×
2024. 03 28.
Csütörtök
Gedeon, Johanna
12 °C
enyhe eső
1EUR = 4.97 RON
1USD = 4.59 RON
100HUF = 1.26 RON
Helyi érték

Beszélgetés az értékről és az identitásról (II.)

2017.03.20 - 21:03
Megosztás:
Beszélgetés az értékről és az identitásról (II.)

A Beszélgetések testről és lélekről sorozatban szakértők és meghívott vendégek beszélgettek arról, hogy mit tartanak ma az emberek — főként a fiatalok — értéknek, hogyan alakul ki az értékrend és az identitás, ami meghatározza az ember jellemét.

 

A beszélgetésen részt vett: Barbara Beáta pszichológus, Heinrich Andrea, a Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum magyartanára és tanítványai: Örmény Márk és Fábián Ármin, Csorján Árpád, a Kölcsey Ferenc Főgimnázium történelemtanára és tanítványai: Lázár Dávid és Barta Roland, Varga Bressel Christiane Emese és tanítványai: Ary Dalma és Muszka Botond, Szejke Judit, a Borókagyökér Egyesület elnöke, Jánk Károly költő, Kovács József református lelkipásztor, Bessenyei Gedő István, a Harag György Társulat művészeti igazgatója és Matusinka Beáta, a Szatmári Friss Újság marketingmenedzsere.

Elek György a továbbiakban arra a kérdésre várta a választ, hogy a gyerekkorban milyen hatások befolyásolják az identitás fejlődését.

Barbara Beáta kiemelte, hogy azok a minták, amiket kapunk fiatalkorban, később érnek be és akkor jelennek meg a jellemben. Azokat majd programként használjuk, mindig ott lesznek, nem lehet kitörölni őket, de döntésekkel fölül lehet őket írni. Eldönthetem, hogy tíz év múlva mi szeretnék lenni, de alapvetően az, amit egyszer megtanulunk, ami ott van, bármikor elővehető. Jánk Károly három síkot különített el az elhangzottak alapján. Az első a gyerekkor és annak kialakulási tája, ahol/amelyben a gyerek felserdül, ez körülbelül hét évig tart a családban, és nagyon meghatározó. A másik egy társadalmi sík, ez a világ, amiben élünk, és a kisebbségi létünkből fakadó nehézségek, örök megoldatlanságok is ide tartoznak. A harmadik már egy igen magas absztrakciós szint, ami elhangzott a színházzal kapcsolatosan, ez volna a kulturális rész. Jánk ennek kapcsán vitába is szállt Bessenyeivel, szerinte ugyanis a színház már nem annyira identitásformáló közeg; aki eljut a színházig, az már rég tudja, hogy ki ő. Az óvodai szerepléseknek és az iskolai színjátszásnak viszont fontos identitásformáló szerepe lehet. Az identitás megformálásának, formálódásának kérdése Jánk számára egy kicsit problémás, mert talán mégiscsak az volna az igazi, ha úgy adnánk át értékeket, hogy nem is tudunk róla. Véleménye szerint ez lenne a leghitelesebb. De megtörténhet, hogy egyszer a gyerek fogja magát, és igenis elmegy arról a helyről, ahol született, és egy olyan helyen fog viszonylag jól megélni, ahova saját múltként nem köti semmi. Ezt Jánk nem nagyon tudja hova tenni, mert ő az a fajta, aki kötődik a személyes múlthoz, az emlékekhez, fontosak számára a helyszínek, az emberek, az azonosságok. Barbara Beáta azt kérdezte: útkeresés az, hogy elmennek a fiatalok? Szejke Judit szerint az gyökérvágás. Ő maga Székelyföldről költözött Szatmárnémetibe, de még mindig nem tudja otthonának tekinteni az alföldet. Rendszeresen hazajár feltöltődni. Jánk nem talál választ arra a kérdésre, hogy sok fiatal számára miért nem jó Szatmár.

Örmény Márk szerint az identitás egy integrációs folyamat. Isztambulban született, két évet élt ott, semmi nem köti a szülővárosához. Apja nigériai, az anyja magyar. Kétéves korától Németországban élt, gyakran járt nagyszüleihez, tőlük tanulta a magyar nyelvet. Hetedik osztályos korában döntötte el, hogy ide akar költözni. Akkor beszélte az angol és a német nyelvet, de már tanulta a magyart és a románt. Akkor még nem volt se magyar, se román. Átment egy integrációs folyamaton, ismerkedett a magyar kultúrával, sokat járt színházba, kulturális rendezvényekre és szavalóversenyekre. Egy idő után végleg eldöntötte, hogy ő magyar. Ma már magyarnak érzi magát, magyar öntudattal rendelkezik, magyarul gondolkodik. Nagyon sokat olvas magyarul, a balladák fogták meg, valamint a mesék és a versek. Kisebb korában részt vett mesemondó versenyeken. Márk amiatt választotta gyerekkorában Szatmár megyét otthonául, mert itt sokkal másabbak a gyerekek, mint Németországban. Németországban nem volt kapcsolata több mint két-három gyerekkel, itt folyton nőtt a baráti kör. Sokan mennek el Németországba anyagi okok miatt. Itt soknak tűnik, ha azt mondják egyesek, hogy mennyi a fizetésük, de ott az kevés, mutat rá az elképzelt jólét és a valóság közötti különbségre Márk.

Ary Dalma meggyőződött afelől, hogy a Szatmárnémeti Református Gimnázium tanulóit jó irányba befolyásolja a vallásos nevelés. Ő maga rendkívül jó családi körülmények között nőtt fel olyan szempontból, hogy sok mindenben kipróbálhatta magát: sportban, irodalomban, matematika és más tantárgyversenyeken. Igyekezett mindenhol a legjobban teljesíteni. Arra jött rá, hogy a család a legfontosabb érték. Szülei teljesen szabad kezet adtak számára a döntésekben, a választásokban. Nem mondták azt, hogy mi a jó és mi a rossz. Mindent kipróbálhatott egy bizonyos határon belül. A hit az, ami megerősíti. A család minden vasárnap templomba megy, az istentisztelet egy megnyugvást jelent számukra.

Barta Roland úgy vélte, nagyon egyszerű eldönteni azt, hogy hova tartozunk. Fel kell tenni a kérdést: hol érezzük jól magunkat? Természetesen minden otthonról indul el, hogy a gyerek mit kap a szülőktől, mit tapasztal otthon, hiszen arra épül a jövő. De sokat számít az iskola, a kultúra és sok más egyéb. Minden fiatal eldönti, hogy milyen szakmát, hivatást választ. Ma már megvan a választás lehetősége. Ma már nem úgy van, hogy tanul az ember egy szakmát, és azt csinálja élete végéig, hanem megmérettetheti magát több területen.

Ary Dalma úgy látja, ebben a korban mindenki el akar menni, főként azért, hogy világot lásson. Biztos, hogy haza fogja sírni magát, de meg kell élnie azt, hogy úgy megy el, hogy majd visszatérhet. Nem tudja, hogy majd orvosként hol fog elhelyezkedni, de úgy érzi, hogy magával viszi azokat az értékeket, amiket a családtól és az itteni közösségtől kapott, és egyszer minden bizonnyal vissza fog térni ő maga is. Örmény Márknak lenne lehetősége, hogy híres egyetemeken tanuljon, de ő Kolozsvárt vagy Marosvásárhelyt választja.

Fábián Ármin szerint is egy döntési lehetőség az identitás, egy olyan kérdés, útkeresés, mely nem annyira a társadalom külső hatásaitól függ, hanem inkább a belső egzisztencia határozza meg. Az a jelenség, hogy nagyon kevés fiatal érdeklődik például az irodalom iránt, kevesen ismerik a magyar festőket, zeneszerzőket, a magyar ünnepeket, nem a külső hatások — esetleg más népek — nyomására alakult ki, hanem mert mi magunk kezdtük háttérbe szorítani az értékeinket. Ezért van szükség új koncepciókra, más módszerekre, hogy eljussunk egy, a régi értékeket és a kortárs életérzést összekötő új útra. Ebben a technológiai vívmányok is segítenek, hiszen könnyen utána lehet keresni bárminek. Mégis leginkább mindenki önmaga dönti el identitását. Vannak ismerősei, akiknek a szülei nagyon vallásosak, ilyen értékrend által nevelték a gyereket, a fiatal azonban mégis kerüli a vallást, ellene szól. Nem igazán lehet megítélni, hogy ez miért történik, vagy hogy az ő útjuk helyes-e vagy helytelen. Szejke Judit feltette a kérdést: biztos, hogy minden fejben dől el és nem lélekben? Szeretnek a fiatalok hazajárni a nagyszülőkhöz? Barta Roland határozott igennel válaszolt a kérdésre. Debrecenben szeretné folytatni tanulmányait, de mindig szatmárudvarinak fogja vallani magát, és az marad az otthona.

Kovács József elmondta, a felvezetőből kiindulva azt látja, hogy az identitás több faktorból áll. Az önazonosságot meghatározza a genetikai/biológiai adottság, amelybe szervesen illeszkedik a szellemi/pszichés adottság és a külső, környezeti hatás, mint például a kultúra. Ezekből táplálkozik az ősbizalom, a célkitűzés, illetve az egyén teljesítmény- és autonómiaigénye. Ezek a faktorok gyúrják, formálják a személyt személyiséggé. Ha bármelyik faktor bármelyik szintje sérül, akkor vele együtt gyengül az egyéniség. Ha a külső ráhatások (a kulturális, a nyelvi, a pszichés, gazdasági, vallási) pozitív vagy negatív töltettel erősítik vagy gyengítik az egyéniséget, ha hiteles vagy fals minták vesznek körül valakit, akkor identitáserősödés vagy -vesztés következik be. Így lesz egy személy Valaki vagy Senki. Kovács József az elhangzottak mellett identitásunkat három faktorral egészítené ki, mindhárom isteni ajándék. Ebből kettő az immanens képünket formálja: ez a nemzetiségi és a felekezeti tényező. Ezekbe beleszületünk, de hamis vagy hiteles mintái gyengíthetik, illetve erősíthetik egyéniségünket.

Jánk Károly nemzeti identitásról szóló gondolataihoz csatlakozva Kovács József elmondta, hogy alkalma volt három nyugati ország magyarjaival találkozni egyházi környezetben. A kolozsvári teológia angol kórusának tagjaként Kanadában olyan egy hónapos koncertturnén vett részt, ahol különböző nagyvárosok magyarjai előtt léptek fel, majd beszélgettek velük. Az „őshazából” érkező kórustagok egyöntetűen sok hamisságot tapasztaltak. Az emigrálás okait természetesen megértették (a világháborúk és Trianon, 1956, illetve az 1989-et megelőző esztendők). Meghallgatták, hogy Kelet-Európában milyen rossz volt régen, nagy volt az elnyomás, de Kanadában szabadság és jólét van. Igaz volt ez mindaddig, amíg az adott történelmi, társadalmi szituáció fennállt, de rögtön hamis lett, miután az megszűnt. Az '56-osok vagy a '89 előtt kivándoroltak most nyugodtan hazajöhetnek, hiszen itt rájuk nagyobb szükség van. A nemzeti identitást mára fölülírta a jóléthez való ragaszkodás személyiségvesztő ereje. Sajnálatra méltó volt az a jelenet, amikor a hallgatóság tagjai beöltöztek díszmagyarba, székely ruhába, és azon az estén magyarok voltak, könnyes szemmel énekelték a Székely himnuszt és a Szózatot (!). Kimutatták, hogy ők Kanadában magyarok. De kinek? — tette fel a kérdést a lelkipásztor. Kovács József emiatt nem értett egyet Varga-Bressel Christianéval. Természetesen érthető a tudományok művelése, a gazdasági okok miatti elvándorlás, ez esetben a nemzetiségi faktor háttérbe szorul, de félő, hogy csupán nemzetieskedő faktor felé kezd csúszni. Varga-Bressel Christiane megjegyezte, hogy a példaként hozott országok magyarjai meghoztak egy döntést. Ezért érzelmi attitűd magyarnak lenni. Mindenki eldöntheti, hogy hol lesz magyar. Nincs jogunk ítélkezni azok felett, akik elmennek, mert előbb-utóbb úgyis megfizetnek érte.

Kovács József később Írországban vett részt egy kulturális esten a Kárpát-medence különböző magyar nemzetiségű diákjaival. A helybéliek előtt néptáncokat mutattak be, népdalokat énekeltek. Karácsony harmadnapján a magyar vendégmunkások, odatelepültek, értelmiségiek számára szerveztek ökumenikus istentiszteletet. Az istentisztelet után sokan vallottak arról, hogy a szenteste magánya egy idegen környezetben pokoli volt, távol a családtól, a régi szokásoktól, barátoktól. A hozzászóló az utóbbi esztendőkben a finnországi magyarokat látogatta meg, hogy az ott szerveződő magyar keresztyén közösséget pásztorolja. Az egyik bibliaórán egy beszélgetés indult, amelynek a résztvevői a társadalom minden szegmenséből érkeztek. A tanulság az volt, hogy idegenben az egyéniség megőrzéséhez előtérbe kerül a hit és diszkréten háttérbe vonul a nemzeti identitás, ugyanakkor az anyanyelv is fontos szerepet játszik. Mielőtt az identitás harmadik faktorát tárgyalta volna, Barbara Beátához intézte a kérdést: mit ért a lélek alatt? Hogyan érti a kijelentést: a lélek az a biztos pont, ami az identitásunkat meghatározza? Hogyan érti azt, hogy az identitás a lélek? A pszichológus számára mit jelent a lélek? Barbara Beáta szerint ezt úgy kell érteni, hogy mindent kizárunk, mert a lélek nem más, mint a kollektív tudattalan. Kovács József szerint ha csupán ennyi, ha a lélek csupán a psziché legmélyebb rétegét jelenti, akkor ez számára kevés. Az identitás meghatározásához ugyanis ki kell tágítani a tér és idő dimenzióját, mert ez csupán fizikai, „evilági”, „földhözragadt”. Szükséges beszélni a halhatatlan részünkről, a bibliai értelemben vett lélekről. Kovács József számára ugyanis az istenfaktor szerves része az identitásnak. Önazonosságunkat nem csupán a térben és időben való létezésben kell meghatároznunk. A harmadik dimenzió a metafizikai, a transzendens világa. A spiritualitás ugyanis kitágítja a földi korlátokat és összekapcsol a Mindenhatóval, az Örök Istennel. Ha mint hívő, keresztyén ember tudom azt, hogy az örökkévalósághoz is tartozom, akkor vagyok teljesen egész. Akkor válok entitásból igazi identitássá, ha mindemellett magaménak vallom a megváltatást és az üdvösséget. A Heidelbergi Káté nagyon szépen leírja, hogy mindebbe belefér az ismeret: egyszerre vagyok Krisztusban szolga és szabad.

(folytatjuk)