Beszélgetés a függőségekről (II.)

A Szatmári Friss Újság és a Harag György Társulat közös szervezésében az SZFÚ szerkesztőségében meghívott vendégek és érdeklődők beszélgettek a függőségekről, azok különböző változatairól, valamint arról, hogy milyen tényezők miatt alakulnak ki.

A beszélgetésen részt vettek: Juhász Zita közgazdász, Reszler Brigitta pszichológus, dr. Frigy Szabolcs egyetemi oktató, iskolai tanácsadó, Mezei Gabriel egyetemi hallgató, dr. Suvanjeiev Róbert pszichiáter és Barna Karola pszichológus. A beszélgetést moderálta: Elek György.

Suvanjeiev Róbert szerint különbséget kell tenni függőség és biológiai szükséglet között. Az online tértől való függés nem ugyanaz, mint amikor valakinek a munkája az online térhez kötött, akkor nem függ tőle, de mégis. Nem akarja csinálni, de benne van. A pszichiáternek is órái telnek el azzal, hogy nyomkodja ugyanazt az öt-hat gombot, mert vagy megy, vagy nem megy a bukaresti szerver (szerk. megj.: az egészségügyi informatikai rendszer). Ez nem az orvos függősége, hanem egy rossz rendszer. Egy másik dolog a betegségtudat. A függő embernek nincs betegségtudata, mert társadalmilag is elfogadott a függősége, mint például a dohányzás. Melyik dohányosnak van betegségtudata? Annak, akinél már jelentkezett valamilyen súlyos légúti betegség vagy éppenséggel a tüdőrák. Társadalmilag elfogadott az alkoholfogyasztás is. Ha valaki nem iszik, megkérdezik tőle: „Beteg vagy?”, „Gyógyszert szedsz?” Sokszor a családnak szüksége van arra, hogy beavatkozzon. Szembesíteni kell a függő családtagot, hogy: „Ez van, ezt csinálod. Tönkreteszed magad és az egész családot.” Sokszor egy ilyen beavatkozás, közbelépés elég ahhoz, hogy kiváltsa a felismerést, hogy a függő belássa, baj van, és ezáltal idővel a gyógyulást válassza. Ehhez sajnos nagyon sokszor valami tragikus dolog kell hogy történjen, mutatott rá a pszichiáter, elismerve, hogy ilyen társadalmi környezetben elég nehéz nem belekerülni a mókuskerékbe, hogy minden kimozdulásnál ne legyen meg az az egy-két pohár alkohol. A szakember elmondta, hogy a kimozdulások száma és az alkoholfogyasztás mértéke változó, de van az a szint, ami már biológiai függés, és ami társadalmilag még nem számít függőségnek. Például ha valaki minden este munka után otthon, a tv előtt megiszik egy sört, és arra a szintre jut, hogy márpedig „neki ennyi jár, ő ennyit megérdemel”, ez már függőséget jelent. Ha ez a mindennapi sör nem jön össze, akkor idegessé válik, beleköt a családtagjaiba stb. Ettől még nem lesznek elvonási tünetei, nem kezd el izzadni, remegni, de megjelennek a pszichikai elvonási jelek.

Suvanjeiev Róbert elmondta, hogy az a generáció, amelyiknél először jelent meg az internetfüggőség, mára már felnőtt. Elismerte, hogy önmagán is észrevette, hogy egy kicsit sok időt tölt a telefonjával, ezért beállította a készüléket, hogy napi egy óra után jelezze a közösségi médián való jelenlétet. Mindenkinek fel kell ismernie, ha baj van, el kell hogy jusson az ember tudatáig, hogy nem lépheti túl a határt, hangsúlyozta a pszichiáter. A továbbiakban egy egészséges, érvekre alapozott vita alakult ki a pszichiáter és a pszichológus között. Reszler Brigitta is különbséget tett a függőség és a biológiai szükséglet között. A szükséglet létfontosság, ilyen a víz, a levegő, azaz minden, ami megmaradásunkat szolgálja. A pszichiáter a függőség helyett inkább a káros szenvedély kifejezést használná, a pszichológus szerint a hozzászokás szó kifejezőbb. Reszler Brigitta szerint nincsenek jó függőségek. Nincs pozitív és negatív függőség, maga a függőség kóros, akkor is, ha kémiai anyagok által kiváltott formájáról (úgymint a nikotin, a drog és az alkohol) és akkor is, ha egy viselkedési formáról beszélünk.

Suvanjeiev Róbert rámutatott, hogy a függőségeket az agyi neurotranszmitterek, a dopaminrendszer túlaktiválása váltja ki, és mindjárt kémiai útra terelődik. Az ember jutalmazórendszerét túlaktiválja bizonyos függőség, ezért válik rezisztenssé bizonyos szerekre a szervezet, mert már nem váltják ki ugyanazt a szintű reakciót. A párkapcsolati függőség ugyancsak kémiai alapokra épül, de a tulajdonképpeni okát még mindig nem tudják. A legújabb tanulmány szerint látszik, hogy az agy fehérállományában ugyanez az önjutalmazó rendszer sérül, ami azért felelős, hogy a társas kapcsolat jóleső érzés legyen. Reszler Brigitta egyetért ezzel, de úgy véli, hogy például az étkezési zavarok nem feltétlenül csak kémiai anyagok károsodásának a következményei lehetnek, egy trauma is okozhatja azokat. Véleménye szerint fontos lenne megtalálni az okot, amelyik a függőségek hátterében van, azt, hogy mi az, ami oda vezetett. Aztán ha megtaláljuk ezt az okot, akkor sikerül megoldani a problémát, erre különböző terápiás módszerek ismertek. A pszichiáter szerint oda jutunk vissza, hogy fel van borulva a neurotranszmitter-egyensúly. Nagyon sok esetben gyógyszeres kezeléssel három-öt hét alatt el lehet jutni egy olyan szintre, hogy a beteg azt hiszi, nem kell gyógyszer. Itt jön be az, hogy meg kell győzni a beteget arról, hogy a kezelésnek haszna van

.

A gyógyszerfüggőségről nem igazán szoktak beszélni, pedig nagyon elterjedt. Sokan szednek különböző gyógyszereket, vannak, akik annyira hozzászoknak a hashajtóhoz, hogy ha nincs a házban, rögtön szorulásuk van, de ilyen az altató is. Ha a beteg nem tudja, mit szed, és kicserélik mondjuk mentolos cukorkára, de ugyanabban a dobozban van, ugyanúgy néz ki, ugyanúgy alszik majd tőle (placebo hatás). Reszler Brigitta ebből arra következtetett, hogy mégis van olyan függőség, ami viselkedésalapú, és nem kémiai, ezzel pedig a pszichiáter is egyetértett. Az illető így jutalmazza magát, elhiszi, hogy ez csak így megy. A pszichológus úgy látta, hogy a viselkedési szokásokat a családi minta is befolyásolja, amit lát a gyerek, azt utánozza. Ez a helyzet a dohányzással és az alkoholizmussal is. A pszichiáter szerint a családi minta kétélű dolog, vannak, akik soha nem isznak meg egy pohár sört sem, mert a családjukban az alkohol komoly problémák forrása volt, és vannak, akik minden veszedelem ellenére követik a kijárt utat.

Ami a telefonhasználatot illeti, sokan arra hivatkoznak, hogy az munkaeszköz. Ez gyakran igaz, de gyakran nem. Aki online környezetben reklámoz, vagy az egész cége online működik, annak nagyon is munkaeszköz. Juhász Zita úgy látja: addig jó, amíg munkaeszköz, nem élettér.

Barna Karola egy vele megtörtént esetről beszélt. Barátai rá akarták beszélni, hogy kóstolja meg a füvet. Többszöri biztatásra is visszautasította, amikor megjegyezték: „Milyen jó, hogy a sört megiszod, pedig az alkohol rosszabb, mint a fű.” Az alkoholt — bár károsabb — meg lehet vásárolni az üzletben, a fű pedig tiltott.

Suvanjeiev Róbert ennek kapcsán elmondta, hogy ha visszaugrunk egy pár száz évet, láthatjuk, hogy az indiánok füveztek, és nem voltak tüdőrákosak. Az alkohol is, a fű is tudatmódosító, az alkohol előhozza és nagyon felerősíti az érzéseket, ezért a legtöbb öngyilkossági kísérlet alkohol befolyása alatt történik. A fűnek — a THC-nek — a hatása inkább nyugtató. A kannabiszban van még egy hatóanyag, ami nagyon jó fájdalomcsillapító, és végső stádiumban lévő betegek kezelésében Európában is be akarják vezetni az orvosi marihuánát, aminek kicsi a THC-tartalma, nagy a CBD-tartalma, és fájdalomcsillapító, ami nem okoz hallucinációkat. A pszichiáter emlékeztetett, hogy a fiatalokra nagy hatással vannak a filmek, s ha a filmekben dohányoznak vagy isznak, akkor ez divattá válik/válhat.

Barna Karola erre hivatkozva jegyezte meg: amikor nem fogadta el a füvet, azzal kizárta magát abból a körből. Az egyén dönti el, hogy belép-e egy ilyen helyzetbe, s amennyiben nem teszi, számításba kell vennie, hogy ennek következtében kizárhatja őt a csoport, vagy ő maga lép ki ebből saját felelősségére.

Frigy Szabolcs hozzátette: a magyaroknál az alkohol a kommunikáció kenőanyaga. Felnőtt egy olyan generáció, amelyik látta, hogy az alkohol mint a szüleik rekreációs anyaga milyen negatív élményeket hagyott maga után. Ez a generáció új rekreációs szert keres magának, és erre kitűnő a kannabisz. Minden társadalomban van rekreációs szer, mondta Suvanjeiev Róbert, aki úgy látja, hogy ha a kannabisz legális lenne, nem okozna akkora gondot, mint a dizájnerdrogok és a féllegális etnobotanikus szerek, amelyek sokkal több kárt okoznak, mint a fű. A fű egy növény, olyan, mint a dohány, csak van benne más is. A dohányzás is tudatmódosító első alkalommal. Szédül tőle az ember, zsibbad keze-lába, aztán hamar kialakul a rezisztencia, és utána már nem érzi az ember. A dohányzóknál is kialakul egy viselkedési függőség.

Reszler Brigitta szerint a dizájnerdrogok nagyon veszélyesek, hiszen még a szakemberek sem tudják, hogy mik az összetevőik (előfordulhat köztük patkányméreg, különböző tisztítószerek), így sem a szer összetétele, sem annak hatása a szervezetre nem ismeretes, hiszen különbözőek vagyunk. A dizájnerdrogok tehát különbözőképpen hatnak, pánikrohamokat is kiválthatnak. A fogyasztóknak tudniuk kell, hogy ilyen esetekben nem az ő kezükben van az irányítás. A pszichológus határozottan állítja, hogy a függőségekre kell tudni nemet mondani.

Juhász Zita a társ- és a kapcsolatfüggőségről beszélt. Elmondta, hogy egyetemi évei alatt Kolozsváron több korosztályt, de főként egy Z-generációs korosztályt ismert meg. Nagyon sokukban rejtőzik egy megfelelési vágy. Mindenféle függőség hátterében előbb-utóbb megjelenik egy referenciacsoporthoz való tartozási vagy megfelelési vágy, a családnak vagy barátoknak való megfelelési vágy stb. Sok helyen csak akkor fogadnak be valakit baráti körökbe, ha velük iszik vagy drogozik az illető, vagy ha van párkapcsolata. Nagyon sokan nem tudnak egyedül időt tölteni, nincsenek erre rá sem utalva, nem is érettek erre, mert ha úgy érzik, hogy egy kicsit egyedül vannak, ott az internet világa, ami kitölti a csendet. Ott már rögtön kialakítanak egy társas kapcsolatot, és nem töltik saját magukkal az időt, nem gondolkodnak magukról, nem fordulnak befelé. Ez nemcsak online kapcsolatfüggőség, hanem fizikailag is; egy párra, egy kapcsolatra vágynak, mert akkor másképp tekintik őket. Emiatt jön létre nagyon sok félresiklott kapcsolat fiatalon, de idősebb korban is gyakori ez a jelenség, mert ezek a kapcsolatok nem a személyes igényekből alakulnak ki, nem az illető vágyik arra a kapcsolatra, nincs felkészülve rá, hanem van egy kényszeres érzete, és beleugrik a meggondolatlan kapcsolatokba, amelyek negatív következményekkel járnak. Ezekből a kapcsolatokból nagyon könnyen ki lehet lépni, nagyon könnyen újat lehet kezdeni, és ahogy az italozás és a drogozás hatása is elmúlik, ugyanúgy a párkapcsolatokban élők is elkezdenek egy-egy új kapcsolatot. Mindez kiégéshez, az önkép romlásához vezet. Minden csoport vagy társaság egy új képet alakít ki az ilyen emberekről, és valahogy a sok új és új ember között az ember elveszíti az egyéniségét.

Suvanjeiev Róbert kifejtette, hogy társadalmi nyomásra sok házasság jön létre, sok gyerek születik nem szerető családban, nem felkészült szülőkhöz. Így marad benne nagyon sok ember egyedül egy házasságban. Két ember egy pár, csak mind a kettő egyedül van. Nagyon elterjedt a társas magány. Sokan azt hiszik, hogy a házastársat kompenzálja a telefon, de az nem kapcsolat, az egy menekülés a valóság elől. Csernus Imre mondta: „Amíg az ember nem tud egyedül boldog lenni, addig miért várja el, hogy más boldog legyen mellette?”

Reszler Brigitta leszögezte: ehhez nagyon nagy önismeretre van szükség, ennek felismerésére el kell teljen egy bizonyos idő. Ha önmagunkat ismerjük, akkor ismerjük a határainkat, tudjuk, hogy kik vagyunk, honnan jöttünk és hova tartunk.

(folytatjuk)