Beszélgetés a függőségekről (I.)

A Szatmári Friss Újság és a Harag György Társulat közös szervezésében az SZFÚ szerkesztőségében meghívott vendégek és érdeklődők beszélgettek a függőségekről, azok különböző változatairól, valamint arról, hogy milyen tényezők miatt alakulnak ki.

A beszélgetésen részt vettek: Juhász Zita közgazdász, Reszler Brigitta pszichológus, dr. Frigy Szabolcs egyetemi oktató, iskolai tanácsadó, Mezei Gabriel egyetemi hallgató, dr. Suvanjeiev Róbert pszichiáter és Barna Karola pszichológus. A beszélgetést moderálta: Elek György.

Dr. Frigy Szabolcs úgy látja, hogy amikor a függőségről beszélünk, sokan azt mondják, hogy a levegőtől is függünk. Miért jobb az egyik függőség, mint a másik? — tehetjük fel a kérdést. Anélkül, hogy nagyobb pszichológiai dolgokba belemennénk, az a függőség káros, ami gátol a növekedésben, a fejlődésben. Ami a növekedést segíti — függünk tőle, mint például a levegőtől és az étkezéstől —, az pozitív függőség. Mindig az a határvonal, hogy az a függőség, amiben benne vagyunk, segíti-e a fejlődésünket. Ebből a szemszögből érdemes megnézni a hétköznapi függőségeket. Kutatások igazolják, hogy a napunkból egyre több részt kiragadnak — ha a munkát leszámítjuk — a digitális eszközök, a szabadidőnk nagy részét a tv előtt vagy a telefonnal, számítógép mellett stb. töltjük. Nyugaton, amikor az alkalmazott bemegy a munkahelyére, le kell tennie a telefont egy őrzött helyre, és mindenki a cég belső hálózatán kommunikál. Igaz, munkaidő után nem kötelesek felvenni a telefont, e-mailre sem kell válaszolniuk. Nálunk ez most van kialakulóban. Annyira reflexszerűekké váltak ezek a mozdulatok, hogy kényszerűen alakulnak ki. Frigy Szabolcs kiemelte, hogy a pszichológiai függőségkezelésben különböző mechanizmusokat figyelnek meg. Sokat beszélnek ma a környezetvédelemről, de ugyanúgy oda kell figyelni arra, milyen a digitális lábnyomunk, milyen nyomot hagyunk a digitális térben, mert látjuk, hogy az embereknek nagyon sokszor posztolási, megmutatkozási függőségük van. Együtt élnek a tv-sorozatokkal, az emberek közötti beszélgetéseket is nagyon dominálják a digitális eszközök. Életünknek a nagy részét kiszakítja ez a digitális függőség. Erre jelenik meg a digitális méregtelenítés. Ma már nagyon sokszor ajánlják — kicsit visszazökkent az életünkbe —, hogy meghatározott időre — akár egy hétig, vagy kezdjük egy nappal — próbáljunk meg digitális eszközök nélkül élni az életünket; fantasztikus módon más fókuszpontok kerülnek elő az életünkben. Ha egy napig nem vesszük elő a telefont — hagyjuk otthon a telefont, amikor rövid sétára indulunk, ne kapcsoljuk be a tv-t —, teljesen másként tudunk kommunikálni a házastársunkkal, a gyerekkel, az emberekkel. Ez a digitális méregtelenítés ma már kulcsfontosságú. Erre érdekes módon éppen a telefongyártók és a nagy IT-cégek figyeltek fel a leghamarabb. Ma már a legújabb telefonok kifejezetten figyelmeztetnek, ha két óránál többet tartja valaki a kezében őket, hogy tegye le az illető a telefont, és nézzen szét a környezetében. Ez a digitális jólét, amire elkezdtek odafigyelni. A Facebookon van egy olyan lehetőség, hogy meg lehet nézni, naponta hány órát tölt valaki rajta. Akik a telefont fejlesztették, érzik, hogy nagyon sokan átlépnek egy egészséges határt, mutatott rá Frigy, aki arra a kérdésre is várta a jelenlévők válaszát, hogy honnan lehet látni, ha valakinek gondja van a telefonhasználattal. Az egyik ok az időseket érinti. Látszik, hogy egy nagy közösség, a szappanoperán felnövő idősebb generáció még mindig azt érzi, hogy a tv egyrészt információt közvetít, holott már az esti hírek sem az információközlésről szólnak, hanem a szórakoztatásról. Azok, akik nagyon rászoktak a szappanoperákra, benne élnek a sorozatokban. Akkor is, ha kikapcsolják a tv-t, a barátaikkal és ismerőseikkel folyton a sorozatokról beszélnek. Ez a tv célja, hogy lehetőleg a legnagyobb részt dominálja az életünkben, és mellé becsepegteti a reklámokat. Van egy vágy az emberekben, hogy részei legyenek annak a vágyott világnak. Más referenciacsoportok alakulnak ki a tv-nézés közben. Aki nézi a gazdag feleségeket, az szegénynek, értéktelennek érzi az életét. Így gyűrűzik be egy online vagy fiktív világ az életébe, ahol szegénynek, értéktelennek érzi magát, vágyik arra a világra, és saját magát boldogtalanítja ezáltal. Frigy Szabolcs elmondta, hogy az internetezés és a telefonhasználat kapcsán legalább nyolc-tíz intő jelet tudna felsorolni, amelyekből kettőt említett meg. Az egyik, akinek posztolási kényszere van, megosztja, hogy ebédel, hogy elindult, hogy nincs otthon. Olyan dolgokat oszt meg, amik semmiképp nem közérdekűek, de ezt kényszeresen csinálja, számolja a lájkokat. Az ilyen embernek mindenképpen oda kellene figyelnie arra, hogy digitálisan méregtelenítsen. Zseniális dolog az, ahogy a telefon működik. Érdemes odafigyelni, hogy miért vesszük elő folyton a telefont, és miért tekintünk mindig rá. A pszichológiában ezt nyerőgépszindrómának hívják. A nyerőgép úgy működik, hogy váratlan helyzetekben okoz örömet. Nem tudjuk megmondani, hogy mikor nyerünk, és mikor ad örömérzetet. A telefon is úgy van felépítve, hogy nem tudjuk kiszámítani, mikor kapunk értesítést, mikor villan meg a képernyője, mikor dobnak egy lájkot. Emiatt folyton azt érezzük, hogy rá kell tekintenünk a telefonra. Az idegrendszerünk ezekre a váratlan sikerélményekre, örömérzetre nagyon rá tud kattanni. Ezek függővé tudnak tenni, emiatt alakulnak ki ösztönös mozdulatok, hogy amikor leülünk az asztalhoz, mindig kivesszük a telefont, és rátekintünk. A másik intő jel, ami mind a tv-re, mind a telefonra jellemző, a félelem, hogy lemaradunk valamiről — azért nézzük a tv-t, a telefont, nehogy valamiről lemaradjunk. Amikor megkérdezzük a telefonfüggőket, miért nem teszik le a telefont, azt válaszolják, hogy nem akarnak lemaradni semmiről. Sokan olyan dolgokról is tudni akarnak, amik az ő életkörnyezetüket nem befolyásolják. Ez összekapcsolódik az információéhséggel. Olyan világban élünk, ahol rengeteg információt fogyasztunk. Amikor ilyen digitális méregtelenítés van, letesszük a telefont, de arra az időre unalmasnak tűnik az élet. Ha belegondolunk, hogy régen az emberek le tudtak ülni, és nagyon kis információ mellett tudtak relaxálni, akkor tudott megnyugodni az idegrendszer. Ma az információfüggőség az egyik legnagyobb függőségünk. Telefon nélkül nagyon lassúnak tűnik az életünk. A huszonegyedik század legnagyobb betegsége a túlhajszolt információéhség. Mindig érdekes, mi történik akkor, ha nem azokra az információkra figyelünk, amiket kívülről csepegtetnek belénk, hanem elkezdünk foglalkozni a saját gondolatainkkal. Aki leteszi a digitális eszközöket, kénytelen a saját gondolataival foglalkozni, és ez az, ami építő jellegű. Az építi az embert, ami a saját személyiségét építi a saját gondolatai alapján. Frigy szerint szintén figyelemfelkeltő, hogy milyen különbség van valakinek a digitális és a valós személyisége között. Látjuk Nyugaton, hogy valaki fiú, de lányként van fenn a közösségi oldalon vagy a játékokban. Ott már olyan nagy az online és az offline lét közötti különbség, hogy az beteges. Mindig nagy kérdés, hogy az az ember, akivel online beszélgetek, vajon mennyire hiteles. Ha azt vesszük észre szülőként, barátként, hogy kitágul az olló, hogy valaki félénk, de a digitális térben nagyon bátor, mert ott arctalanul vállalhatja önmagát, az is intő jel, hiszen ha eltávolodik ez a két dolog, vagy nincs összhangban, akkor vissza kell téríteni, hiszen az életünket mégiscsak a valódi hétköznapi életünkben éljük. Sokan azzal magyarázzák a függőséget, hogy számukra munkaeszköz a telefon. Ez magyarázatnak jó, de nem igaz. Svédországban törvény szabályozza azt, hogy mettől meddig tart a munkaidő, és szabadidőben az alkalmazott nem köteles e-mailekre válaszolni. Ma már a telefon a legnagyobb státuszszimbólum. A telefon a legláthatóbb dolog, amit kiteszünk az asztalra. Olyan dolgok kapcsolódnak hozzá, amik ártalmasak lehetnek. Sokan mondják, hogy a telefon helyettesítette az órát, a számítógépet, a laptopot, sokak számára lassan a családot is helyettesíteni fogja. Félelmetes, hogy mennyi szerepet átvett. Kutatások szerint egyre gyakoribb, hogy családtagok külön szobában vannak, és messengeren beszélgetnek egymással. Egyre több embernek válik céltalanná az élete. Nem épül a személyiség, nem épülnek a kapcsolatok, nagyon sok házasság a telefon miatt megy tönkre. Az emberek rohannak, dolgoznak, építik a karrierjüket, és közben éppen az egészséges élet alapját, a házasságot hagyják tönkremenni. A viselkedéspszichológiában nagyon jellemző, hogy telefon nélkül keresik a kapcsolatot; telefonnal a kézben, lehajtott fejjel azt sugallják, nem vagyok megszólítható, el vagyok foglalva. Személyes kapcsolatokat nem lehet megélni úgy, hogy nem vagyunk jelen a saját életünkben — hangsúlyozta vitaindítójában dr. Frigy Szabolcs.

(folytatjuk)