Biciklilopások — nehéz ügy

Amint a rendőrségtől megtudtuk, nem jegyzik külön a kerékpárlopásokat a többi lopási esettől, így lényegében nem rendelkeznek egy alapos statisztikával ezzel kapcsolatosan.

Az elmúlt hónap folyamán például egy alkalommal lepleztek le biciklitolvajt, de akkor sem ez volt a fő cél, hanem betöréses rablás miatt nyomoztak, eközben akadtak rá egy kerékpárra, melyről szintén kiderült, hogy nem egyenes úton jutott hozzá a használója. Ahhoz, hogy az ellopott kerékpár visszaszerzésére bár halvány esélyünk legyen, a rendőrök szerint ajánlatos kötnünk az okmányokkal nem rendelkező járgányokra legalább egy nemhivatalos szerződést az eladóval, melyben — egyéb jellegzetességek mellett, mint például szín vagy márka — feltüntetjük a vázszámot. Elmondták továbbá: mivel a kerékpárok túlnyomó többsége esetén nincsenek meg az eredetet igazoló okmányok, nyilvántartást pedig senki nem vezet, nem tudják kiszűrni, ki közlekedik saját, illetve ki lopott járgánnyal. Az ócskapiaci bicikliárusok állítják: ők nem kínálnak lopott holmit. Mint mondják, elsősorban Németországból származik a portékájuk, és úgy jutnak hozzá, hogy a rendszeres buszjáratokat fenntartók, amennyiben nincs utasuk, biciklibehozatalból pótolják a jövedelemkiesést.

Érdeklődésünkre elmondták: 10-50 euróért vásárolhatóak meg kint a kerékpárok, melyek egy részétől gazdáik akarnak szabadulni, de üzletektől is szállítanak, melyek az új biciklik eladásakor átveszik a régieket. Azzal kapcsolatos kérdésünkre, hogy miként lehetne az igen gyakori lopásokat visszaszorítani, lényegében azt mondták, amit a rendőrök: kell egy zsebszerződés. Azonban ez csak igen ritka és szerencsés esetekben ér valamit. Szerintük a lopott biciklik túlnyomó többségét szétszedik, az árulkodó vázat leadják az ócskavasgyűjtőbe, a többi alkatrészt pedig próbálják eladni. „Mit gondol, honnan van itt a piacon ennyi kerék, önállóan, váz nélkül? Így terem valakinek a kertjében?” — tették fel a kérdést. Azt is elmondták: a kerékpárok közül sokat adnak el a tolvajok egészben, azonban nem abban a városban, ahol lopják őket. Nagyon sok járgány kerül Szatmárról például Nagybányára. A tolvajok összedolgoznak, felülnek a lopott gépre, találkoznak félúton, például Apában, biciklit cserélnek, majd a másik városban lopottal visszatérnek. A drágább bicikli többsége Kolozsvárra kerül. Az árusok egyébként úgy vélekedtek: csakis akkor lehet az ilyen bandákat felkutatni, ha legalább egyet közülük kézre kerítenek, akiből kiszedik, kik a társai.

Babos Krisztina