Bő két hét múlva lesz halmi eper

A finoman szólva szeszélyes tavaszi időjárás ellenére május elején már megvásárolhatjuk a halmi epret, mondják a termesztők, akik több mint 13 — köztük számos korán érő — fajtát termesztenek.

A szabadpiac kényszere jó ideje rávezette a Szatmár megyei epertermesztőket: ha tovább akarják folytatni ezt a hagyományos foglalkozást (s szeretnének valamennyire megélni is belőle), kénytelenek áttérni a modern termesztési módszerekre, megszervezni egy saját értékesítési hálózatot és át kell térniük olyan eperfajták termesztésére, amelyek lényegesen hamarabb érnek meg, sokkal jobban bírják a tárolást és a szállítást. A jelenleg is az ország eperközpontjának tartott Halmiban és környékén már majd' mindenki fóliásan termeszti a zamatos gyümölcsöt, s a különbség a leglaikusabbak számára is teljesen érzékelhető: míg a fellebbentett fátyolfólia alatt a harsogó zöld palántákon ragyogva fehérlenek a virágok (sőt, sziromhullást követően már készülődik-alakul a gyümölcs), addig a hagyományos, fóliázatlan palánták még virágot sem bontottak.

Szuhányi János több parcellában, összesen 1,5 hektáron eprészkedik, s ottjártunkkor épp a viharos szél által megbontott fátyolfóliát helyezi vissza — örömmel nézve végig a sorokon. „Nagyon jó termésünk lesz az idén — nem pont olyan rekordmennyiségű, mint tavaly, de nagyon jó lesz. Persze rengeteg a munka vele: permetezni, locsolni, öntözni, kitakarni, betakarni. A fekete fóliával letakart ágyásba ültetjük a palántákat, majd áttetsző fátyolfóliával borítjuk őket — ez megvédi a fagytól, a heves esőtől, és a nap is hamarabb érleli. Évekkel ezelőtt Németországból lestük el ezt a korszerű megoldást, ami ugyanakkor nagyobb befektetést is igényel, hiszen csepegtetőrendszert kell kiépíteni hozzá, magát a fóliát és a palántákat pedig három-négyévente cserélni kell. Az én területemen kilenc méter mélyre vannak leásva a csövek, onnan jön a víz. Azelőtt hatméteres mélységben voltak, de a sok szárazság miatt a talajbeli vízszint is csökkent, mélyebbre kellett ásni” — magyarázza, majd hozzáteszi: bő két hét múlva, május első napjaiban már lesz eper! Míg a Halmihegy felé vezető út mentén lévő parcellában kora- és középérő fajtákat ültetett, no és természetesen az őshonos Premial-fajtát, amely bár szállításra kevésbé alkalmas, hiszen hamar összetöpped és levet ereszt, ízében, zamatában és illatában viszont utolérhetetlen, addig a magánháza mögötti kertben az Olaszországból származó frigo-epret termeszt, melynek szemei jóval nagyobbak a többi fajtához képest. Hogy lesz-e haszna s mekkora az idei eperszezon végén, azt természetesen még csak megsaccolni sem lehet, de a rá jellemző derűvel mondja az öregek által hajdanán megfogalmazott számítást: amíg egy kiló eperből lehet venni egy kiló kenyeret, addig érdemes vele foglalkozni.

Szabó Kinga Mária