Beszélgetés a szülő-diák-pedagógus kapcsolatról (III.)

A Szatmári Friss Újság szerkesztőségében a Beszélgetések testről és lélekről sorozatban szakértők és meghívott vendégek beszélgettek a szülő-diák-pedagógus kapcsolatról, az együttműködés olyan lehetőségeiről, amelyek a gyerek fejlődését segítik elő.

A beszélgetésen részt vett Frigy Szabolcs pszichológus, egyetemi tanár, Borsi Zsuzsa pszichológus, Gál Sándor református lelkipásztor, Pakot Géza római katolikus iskolalelkész, Nusszer Noémi óvónő, Sárosi Melinda tanítónő, Kallós Zoltán tanár, Gál Gyöngyi magyartanár, szaktanfelügyelő, Matuz Zsolt és Varga Zsolt szülők, Matusinka Beáta, a Szatmári Friss Újság marketingmenedzsere, valamint Tatár Zsuzsa és Szejke Dóra diákok. A beszélgetést moderálta: Elek György.

Elek György arra a kérdésre igyekezett választ kérni a résztvevőktől, milyen formában működik ma a szülő-diák-pedagógus kapcsolat.

Gál Gyöngyi tapasztalata az, hogy vannak alkalmak, amikor találkoznak a szülők, a gyerekek és a pedagógusok. Ilyen alkalom az, amikor a gyereket elviszik a szülők az iskolába vagy onnan hazaviszik, de máshol is beszélgetnek, sajnos nem mondhatjuk el, hogy ez egy egészséges szülő-pedagógus kapcsolat. Ötödik osztálytól már önállósodnak a gyerekek, a szülők már elég ritkán jelennek meg a szülőértekezleten, középiskolában még ritkábban. A szülő-diák-pedagógus kapcsolat elemzése nagyon időszerű és mindenkinek fontos a maga módján, mutatott rá a pedagógus, aki azt sem rejtette véka alá, hogy meglátása szerint inkább az egymásra mutogatás jellemző a szülő-tanár kapcsolatban, és hiányzik a vitapont. A szülő-tanár kapcsolat ápolására valóban nem készít fel a főiskola, mint ahogy arra sem, hogyan kell foglalkozni a sajátos nevelést igénylő gyerekekkel, akiket a tömegoktatásba vettek át.

Nem igazán készíti fel a tanártársadalmat az egyetem és a főiskola azokra a módszerekre, amelyek által motiválni tudja a gyereket az ismeretek elsajátítására. Sok szó esik a kompetenciafejlesztésről, de még mindig az ismeretközlés területén vágjuk a rendet. Ma már, amikor nagyon rövid idő alatt megsokszorozódnak az információk, lehetetlen lépést tartani a fejlődéssel, lehetetlen eldönteni, mi az, amit az iskola kell megtanítson. Éppen ezért kellene egy olyan fordulat létrejöjjön az iskolarendszerben, ami teljesen átstrukturálná a jelenlegi oktatási rendszert, hiszen tudjuk, hogy a diákok nem annyira életkoruk szerint mutatják meg képességeiket, mint aszerint, hogy milyen fejlettségi szinten állnak egy adott korban. Elvárja a társadalom a pedagógusoktól, hogy differenciáltan oktassanak, hogy egyénre szabott oktatási módszereket alkalmazzanak, viszont ha az osztálylétszám huszonnyolc-harmincas, ebben egy-két gyerek akár hallászavarral is rendelkezik, az egyénre szabott oktatást nagyon nehéz megvalósítani. Még nagyobb gond, hogy igazán nem számíthat segítségre a pedagógus, érvelt az oktatási szakember. A másik dolog, hogy az utóbbi időben — ennek az is az oka, hogy a tanártársadalom sem anyagilag, sem társadalmilag, sem erkölcsileg nincs megbecsülve — nem olyan diákok választják a pedagógusi pályát, akik elhivatottságot éreznek a ma már nem igazán meghatározható hivatás vagy foglalkozás iránt. Ilyen körülmények között jutunk oda, hogy szülők és pedagógusok egymásra mutogatnak — állapította meg Gál Gyöngyi.

Kallós Zoltán kifejtette, hogy havi négy órát hagyott jóvá a szaktárca iskolai tanácsadásra. Kérdés, hogy milyen tanácsokat lehet adni és hány gyereknek négy órában. Ez az egyik nagy problémája a jelenlegi oktatási rendszernek. Nagyon sok más probléma is van, és ezeket úgy tudnánk felfedezni, ha több időt lehetne fordítani arra, hogy beszélgessenek a szülők, a diákok és a pedagógusok. A jó iskolai eredményeket Kallós szerint nagymértékben befolyásolja a család. A pedagógus hozzáfűzte, hogy tíz éve, amikor a szamoskrassói iskola igazgatója lett, ugyanezek a problémák kerültek előtérbe, már akkor is látszott, hogy az iskola egyedül nem tudja megoldani a problémákat. Nagyon sok szülő nyíltan kimondja, hogy elfoglaltsága miatt nem tud a gyerekkel foglalkozni. Természetesen vannak pozitív példák is. Sokan plusz tevékenységnek tartják a vallásórákat. Ezt a fajta nevelést lehet jól is, lehet rosszul is csinálni. A szamoskrassói iskolában a vallásórákon vetélkedőkre készülnek a gyerekek. Kallós szerint a vallásoktatásnál nem kell ragaszkodni a tantervhez, az a lényeg, hogy a gyerekek szeressék azt, amit csinálnak. A vallásosságra nem az iskolában kell nevelni a gyerekeket, hanem elsősorban otthon, majd a templomi vallásórákon. Kallós azt is megjegyezte, hogy a román nyelv és irodalom órákon sem az a lényeg, hogy a gyerekekkel bemagoltassák az anyagot, hanem az, hogy azok megtanuljanak románul beszélni. A pedagógusi pályaválasztás az utóbbi időszakban sajnos úgy történik, hogy akit nem vesznek fel más egyetemekre, az elmegy tanítani. Ilyen pedagógusokkal nem lehet minőségi iskolát működtetni. Az, hogy az iskola nem kizárólagos tudásforrás, egyértelmű. A Google tíz perc alatt százszor többet elárul, mint amit egy tanártól megtudhat a diák. Sokat találgatjuk, hogyan kellene oktatni a gyerekeket, de senki nem kérdezi meg őket, hogy ők mit várnak el a tanártól és az iskolától. Hihetetlenül élénk fantáziájuk van a mai gyerekeknek. A pedagógusok — főként az idősebbek — azt hiszik, hogy ők mindent tudnak, holott nem így van. Ott van a technika számos lehetősége, és sokan amiatt vannak elkeseredve, hogy nincs tankönyv. Azok a pedagógusok, akik ismerik az internet nyújtotta lehetőségeket, nem látják hiányát a tankönyveknek. Ez érvényes a falusi iskolákra is. Vannak, akik még mindig abban a tévhitben élnek, hogy a falusi iskolákban nem lehet úgy tanulni, mint a városiban. Ez nem igaz. Minden lehetőség adott. Persze a pedagógusok között is vannak, akik nem tudnak lépést tartani a korral, ragaszkodnak a régi módszerekhez, a régi elméletekhez és nem hajlandóak nyitni — magyarázta Kallós Zoltán.

Mi az oka annak, hogy egyre több szülő mégis már az óvodába is városra viszi a gyerekét? — tette fel a kérdést Elek György.

A legfőbb ok, hogy a szülő a legjobbat akarja a gyerekének, de nem feltétlenül tudja, mi a legjobb, ezért megy az árral — válaszolt a kérdésre Kallós. A falusi iskoláknak az az előnyük, hogy kisebbek a közösségek, kisebb az osztályok létszáma, jobban oda lehet figyelni a gyerekekre, és lehet alkalmazni az egyénre szabott oktatás elveit. A falun tanító pedagógus ismeri a gyerek hátterét, tudja, hogy milyen családból jött, tudja, kivel lehet elnézőbb. A fentről jövő üzenetek arról szólnak, hogy nem szabad különbséget tenni gyerek és gyerek között, de lehet, hogy épp azzal árt a tanító vagy a tanár egyik-másik gyereknek, hogy nem tesz különbséget, a kisebb képességű gyereket is úgy kezeli, mint a tehetségest. A közösséget az a pedagógus ismeri jobban, aki ott él és hosszabb ideje ott tanít. Annak a pedagógusnak, aki minden évben más iskolában tanít, nincs rálátása a dolgokra.

Matuz Zsolt elmondta, hogy nem tudja eldönteni az addigi beszélgetésből, hogy az oktatás minősége csökkent vagy nem fejlődött eléggé. Nem győződött meg arról, hogy miért kell szorosabbá tenni a szülő-diák-pedagógus kapcsolatokat. Miért kell váltani? Miért kell más irányba lépni? Véleménye szerint elkezdődött az oktatási rendszer áttekintése, de jó lenne látni, hogy milyen volt az oktatás minősége a nagyon merev oktatási rendszerben — akár az egyházi iskolákban is — és milyen most.

Frigy Szabolcs szerint tanulmányok igazolják, hogy a diktatúra idején sokkal magasabb volt az általános műveltség, mint ma. A diákok akkor jól számoltak fejben, most mindenki a telefonon számol. Régen nagyon fontos volt az egyéni tudás, a liberális demokráciában a tömegtudás a fontos. Semmit nem kell kitalálni, minden ott van az interneten. Az a kérdés, hogy ebből a tömegtudásból, ami már megvan, hogy tudja valaki lehívni és felhasználni az életben azt, amire szüksége van. A román oktatási rendszer nem törekszik arra, hogy megtanítsa a fiatalt, hogyan kell lehívni az információkat. A modern oktatás a modern gazdaság kiindulópontja. Az, hogy Romániában milyen az emberek tekintélye, milyen a viszonyulása, a bizalmi indexe a társadalmi intézményekben, attól függ, hogy milyen az oktatás. Amikor azt mondják, hogy váltani kell, az azért van, mert a régi már nem vagy recsegősen működik. A mai társadalomban elég nehéz a szellemi erőforrásokat kihasználni. Ahogy kihasználjuk az altalajkincseket, úgy ki lehet használni a szellemi kincseket is. Egy felmérés szerint a legtehetségesebb gyerekek Szingapúrban élnek. Ott a gazdaság is nagyon erős. Világosan látszik, hogy a jó oktatási rendszer, jó gazdaságot hoz maga után. A nagy kérdés mindig az, hogy van-e elég pénz befektetni. Ez egy húszéves befektetés kell hogy legyen. Jó tanárokat kell képezni, jól felszerelt iskolákat működtetni stb.

Borsi Zsuzsa pszichológus úgy vélte, az oktatási rendszer egyik legnagyobb hibája, hogy nincs folytonosság. A koncepció, az elképzelés változik, gyakoriak a váltások, nem látunk hosszú távra, vagy úgy tűnik, nem cél az, hogy hosszú távon tervezzünk. Látnak egy jó ötletet külföldön, azt rögtön be akarják építeni az itteni tanügyi rendszerbe, ami nem működik, hiszen itt teljesen más elvekre épül az oktatás.

Nusszer Noémi óvónő hozzáfűzte, hogy nyugaton vannak jól működő iskolák, de ott a szülőnek nincs joga, hogy túl nagy mértékben beleszóljon az intézmény életébe. Nálunk nincs szelektálva az információs rendszer. Annyi információ zúdul a gyerekre, hogy azt lehetetlenség rögzíteni és feldolgozni. Nyugaton több a gyakorlatiság, nálunk többnyire az elméleti tudás megszerzésére alapoznak.

Frigy Szabolcs reagálva a kijelentésekre megjegyezte, hogy ez izgalmas dolog, de irányváltáskor nem tisztázódik, hogy hova kellene felzárkózni. Politikai pártokon átívelő közmegegyezés kellene legyen az irányváltás célja. Az oktatási rendszert nem lehet négyéves ciklusokban átalakítani, hanem kell(ene) hogy legyen egy társadalmi dizkurzus, hogy a szülők milyen irányba akarják elvinni az oktatást, a pedagógusok mire képesek stb. A tanügyminiszter is látja, hogy le vagyunk maradva, de nem társadalmi párbeszédekkel keresi a megoldást, hanem ő akarja megmondani, hogy mi a jó.

Kallós Zoltán elmondta, hogy egy valódi váltás akkor következne be, ha azt megelőzné egy minőségi pedagógusképzés. És biztosítva lenne a motiváció, hogy ismét hivatássá váljon a szakma.

Frigy Szabolcs szerint a pedagógusfizetés is jelzi az oktatás minőségét. Ahhoz, hogy egy egyetemet végzett biológus elmenjen tanárnak, le kell mondjon egy profitorientált munkahelyről, ahol kétezer euró havi bért kap, tanárként pedig megkap háromszáz eurót.

Borsi Zsuzsa is a pedagógusképzésben látja a problémák gyökerét. Gondoljunk arra, hogy kell kommunikálni egy viselkedészavaros gyerekkel, vagy meg kell tanulni, hogyan kell szülői értekezletet tartani. A tanítónők részesülnek pszichológiaoktatásban is, a tanároknál az egyetemen ez hiányzik. Ötödik osztálytól a szülőkkel való kapcsolat lényegesen csökken. Az óvodában és az I–IV. osztályban a szülő-pedagógus együttműködés sokkal jobb, mint később.

(Folytatjuk)