést moderálta: Elek György.

A beszélgetések során többször előkerült a civil szervezetek és a politika viszonya. Sokan úgy látják, hogy a kettő elválaszthatatlan, Elek György szerint a civil szervezetek kellene erősebbek legyenek és náluk kellene hogy legyen a döntéshozói szerep — elméletileg ez így van —, a probléma mindig az, hogy a politikai pártok a civil szerepeket igyekeznek ellenőrzésük alá helyezni, azzal, hogy kisebb-nagyobb támogatásokat adnak nekik, alkalomadtán és szükség esetén pedig politikai célok elérésére felhasználni a civileket.

Kereskényi Sándor elmondta, nem akarja bántani a politikusokat, de szerinte ennyire gyenge politikai vezetés, amilyen most van a megyében, még nem igazán volt. Ehhez hasonlót valamikor elképzelni sem lehetett. Most már tudja, hogy ennél gyengébb is lesz. Azzal kapcsolatosan, hogy nem adnak támogatást az önkormányzatok a civil szervezeteknek, megjegyezte: olyan ez, mintha benne lenne a munkaköri leírásukban, de azt is lehet mondani, hogy alkati kérdés. Talán ez az oka annak, hogy nem igazán haladunk előre. Az viszont, hogy Trianon után száz évvel itt ülünk és beszélgetünk, az pont annak köszönhető, hogy vannak emberek, akik komolyan veszik önmagukat. Ez egy óriási dolog, mert ha nem így volna, akkor tényleg megnézhetnénk magunkat, tudniillik azt ki kell mondani, bármennyire is kerülgetjük a forró kását, hogy a civil társadalom azért van, hogy a politikát „megszorítsa”. Persze a tömeg mindig manipulálható. Akkor manipulálható, ha „tömeg”. Ha elitesedni kezd falun is és mindenütt, akkor már nem lesz manipulálható. A mostani Európa-történet arról szól, hogy a bennszülötteket kívülről programozzák be. Kereskényi nem taglalta, hogy elvileg, milyen joga van X-nek vagy Y-nak ilyen dolgok kezdeményezésére, finanszírozására vagy bátorítására. Azt viszont kijelentette, hogy egy olyan világban, ahol a cél az, hogy kihasználják az emberek tájékozatlanságát — ebben a médiának is nagy szerepe van — nagyon fontos lenne, hogy meginduljon a saját fejjel való gondolkodás, ami nekünk, magyaroknak létkérdés. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy ha nem lett volna a két világháború közötti erdélyi román elit magyarul iskolázva, akkor mi lett volna? Nagyon komplikált, nagyon komplex dolgokról van szó. Kereskényi úgy érzi, az, hogy valaki ma pedagógus, az egy csodálatos küldetés, nagy hatalom, mert önmagában hordozza jutalmát, ami valahol a szabadság. Ez egy akkora lehetőség arra, hogy önmagunkat kiemeljük, felhozzuk és megmutassuk, amivel mindenképpen élnünk kell. Jó hallani, hogy vannak emberek, akik azt akarják, hogy az emberek a saját fejükkel gondolkozzanak és ne a kényelem gondolkozzon helyettük, ne a kompromisszum, a besorolódás, ne a beilleszkedés stb. igénye.

Miért nincs Szatmár megyében egy húsz-harminc tagú elit civil szervezet? — tette fel a kérdést Elek György.

Kereskényi úgy gondolja, hogy a Szent József, a munkás, a szatmárnémeti Reformátusok Baráti Köre abba az irányba mutat, hogy végre felekezeti felelősségvállalás szintjén fognak létrejönni ilyen dolgok. Nem könnyű elképzelni, hogy ezek a civil szervezetek hogyan működjenek. Belső harcok árán kialakulnak jól működő közösségek akkor is, ha mindenütt érdekek ütköznek. Ma egy olyan világban élünk, ahol az érdek számít, az érdek beszél, minden más hallgat. Hallgat, de létezik. Az értékeknek ez az Ofélia szerepe a mai világban nagyon sokat számít. Az fogja meghatározni a jövőnket, hogy lesznek-e értékeink, elitjeink, lesz-e újra etnikai közösségünk.

Giczei Tünde a civil szervezetekkel kapcsolatosan az önkénteskedést és az egymás segítését hiányolja. Gyermekkortól bele kellene nevelni az emberekbe, hogy az önkénteskedés egy igény legyen, normális legyen az, hogy megyünk és próbálunk segíteni másokon. Nem is biztos, hogy a fiatalok tudják, hogy ezt mikor és hol kell elkezdeni. Lehet hiányzik az a szociális média, ahonnan meg lehetne tudni, hogy hol, milyen segítségre van szükség. Meg kellene keresni a fiatalokat, mert sokan nem tudnak arról, hogy önkéntességgel segíthetnének a rászorulókon. Giczei Tünde úgy gondolja, ha ő nem tud az önkénteskedésről, bizonyára vannak más hozzá hasonló korúak, akik nem tudják, hogy kell végezni az ilyen jellegű tevékenységeket. Pedig lehet, hogy sokan önkénteskednének egy oklevélért vagy bármilyen szerény elismerésért. A fiatalok jelenlétének a hiánya az ilyen jellegű akciókban annak a következménye, hogy nem találkoznak ilyen jellegű információkkal. Giczei Tünde az egyetemi évek alatt végzett önkéntes munkát szemétgyűjtőként. Tény az, hogy a fiatalokat közös tevékenységeken lehet megfogni, erre kellene jobban odafigyelni és nagyobb hangsúlyt fektetni.

Elek György arról faggatta Giczei Tündét, hogy civilként részt vesz-e a politikai életben, próbál-e hatni, befolyást gyakorolni azokra a politikusokra, akikre szavazott?

Tünde úgy érzi, hogy a politika hozzá, mint állampolgárhoz, nem igazán jut el. Választási kampánykor megkeresik, de a két választás között nem. Nem tájékoztatják, nem juttatnak el hozzá információkat azzal kapcsolatosan, hogy mi az, ami megvalósult a választási ígéretekből. Elmondta, nem látja át a politikai életet, ettől függetlenül elmegy szavazni, de nem látja azt, hogy az ő szavazatáért tesznek-e valamit azok, akik bejutottak a parlamentbe. A képviselő nem igazolja vissza indirekt módon, hogy megérte elmenni szavazni.

Koczinger Tibor azzal kezdte hozzászólását, hogy nagyon jó itt ülni ennél az asztalnál, minden nap szívesen megtenné ezt. Jó, hogy mindenki tud egy valós témát hozni a környezetéből, ahonnan jön. Szerencsés az a település, ahol valaki reagál valamire. Itt helyben ki tud nőni valami helyi megoldás. Úgy érzi, hogy kimondatlanul a politikának a kritikája az, ami itt zajlik. Bármi történik egy településen mindig azt szokás mondani, hogy a polgármester a hibás. A kormányfő a hibás. Tüntessünk ellene. Bármit lehet tenni, de ki az, aki cselekszik. Számtalan kérdés vetődött fel a beszélgetés során és számtalan kérdés mocorog bennünk. Kinek a felelőssége a cselekvés? A pedagógusé? Fontos feladat a pedagógusi munka. Számítani kell rájuk, mert ők azok, akik nevelnek, kinevelik az utódaikat. Kinek a felelőssége? A politikusé? Az újságíróé? Mindenkinek a felelőssége, mert ez egy közügy. Civilnek lenni azt jelenti, hogy amit megtehetsz, azt tedd meg. Húsz éve Kereskényi Sándor írt meg egy újságcikket a Hans Linder Alapítványról, ami arról szólt, hogy minden embernek — fiúknak-lányoknak — van egy álma, amit meg akar valósítani. A fiúknak az, hogy nagy kardjuk legyen és sárkányt öljenek, a lányoknak pedig az, hogy királykisasszonyok legyenek és várják, hogy rájuk találjon a fehér lovon ülő királyfi. Ezek az álmok mindenkiben benne vannak, ezeket az álmokat el lehet érni. A kérdés az, hogy komolyan vesznek-e minket? Az első szövetségünk a családunk, ennek a szövetségnek az eredménye, hogy új generációk jönnek létre. De lehet szövetségnek tekinteni a barátságokat, a szomszédságokat és sok más jól működő közösséget. Hálásaknak kell lennünk, hogy itt születtünk, mert nálunk még élnek a hagyományok. Lindner úr, amikor létrehozta az alapítványt eljött és megnézte mi fog történni az ő adományaival. Fontos volt számára a személyes kapcsolat, aminek igénye nagyon sok emberből hiányzik. Lindner úr nem azt mondta, hogy ebből a pénzből ezt és ezt kell megvalósítani, hanem azt, hogy az itteniek találják ki, mire van szükség. Az alapítvány égisze alatt nagyon sok egyesület jött létre. Mindennap lehet hozni egy új döntést, de a döntésért vállalni kell a felelősséget. Előbb mindig tenni kell, majd csak utána lehet beszélni róla. Az, aki jó dolgokat cselekszik, biztos, hogy fog kapni támogatást. A jó dolgokhoz mindig kerül elegendő erőforrás. Az már rég rossz, ha egy civil szervezetet csak egy jogi személynek tekintik, az egy munkahely, állapította meg Koczinger.

Mi a civil szervezet? — kérdezett rá Elek György.

Jó kérdés — gondolkodott el Koczinger Tibor. A Hans Linder Alapítvány, amikor megalakulásának a huszadik évfordulóját ünnepelte, azt mondták, nem minősíthető civil szervezetnek, mert nincs akkreditált tevékenysége. Az, hogy gyerekekkel, családokkal foglalkozik, nem jelent semmit. Akkreditálás azoknak a szervezeteknek jár, akik szolgáltatásokat végeznek, de mások mondják meg, hogy mit csináljanak. Minisztériumi ellenőrzésekkor nem azt nézik, hogy jó dolgokat szerveznek, hanem, hogy beilleszkedik-e a létező jogszabályokba.

Kereskényi Sándor hangsúlyozta, hogy a román társadalom a hazugságra épül, szerinte nem a korrupcióval van az igazi baj, hanem a hazugsággal. Amíg a hazugság uralkodik, nagyon nehéz bármilyen értéket felmutatni. Az SZFÚ által szervezett beszélgetéseken elhangzó vélemények eljutnak azokhoz, akiknek tisztázni kell bizonyos dolgokat önmagukkal. Ez az a fórum, ahol ugyanarról a témáról többen mondhatják el a véleményüket és ezek a vélemények az újság hasábjain és az interneten eljutnak az olvasókhoz. Az emberek nagyon várják, hogy valaki megmondja — ezt legtöbbször az újságíró teszi meg — azt, amit ők nem tudnak, nem mernek megfogalmazni. Az újságíró személyes felelőssége, lelkiismereti problémája az, hogy ki tudja mondani vagy sem, ki akarja mondani vagy sem az igazságot. Az újságíró bele kell szóljon a politikába és a közéletbe. Az újság nem eseménykövető kell legyen, hanem jusson el oda, hogy generál dolgokat — véli Kereskényi.

A beszélgetés végén Elek György összegezte, hogy a civil szervezetek mielőbb meg kell erősödjenek ahhoz, hogy a társadalom valóban alulról szerveződjön. Nagyon sok Szatmár megyei civil közösség képviselőivel lehetne még folytatni a beszélgetést, nagyon sok hasznos véleményt lehetne még megfogalmazni, a lényeg azonban az, hogy világosan lehet látni, a politikában nem működik az érdekképviselet. Nem is működhet mindaddig, amíg nem alakul ki egy olyan civil társadalom, amit nem tud megvásárolni a politikus, hanem ezek a civil mozgalmak befolyásolják a politikai élet alakulását.