Beszélnünk kell 1956-ról!

Tegnap délután ökumenikus istentisztelet, „vespera” keretében tartottak emlékezést Nagykárolyban a helyi evangélikus-lutheránus templomban.

Beszélnünk kell, emlékeznünk kell az 1956. október 23-i eseményekre, hiszen magyar nemzetünk életében fontos momentum ez. A főhajtás alkalmából megtartott istentiszteleten Illyés Sándor evangélikus, Kurta Szabolcs református és Tatár Zoltán római katolikus lelkipásztorok szolgáltak, énekkel készült a Nagykároly-kertvárosi Pro Ecclesia vegyeskar, Kovács Márta irányításával.

Illyés Sándor lelkipásztor házigazdaként köszöntötte a jelenlévőket. Kurta Szabolcs rövid beszédének végén így fogalmazott: „Kérünk Istenünk, maradj velünk, magyarokkal, őrizz meg minket, s add, hogy akár 4000 év múlva is ezen a nyelven adhassunk hálát neked”.

A Teremi úti templomban megtartott esemény főszervezője Geréb Miklós irinyi református lelkipásztor volt. Miért fontos nekünk 1956? – ezt a címet viselte történelmi áttekintést célzó összefoglalója. „Azért fontos az 1956-os események felidézése, mert a mai napig nem valósult meg az az igazságbeszéd, ami leleplezi ezt a velejéig romlott rendszert, a szocializmust. A magyarok a forradalommal azt bizonyították: nem kérnek ebből, s csak azt kérik, hagyják őket élni, dolgozni” — mondta Geréb, aki beszédében konkrét párhuzamot vont a ma történései és a magyarságra történelme során jellemző, örökös helytállás között.

Az eseményen jelen volt egy '56-os szabadságharcos, vitéz Bikfalvi György is, aki saját tapasztalait idézte fel. Bikfalvit 15 év kényszermunkára ítélték, amiből négy évet töltött le, majd közkegyelemmel szabadult. A 73 éves férfi beszédében rámutatott: nem lehet lezárni a múltat, amíg a szörnyűségekről nem beszélünk s a holtakra nem emlékezünk. Örül, hogy szólhat arról, amit átélt, de jobban örülne, ha több fiatal jönne ezekre az alkalmakra, mert nem mindegy, hogy valamit a történelemkönyvekből ismerünk meg, vagy egy szemtanú szájából halljuk.

A beszédeket követően Geréb Miklós felolvasta a nagykárolyi '56-osok neveit, majd a jelenlévők közösen énekelték el a Himnuszt a rendezvény zárásaként.