Beszélgetés a civil szervezetekről

A beszélgetés testről és lélekről sorozatban a Szatmári Friss Újság szerkesztőségében civil szervezetek képviselői és meghívottak értekeztek a civil társadalom és a politika viszonyáról, valamint arról, hogy milyen lehetőségei vannak a demokrácia gyakorlásának.

A beszélgetésen részt vett dr. Frigy Szabolcs iskolai tanácsadó, egyetemi tanár, Rist Gabriella, a Német Demokrata Fórum ifjúsági szervezetének vezetője, Kovács Adél, a Szatmári Keresztyén Ifjúsági Szövetség képviselője, Gál Gyöngyi, a LiterArt Magyartanárok Egyesületének elnöke, Thoroczkay Sándor, a Szent István Kör tiszteletbeli elnöke, Stier Péter, az Identitas Alapítvány képviselője, Boga Ferenc, a Cserkész Egyesület vezetője, Fanea Imola, a Sárközújlaki Ifjúsági Mozgalom vezetője, Bertus Gabriella, a nagykárolyi Down Alapítvány vezetője, Pakulárné Bú Julianna református lelkipásztor, Márk-Nagy János, az Erdélyi Kárpát Egyesület Szatmár megyei fiókjának képviselője, Nezezon Enikő, az Aranykapu Kulturális Egyesület vezetője, Szejke Judit, a Borókagyökér Egyesület vezetője és Matusinka Beáta, a Szatmári Friss Újság marketingmenedzsere. A beszélgetést moderálta: Elek György.

Elek György elmondta, rég tervezi, hogy egy asztalhoz hívja Szatmár megye civil szervezeteinek képviselőit. Valamennyien egy időben nem tudnak megjelenni, éppen ezért az első beszélgetésen csak a civil szféra egy része képviseltette magát, de ezzel nem zárult le ez a téma, a jövőben mások kapnak majd meghívást. Azért fontos, hogy beszélgessünk a civil társadalom és az állami szervek kapcsolatáról, mert a politikum csak egy nagyon szűk rétegnek az érdekeit képviseli, a civil szervezetek viszont a legkisebb közösségeknek is képesek hallatni a hangját — mutatott rá Elek György. A politikumtól már nem igazán lehet számon kérni az ígéreteket, a civilek viszont nem képviselet által vannak jelen a döntéshozatalban, hanem maguk döntenek. Frigy Szabolcs vitaindítójában a civil szervezetek társadalmi szerepéről beszélt. Amikor készült erre az alkalomra, megkérdezte a tanítványait, hogy őket milyen társadalmi problémák zavarják. A válaszokból kiderült, hogy a diákok csak olyan problémákat látnak, amelyek a médiában jelen vannak: környezetvédelem és migráció. De saját gondolatuk nincs, vagy nem éreznek semmit a saját bőrükön, ami az ő közvetlen környezetükben lenne. Azoknak, akik jelen voltak a beszélgetésen, minden bizonnyal van az életükben egy olyan társadalmi probléma, ami nem magánügy, mégis fontos az életükben. Az lenne a cél, hogy egy olyan generáció nőjön fel, melynek tagjai túl tudnak lépni a magánproblémákon, és oda tudnak állni esetenként tüntetéseken, megmozdulásokban olyan társadalmi problémák rendezése érdekében, amiket fontosaknak éreznek. Franciaországban például, ahol nagyon erős a civil társadalom, szerveztek egy megmozdulást annak okán, hogy túl magasak az utcaszéli járdaszegélyek, emiatt a kismamák nem tudnak babakocsival közlekedni. Az ilyen eseményekre, megmozdulásokra azok is elmennek, akiknek nincsenek gyerekeik, mert fontosnak tartják, hogy az ilyen és hasonló problémákra megoldásokat találjanak. A kelet-európai demokráciák növekedőben vannak, de általában az a vélemény, hogy jobb, ha otthon maradunk, ne szóljunk bele a hatalom dolgaiba. A modern demokrácia pontosan arról szól, hogy minden csoport érdeke érvényesüljön, ne az legyen, hogy akinek a legtöbb szavazata van, csak az ő érdeke érvényesüljön. Nyugaton ez a demokráciamodell már érvényesül, kezd érvényesülni az az elv, hogy ne a gyengébbek és az erősek harca legyen a demokrácia. Frigy Szabolcs elmondta, hogy civil megmozdulásoknak mindazon kezdeményezéseket tartják, amelyeken a polgárok önkéntesen vesznek részt. Nem tartják civil kezdeményezésnek azt, amikor a tömegek vezényszóra mennek ki tapsolni. A civil mozgalmak értékeket próbálnak megvédeni, ami nagyon érdekes; nem az államtól várják adott problémának a megvédését, hanem autonóm módon tudnak működni. Elgondolkodtató, hogy Romániában mennyire tudnak együttműködni a civil szervezetek. Frigy Szabolcs hangsúlyozta, hogy az életünk minden területén jelen vannak a civil kezdeményezések. Vannak klubok, egyesületek, alapítványok, és mindegyikben van egy bizonyos önszerveződés. Az utóbbi időben nagyon fontossá vált a társadalmi szolidaritás, ez a társadalmi kohézió a legtöbbször az európai uniós pályázatok kapcsán jelentkezik. A legtöbb pályázatnál elvárás, hogy a társadalmi kohéziót erősítse. Éppen azért csatlakozunk egy civil szervezethez, mert úgy érezzük, hogy hasonló problémáink vannak. Ez az elv túlmutat azon, hogy mindenki saját maga akar boldogulni. A demokráciának egy bizonyos szintjén túljutunk azon, hogy a saját érdekeinket nézzük, vannak közösségi érdekek, és fontosnak tartjuk, hogy azok képviseletében ott legyünk. Ha megnézzük, hogy melyik országban hány civil szervezet van bejegyezve, hány önkéntesük van ezeknek, hány fiatal és idősebb vállal önkéntes munkát, észrevehetjük, hogy a fejlett országokban több a civil szervezet és több az önkéntes. Ahova el kellene jutni, az a szolidaritásnak a gyakorlása. Amikor az 1970-es években feltalálták a mosógépet és a porszívót, azt mondták, eljött a posztmateriális világ, az embereknek lesz idejük barátkozni, egymásnak segíteni, a nők felszabadulnak a házimunka alól. Ezt a posztmateriális világot azóta is várjuk, mert egyszerűen nem jött el. A materiális társadalomnak nagyon sok buktatója van. A demokrácia szintjéről is nagyon sokat mond az, hogy mit csinálunk szabadidőnkben. Teljesen más az, hogy leülök a TV mellé, a számítógép mellé, vagy a telefonomat babrálom, vagy elmegyek valamilyen közösségbe, rendezvényre stb. Ebben minőségi különbségek vannak. Valamilyen kézzelfogható hovatartozásérzésünk azért van, fontos, hogy kötődjünk valahova. Az önkéntességben nagyon fontos a hasznosság érzete. Ha megkérdezünk fiatalokat arról, hogy ők mennyire tartják hasznosnak az életüket, kiderül, hogy azok a hasznosak, akik részt vesznek közösségi tevékenységekben, és nem ülnek otthon. A társadalmi kohézió erősödéséhez az a fontos, hogy együtt, egy irányba, egymás mellett tudjunk dolgozni egy jobb jövőért. Frigy Szabolcs szerint azért fontosak a civil szervezetek, mert a mai demokráciákban sem mondható el, hogy az állam nagyon ügyes, és mindent megold; a civil társadalom egy ellenpólus a kormányzati szerveknek, mert képes megváltoztatni a hatalom egyensúlyát. Az az életérzés, hogy én vagyok az állam egyensúlya, megerősíti az embereket. Az állam akkor jó, ha nem szól bele a civilek dolgába. Az állam a civilek adójából működik, s ha visszavonulunk a civil életből, akkor megerősítjük az állam mindenhatóságát, mert az államnak nem lesz egyensúlya. A jól működő demokráciákban az állam átad bizonyos területeket a civil szervezeteknek, amelyek helyi szinten sokkal hatékonyabban és jobban megoldják a problémákat. Vannak olyan helyzetek, amikor fontos, hogy a civil szervezetek felvállaljanak bizonyos problémákat, az állam viszont valamilyen módon lehetőséget és támogatást ad a cél elérésére. A civil társadalomnak van egy olyan szerepe, hogy szervezetten álljon ki a jogaiért, és ha szükséges, bírálja felül a politikai döntéseket. Nem véletlen, hogy politikai pártok kérik a civil szervezetek támogatását céljaik eléréséhez. Amikor megszólal egy civil szervezet képviselője, és megítéli a politikai döntést, annak súlya van. A civil szervezet a társadalom számára autentikusabb, hitelesebb. A civil szervezetek másik fontos szerepe a közvetítés, amikor egy dialógust folytatnak és egyezkednek az állammal, egyfajta nyomást gyakorolnak az államra. Magyarországon sokat foglalkoznak azzal, hogy mi a legitim civil szervezet, és mi az, ami nem működhet. Itt kell megjegyezni azt, hogy ahol az állam megpróbál beleszólni a civil szervezetek működésébe, az nem demokrácia; attól legitim egy demokrácia, ha a civil szervezetek működhetnek. Figyelembe kell venni azt is, hogy az az igazi civil szervezet, amelyik közhasznú. Valójában minden civil szervezetet kell hagyni, hogy működjön, mert azok egy-egy kisebb érdekcsoportnak az igényeit jelenítik meg. A modern demokráciában tíz embernek az igénye is lehet legitim. A civil szervezetek néha nagyon okos módon csinálnak olyat — mivel tudják, hogy tevékenységük hosszú távon nem fenntartható —, ami annyira jó és hiánypótló, hogy a társadalomnak aztán feltűnjön a hiányuk, és érezzék azt, hogy érdemes őket támogatni. Az 1990-es években, amikor még nem volt szabályozva a civil szervezetek működése, megjelentek nagyon profi dolgok anélkül, hogy ezek hosszú távon fenntarthatóak lettek volna, s az állam is elismerte ezek szerepét, és támogatást adott a működésükre. Az az érdekes, hogy minél erősebb egy civil szervezet, annál nehezebb beszélni a demokrácia válságáról. Minél inkább szükség van a civil szervezetekre, annál inkább érezhető, hogy az állampolgároknak nincs képviseletük. Ma már az állampolgárok többsége a parlamentet nem tartja reprezentatívnak. Sokkal nagyobb a bizalom a civil szervezetekben, mert azoknak az állampolgár is tagja, és ezáltal képviseli az érdekeit. Ez egy óriási húzóerőt ad a civil szervezeteknek, így nagyobb a polaritásuk az állammal szemben, mert sokkal hitelesebbek, sokkal autentikusabbak, mint a politikai pártok, amelyek nem tudják képviselni a parlamentben az egyéni érdekeket. Egy jó civil szervezet mindig egy kritikája az aktuális demokráciának,e zért van az, hogy a politikusi és a képviseleti demokrácia helyett a civil szervezetek felé próbálnak elmozdulni az emberek. Az a demokrácia, amelyik el akarja dönteni, hogy melyik civil szervezetnek van legitimitása, az emberek identitását akarja megváltoztatni. A parlamenti, mozaikdemokráciának a lényege, hogy kisebbségi csoportok érdekeit igyekszik képviselni. Ha tíz ember ki akar menni egy teremből, és el kell döntse, hogy jobbra, balra vagy egyenesen menjen, akkor azt hogy lehet jól megoldani? Ha négyen előre, hárman jobbra és hárman balra akarnak menni, a legtöbb, tehát a négy ember akarata érvényesülne, holott a tízből ez a kisebbség. Ebből arra következtethetünk, hogy nem biztos, hogy a többség jó irányba visz. Ilyen értelemben a többségi demokrácia háttérbe kezd szorulni, mert képviselet nélkül maradnak a többséget alkotó szuverén kisebbségi csoportok. Nem lenne szabad belemenni abba, hogy én vagyok az erősebb. A demokráciában ma már nagyon finoman történik a hatalomgyakorlás, semmiképp sem szabad a többség elvére hivatkozni. A civil szervezetek viszont a legkisebb csoportok érdekeit is legitimen tudják képviselni. A részvétel a demokrácia minőségét is mutatja; egy olyan demokráciában, ahol nem érdekel senkit a közjó, hanem mindenki a magánügyeivel foglalkozik, és elvárja, hogy az állam ne szóljon bele, ő sem akar a közben benne lenni, az igazából egy induló demokráciának a jellemzője. Fejlettebb országokban szervezett programok vannak, hogy a fiatalokat mielőbb bekapcsolják a civil szervezetekbe. Valamilyen formában rá kell nevelni a fiatalokat a demokráciára. Nem úgy, hogy elmondom, milyen pártok vannak, hanem szorgalmazni a civil szervezetekben való részvételt. A minőségi demokrácia kiépítésének egy nagyon jó útja a civil életre történő nevelés. Nagy kihívás ma, hogyan lehet bevonni tizenéveseket a civil mozgalomba, hogy később is legyenek képesek hangot adni saját igényeiknek, és azokat megjelenítsék a demokráciában. Mindenki akkor érzi, hogy jelen van a társadalomban, ha az érdekei is képviselve vannak. Volt egy kutatás azzal kapcsolatosan, hogy milyen a fiatalok politikai részvétele, hogy a fiatalok hány százaléka tagja valamelyik pártnak, hányan mennek el szavazni. Ma már a legtöbb helyen az idősek választanak és adnak megbízatást a politikusoknak. Van egy javaslat, ami változtathatna a helyzeten, hogy a fiatal házasok annyi szavazattal rendelkezzenek, ahány gyerekük van. Úgy billentsék ki a holt helyzetből a szavazást, hogy azok kerüljenek előtérbe, akik a gyerekeikre gondolnak. Több más elmélet is van, és az tény, hogy a jelenlegi szavazási rendszer zátonyra futott. Ha megnézzük, hogy a lakosság hány százaléka megy el szavazni és az a párt, amelyik megnyeri a választást, hány százalékát képviseli a lakosságnak, akkor azt tapasztaljuk, hogy a többség nincs képviselve. Remélhetőleg eljutunk oda, hogy megváltozzon a demokrácia gyakorlásának a módja. Nem az lesz a fontos, hogy négyévenként elmenjek szavazni, hanem a civil szervezetekben való részvétellel a demokrácia gyakorlásában is részt vegyek — mutatott rá vitaindítójában Frigy Szabolcs.