Bevegyem? Ne vegyem?

A, B, C, D, E, K betűkkel jelzik a 13 ismert vitamint, félmilliónyi analfabéta honfitársunk így akár ki is maradhat az össznépi vitamin-játékból. Milyen vitamint vegyek be? — gyakori kérdés ez a rendelőben, tanult és egyszerű ember szájából egyaránt, még a legdúsabb kikeletkor is. Az 1912-től sorozatban felfedezett vitaminok (vital amin) az emberi szervezet számára nélkülözhetetlen, kis molekulatömegű, változatos szerves vegyületek, melyeket testünk nem tud előállítani, ezért a táplálékkal kell őket felvenni, akár elővitamin formájában is. Az esszenciális zsír- (Omega 3) és aminosavakra nagy mennyiségben van szükség, ezért ezek nem vitaminok. A C-vitamin pedig azért csak az embernek vitamin, mert a legtöbb állati szervezet termelni tudja. A vitaminok, főleg az enzimek részeként, fontos szerepet játszanak a sejtnövekedésben és -szaporodásban, a szénhidrát-, zsír- és fehérjeanyagcserében, a csont- és vérképzésben, az energiafelhasználásban, az idegrendszerben, a látásban, és ez tovább sorolható még. Nem a szerkezetük, hanem a biokémiai hatásuk szerint osztályozzák őket, így van pl. hatféle A-vitamin és négyféle D-vitamin hatású vegyület is. A bélből való felszívódás szempontjából vannak zsírban (ADEK) és vízben oldódó (BC) vitaminok, zsírhiányos étkezésnél az előbbiek nem szívódnak fel. A vitaminok többsége hőérzékeny, ezért a szervezetbe főleg a nyers, vagy kevésbé hőkezelt állati vagy növényi eredetű ételekkel juthatnak be, egyes vitaminokat azonban a saját bélflóránk is termeli, a B2, B5, B12 és K2 pl. ilyenek. A C-vitamin felszívódásához réz jelenléte szükséges, az E-vitaminéhoz pedig szelén, és az sem elhanyagolható, hogy a nyers tojásfehérje gátolja a tojássárgája gazdag vitaminkészletének a felszívódását. Vannak helyzetek, mikor jelentősen megnő a szervezet vitaminigénye, ilyenek a mérgezések, fertőzések, gyulladások, szív- és érbajok, bélférgesség, láz, stressz, erős dohányzás vagy gyógyszerek szedése. Bizonyos, főleg emésztőrendszeri bajok gátolhatják a vitaminok felszívódását, a művitaminokét is (!), az idült hasmenés, bélhurut például jelentős mértékben. Ez esetekben, de egyoldalú táplálkozásnál is, vitaminhiány lép fel a szervezetben, nagy gyengeségérzettel, idegi és látászavarokkal, bőr- és hajtünetekkel, ínyvérzéssel, izomgörcsökkel, rossz emésztéssel és akár meddőséggel is. A súlyos vitaminhiány már vészes betegségeket is szülhet, így farkasvakságot (A-vitamin), beriberit (B1-vitamin), pellagrát (B3 = PP-vitamin), vészes vérszegénységet (B12-vitamin), angolkórt vagy csontlágyulást (D-vitamin), vérzékenységet (K-vitamin), magzati fejlődési rendellenességet (B9-vitamin = folsav) és a skorbutot (C-vitamin), a régmúlt tengerészeinek rettegett baját. A vitaminok túladagolása mérgezési tünetekkel járhat, de ilyen csak gyártott ADEK vitaminoknál fordulhat elő. Túlzott C-vitamin-bevitelnél a fölösleg oxalát formájában ürül, rosszféle veseköveket okozva. Az utóbbi évek bombaüzlete a táplálékkiegészítőként gyártott művitaminok tömkelege, úton-útfélen reklámozzák őket olyan hangulati háttérrel, hogy az egyszerű embernek (de nem csak!) kényszerérzete támad a használatukra. A reklámhadjárathoz ismert lélektanászokat és szakembereket is megvettek, volt aki könyvet is írt, lekezelően tanulatlannak és együgyűnek nevezve a művitaminok ellenzőit. Ádáz a harc, mert nagy a konc, a vitamingyártók egyik fő érve az, hogy az iparilag termesztett és termelt élelmek már nem teljes értékűek, és vegyszeresek. Na de vegyszerre vegyszert adni a megoldás? A ravaszabbja azzal próbálkozik, hogy az ő termékei természetes alapanyagúak, meg is néztem egy ilyet, az 1000 mg C-vitaminból 25 mg volt csipkebogyó-kivonat, 975 mg pedig vegyipari termék. Erről hát ennyit! A művitamin vegyileg azonos ugyan a természetessel, de a gyártáshoz, tároláshoz, eladhatósághoz használt vivőanyagokat, színanyagokat és tartósítószereket is tartalmazza, még ha nincs is feltüntetve rajta, ezek pedig nagyobb mennyiségben, hosszasan szedve betegségeket okoznak. A gyártott A- és E-vitamint hosszasan szedőknél jóval gyakrabban fordul elő a tüdőrák, ez egy friss közlemény az USA-ból. A természetes vitaminok viszont rákmegelőzőek, és az is fontos, hogy az élelmekben a vitaminok mellett nyomelemek és olyan fitokémiai anyagok is vannak, melyek fokozzák a vitamin hatását. Már Szent-Györgyi Albert is tapasztalta, hogy a teljes paprikakivonat jóval hatásosabb a vegytiszta C-vitaminnál. Mindezek tükrében biztosan állítható, hogy az egészséges és kiegyensúlyozottan táplálkozó embernél a művitaminoknak nincs keresnivalójuk. A kiegyensúlyozott táplálkozást a hús, hal, máj, vaj, tejtermékek, tojás rendszeres fogyasztása (ez legyen étkünk 20–30%-a) és a sok nyers és elkészített gyümölcsnek és zöldségnek, hüvelyeseknek, gabonának (maghéjastól!), magoknak, olajoknak, gombának a bevitele jelenti, kellő mennyiségű szénsavmentes folyadéktól kísérve. Manapság ez télen-nyáron gond nélkül megvalósítható. Betegségekben, fertőzésekben, mérgezésekben vagy leromlott állapotokban viszont nincs mit tenni, adni kell a gyári vitaminokat, ilyenkor az injekciós forma jóval hatásosabb. Mindezekről azért kell tudni, mert a többségükben tisztességtelen reklámok csapdájába esve elképesztő és önámító vitaminmánia szövi át a mindennapokat, alternatív gyógymódként még megavitamin-terápiákat is csinálnak, ami már szinte bűntettnek is minősíthető. Sajnos, nem tudja már az ember, hogy mit is gondoljon, látva, hogy még az értelmesebbje sem a piac kínálta gyümölcs- és zöldségforgatag tobzódó színeinek vagy mámorító illatának hódol, hanem az árudák vitaminos dobozai közt kutakodik szívesebben a „beígért” csodára várva. Ilyen lenne a homo sapiens? Az idők folyamán négyszer adtak Nobel-díjat vitaminkutatóknak (1929, 1934, 1937, 1943), 1937-ben Szent-Györgyi Albert szegedi tudósnak a C-vitamin felfedezéséért és gyógyászati alkalmazáséért.

Tisztelettel,

Dr. Zagyva Miklós