Boldog evangéliumhirdetők

"Küldetésünk, hogy Isten jele legyünk"- mondta Nm. Ft. Schönberger Jenő püspök paptestvéreinek a szentmisén, melyen megújították Istennek tett ígéreteiket.

Nagycsütörtökön délelőtt, tíz órától olajszentelési szentmisét tartottak a szatmárnémeti Székesegyházban. Erre az alkalomra minden évben egybegyűl az egyházmegye teljes papsága, és az egység jeleként főpásztorukkal együtt mutatják be a legszentebb áldozatot. Ez a szentmise több szempontból is kiemelkedő: ilyenkor áldják meg az egész évben használatos olajakat, és a papság megújítja a szenteléskor tett ígéreteit.

Nm. Ft. Schönberger Jenő püspök, szentbeszédében emlékeztette papjait a meghívásra: "Meghívást kaptak az apostolok, és meghívást kaptunk mi is, hogy otthon legyünk a világban, bízzunk Isten gondviselésében, bocsánatot nyerjünk, és tudjunk szembenézni a halállal. Miért vonakodunk néha a küldetésünktől? Talán azért, mert ez azt jelenti, valami meghal bennünk - amik voltunk. Tudjátok, kedves testvérek, az evangéliumot hirdetni nem azt jelenti, hogy az embereket olyan keresztényekké alakítjuk, mint mi magunk. Mi nem toborzunk embereket, hogy elfogadják nézeteinket és identitásunkat. Küldetésünk, hogy annak az Istennek jele legyünk, aki megkeresi az elveszett bárányt. Arra kaptunk küldetést, hogy észre vegyük az Atya figyelmét minden gyermeke iránt."

Schönberger Jenő püspök azt kívánta, papjai boldogok legyenek, mert csak így tudnak másokat is boldogságra segíteni: "Kedves paptestvéreim, legyetek boldogok, engedjétek, hogy Krisztus vére valóban átjárja bensőtöket, szíveteket, és ez az öröm átsugározzon rajtatok, hiszen csak akkor tudtok majd ti, magatok is boldoggá tenni másokat. Ne feledjétek, az örömhír az, amivel a híveket hozzásegíthetitek a boldogsághoz."

Szentbeszéde végén megköszönte papjainak, hogy elfogadták Jézus meghívását és követői lettek. Megköszönt ugyanakkor minden áldozatot, lemondást és fáradtságos munkát, melyet az egyházmegyéért és a hívekért hoztak és végeztek. Kérte, hogy elmélkedjenek arról a szeretetről, mellyel Jézus kiválasztotta őket, bizalmat szavazott nekik, és kész újra megbocsátani. "Kívánom, hogy szíveteket töltse el az Ő kegyelme, békéje és boldogsága, valamint a jól végzett munka öröme. Hiszem, hogy életünk végén az Úr minket is magához vesz, mint napszámosait, mi pedig mindörökké dicsérni fogjuk irgalmát. Milyen boldogok leszünk akkor! Meglátjuk Jézusunkat, akiért vállaltuk a szelídség, alázatosság és irgalmasság útját."

A szentbeszédet követően a papság megújította Istennek tett ígéreteit. Az eukarisztukus ima után a Püspök atya megáldotta a betegek olaját, az áldozás utáni könyörgést követően pedig a keresztelendők olaját és a krizmát. A szentmisébe belefoglalták ugyanakkor mindazokat, akik az év folyamán részesülnek majd a szent olajjal való megkenésben.

A szentmise végén a Püspök atya megköszönte a híveknek, hogy a papokért és a püspökért ajánlották a szentmisét, sok kegyelmet kívánva az ünnepre. A paptestvéreknek áldott szolgálatot, sok erőt kívánt: "Krisztus örömhírét vigyétek és erről boldogan tegyetek tanúságot." A szent olajakkal kapcsolatban kérte, tisztelettel kezeljék, általa közvetítsék Isten szeretetét és kegyelmét a hívek felé.

Nagycsütörtökkel megkezdődött a húsvéti szent háromnap, a hit legnagyobb titkának, a Megváltásnak háromnapos ünneplése. Ennek részeként a csütörtök esti szentmisén, az utolsó vacsorára, az Eukarisztia alapítására emlékezünk. A szentmiseáldozat bemutatásának végén a mellékoltárra viszik az Oltáriszentséget - Jézus elfogását, elhurcolását jelképezve -, valamint megfosztják az oltárt és mellékoltárokat díszeiktől - ahogy Jézust is megfosztották ruháitól. Pénteken nem szolgáltatnak ki szentségeket, nem lesz szentmise, helyette a nagypénteki szertartásra kerül sor, passióval és kereszthódolattal. A szertartás végén az Oltáriszentséget a Szentsírhoz viszik - emlékezve arra, hogy Krisztus testét is levették a keresztről és a sírba helyezték. A nagyszombati feltámadási szertartással visszatér a fény, és felhangzanak a nagycsütörtök este elhallgatott harangok. A hívek ekkor megújítják keresztségi fogadalmukat, a körmenettel pedig az Oltáriszentséget a Székesegyházból az utcára viszik, megmutatva mindenkinek a feltámadott, és az Eukarisztiában velünk maradt Krisztust.