Beszélgetés a függőségekről (IV.)

A Szatmári Friss Újság és a Harag György Társulat közös szervezésében az SZFÚ szerkesztőségében meghívott vendégek és érdeklődők beszélgettek a függőségekről, azok különböző változatairól, valamint arról, hogy milyen tényezők miatt alakulnak ki.

A beszélgetésen részt vettek: Juhász Zita közgazdász, Reszler Brigitta pszichológus, dr. Frigy Szabolcs egyetemi oktató, iskolai tanácsadó, Mezei Gabriel egyetemi hallgató, dr. Suvanjeiev Róbert pszichiáter és Barna Karola pszichológus. A beszélgetést moderálta: Elek György.

Reszler Brigitta megemlített néhány „modern függőséget” is, mint például a testedzésfüggőség, egészségesétel-függőség, vásárlási függőség. A továbbiakban részletesebben a szerencsejáték-függőségről beszélt. A legtöbb ember életében legalább egyszer kipróbál valamilyen szerencsejátékot, néhányan azonban képtelenek abbahagyni, és függővé válnak. Különböző nyereményjáték-típusokat ismerünk, mint például a lottó, totó, kaparós játékok, online fogadások (lóverseny, foci), kaszinók, bingó és pénznyerő automaták stb. A szerencsejáték magában foglalja azt, hogy kockáztatunk valami értéket abban a reményben, hogy valami sokkal nagyobb értéket kapunk érte. A játék betegei kezdetben azért játszanak, hogy jobban érezzék magukat, egy bizonyos idő után pedig azért, hogy ne érezzék magukat rosszul. A kérdésekre, hogy hol a határ, és milyen fokozatok vannak, a szakirodalom három szintet különít el: az első szint, amikor a szerencsejáték az illető számára kizárólag szórakozást jelent, izgalmat, újdonságot, örömérzést okoz, és a játék nem folyik bele a mindennapjaiba. Ide tartozik az emberek döntő többsége. A második szint a veszélyeztetett szakasz, amikor az illető a konfliktusai elől menekül a játékba, feszültségoldásra használja, és ezáltal nem megoldja a problémáit, hanem újabbakkal tetézi, belekerülvén egy ördögi körbe, amely a harmadik szakaszhoz, a függőséghez vezet. A játékszenvedély kialakulásában és fennmaradásában számos tényező játszik szerepet. A már megbeszélésre került függőségekhez hasonlóan a játékszenvedély kialakulásával kapcsolatban is több nézőpont létezik. A játékszenvedély biológiai alapjai szerint a kóros játékszenvedélyben a dopamin, a szerotonin, a noradrenalin és az ópiát játszanak nagy szerepet. Pszichoanalitikusok — Freud nevéhez tartozik — szerint a játékszenvedély a megoldatlan szexuális konfliktusok következménye. Szerintük a játékos a vesztési vágyért, és nem a pénzért játszik, aminek a hátterében a gyermek megalomán énjének a traumatikus frusztrálódása áll. Mivel a gyerek nem képes megbirkózni a realitáselvvel, ezért felnőttként szerencsejátékot játszva tiltakozik ellene. A szociális tanulás elmélet szerint a gyerek a családban és a barátoktól látott mintákat sajátítja el a modelltanulás útján. Más megközelítés szerint az egyén nem tud megküzdeni a társadalom és saját maga által támasztott igényekkel, így olyan szubkultúrát keres, ahol az élet kevésbé összetett, valamint a jutalmak könnyebben elérhetők, ennek folyamán pedig kialakul a játékszenvedély. A legtöbb kutatás kimutatta, hogy a szerencsejátékozás leggyakoribb oka a szórakozás és a remény, hogy pénzt nyerhessen az egyén. Tehát az anyagi ösztönzés az elsődleges motiváció. Ezt bizonyítják azok a kutatások is, amelyeket a gazdasági válság következtében végeztek. Több kutatás bizonyította, hogy egy gazdasági krízis jelentősen növeli a szenvedélybetegek számát. A szakemberek állítják, hogy a fiatalok és a munkanélküliek a legveszélyeztetettebbek, mert a pénztelenség és a semmittevés miatt felerősödik a szerencsébe és a nagy nyereménybe vetett hit. Reszler Brigitta elmondta, hogy államvizsga-dolgozatában annak az egyik okát mutatta ki, hogy az emberek miért is játszanak szerencsejátékot, illetve azt, hogy mely nyereményjátékok jelentenek nagyobb veszélyt a szenvedélybetegség kialakulása szempontjából. Kutatását javarészt Callan és munkatársai tanulmányaira alapozta, akik 2008-ban kimutatták, hogy a szerencsejáték egy másik utat jelenthet, amin keresztül egyesek enyhíthetik saját relatív deprivációjukat, mivel a szerencsejáték lehetőséget ad a pénzügyi szituáció hirtelen, akár drasztikus javulására. Később, 2011-ben négy különböző tanulmányban tesztelték azt az általános hipotézist, amely szerint a személyes relatív depriváció fokozott játékszenvedélyhez vezet, és fokozza a vágyat a kisebb, de azonnali nyeremény iránt. A személyes relatív depriváció egy pszichológiai elem, amely személyek szerencsejáték-tendenciájának számít, ami abból a hitből fakad, mely szerint valaki megfosztva érzi magát egy kívánatos jutalomtól egy adott, hozzá hasonló személyhez képest. A pszichológus kutatásában kimutatta, hogy a megfosztottság érzése (személyes relatív depriváció) kiváltja a személyekből a szerencsejátékozási vágyat. Továbbá azt is sikerült kimutatnia, hogy a szerencsejáték-típusok közül a játékgépek jelentették a legnagyobb veszélyt a kísérleti személyekre. Megjegyezte, hogy kutatásában részt vevő személyek nagyobb száma, valamint az egyes csoportokon belüli nagyobb minta szignifikánsabb adatokkal szolgálhatna. Egy Lev Tolsztoj-idézettel zárt: „Kezdetben a szenvedély idegen; később vendég, és végül úr a házban.”

Dr. Frigy Szabolcs a játékfüggőség két típusát különböztette meg. Vannak az úgynevezett szerencsejátékosok és a játékfüggők, ami nagyon divatos, és a fiatalokat jelentős mértékben érinti. Amerikai kutatások szerint a nyolc-tizennyolc éveseknek a nyolc százaléka már pszichológusok és pszichiáterek által diagnosztizálhatóan függő. Külön kell venni a szerencsejátékosokat és a játékfüggőket. A szerencsejátékosok kapcsán érdemes kiemelni, hogy Romániában ez aranykorát éli, mindenhol találkozunk játékautomatákkal és más eszközökkel. Kelet-Európában ez azért érdekes, mert például Magyarországon néhány éve teljesen betiltották az ilyen jellegű játékokat, mert egy bizonyos korosztály, egy bizonyos szociokulturális réteg annyira függővé vált tőle, a hatása pedig nagyon romboló volt. Nálunk a nyerőgépezés fiatalokat és időseket egyaránt megfertőz. A szerencsejátékosságra való hajlam inkább a férfiakra jellemző, de vannak nők is, akiknek a szenvedélyévé válik. Ez nem egy kémiai anyagtól függ, ez egy viselkedési kényszer, amikor az illető nem tudja magát ellenőrizni, a saját életvitelét is veszélyezteti, nem tudja beosztani a pénzét, úgy érzi, hogy ha egyre többet kockáztat, az visszahozza a veszteségeit. Jellemzőjük a szerencsejátékosoknak, hogy ha folyamatosan nem nyernek, akkor egyre több pénzzel próbálkoznak a veszteségek pótlására. A nyerőautomatáknak Romániában nagyon szűk a szabályozásuk, nagyon szigorúan ellenőrzik a beprogramozott gépi automatákat, és úgy állítják be azokat, hogy az állam iszonyatosan nagy profithoz jusson ezek működtetéséből. Nagyon sok visszajelzés jön a szerencsejátékosok környezetéből, a játékosok nem ismerik fel ennek a veszélyeit, hanem a család, a környezet érzi, látja kárát. Elkezdik hanyagolni a családot, munka után rögtön a géphez rohannak. A játékfüggőség tényleg korosztálytól és nemtől függően nagyon előretört az utóbbi időben, erre jellemzőbb, hogy akár számítógépes, akár telefonos játékot játszik valaki, nagyon gyakran költ pénzt ezekre a játékokra. Ezek a játékok úgy vannak kitalálva, hogy lehet vásárolni karaktereket, képességeket, eszközöket stb. Látszik ezeken a játékfüggőkön, hogy ha valamilyen ok miatt nem tudnak játszani, iszonyatosan feszültek lesznek. Látszanak rajtuk az elvonási tünetek. A fiataloknál nagyon gyakori, hogy hazudnak a saját játékszokásaikról. Van egy pont, amikor ha a játékosnak elfogy a pénze, hazudik, kölcsönöket kér, ígérget stb. Van egy rossz értelemben vett karrierútjuk a játékfüggőknek, ami elmehet egész addig, hogy tönkremegy a családjuk, elveszítik a munkájukat, de akár az is előfordulhat, hogy egy olyan krízishelyzetbe kerülnek, ami elindíthatja őket a gyógyulás útján. A függőségek elég sok esetben halmozódnak. A szerencsejátékos alkoholfüggő lehet, kipróbálhatja a drogot… A játékfüggőség kezelésére Romániában nincs speciális intézmény, ahol szakemberek segítenének annak gyógyításában. Romániában a szerencsejáték legális, ezért ott kellene kezdeni, hogy szigorú törvényes kereteket kellene szabni. Minden függőségnek valamilyen lelki oka van: problémák lehetnek az önértékeléssel, a kapcsolatokkal, gondja van az illetőnek a világgal, a párkapcsolatával, megpróbál elmenekülni valamilyen rossz helyzetből. Minden függőségben fontos a pszichológiai segítségadás. Az a kulcskérdés, hogyan és mikor jut el az illető a segítséghez. Megvárja-e, amíg teljesen összeomlik, vagy van az életében egy olyan társ, aki képes annyira hatni rá, hogy elmenjen egy szakemberhez, és segítséget kérjen. A Facebook-függők sem ismerik be, hogy ők függők, de a legtöbben kényszeresen nézik. Ez is befolyásolhatja rossz irányba a kapcsolatot, főként akkor, ha a függő nem hajlandó elfogadni a társa véleményét, azaz hogy sok a facebookozás. Vannak tesztek, amik kimutatják a Facebook-függőséget; a legfontosabb szempont az, hogy az illető viselkedése ne akadályozza a normális életvitelt.

Juhász Zita szerint a játékfüggőségről érdemes beszélni, hiszen sok szerencsejátékos csak akkor tudatosítja, hogy baj van, amikor már akár vagyonnyi összeget veszített el játékgépeken vagy fogadásokon. Láthatjuk, hogy városunkban is számtalan szerencsejáték elérhető, melyek biztosan jól működhetnek, hiszen folyamatosan láthatók a játékosok is itallal a kezükben ezek bejáratainál. Főleg férfiakra jellemző ez a fajta szenvedélybetegség vagy függőség, laikusként legalábbis gyakrabban hall az ember olyan történeteket, hogy egy családapa eljátszotta a család havi megélhetésére szánt összeget. Szomorú és ijesztő is egyben az, hogy ez a fajta játékszenvedély olyan függőséget okoz, amely nem csak az érintett személyre hat ki, hanem nagy fokú agresszivitáshoz is vezethet, amelyet a balszerencse is kiválthat, ezzel együtt pedig a függő veszélyessé válhat a családjára, nem beszélve arról, hogy mekkora anyagi veszteséget is okozhat.