×
2024. 03 28.
Csütörtök
Gedeon, Johanna
16 °C
tiszta égbolt
1EUR = 4.97 RON
1USD = 4.61 RON
100HUF = 1.26 RON
Helyi érték

„Boldog vagyok, ha zenélhetek”

2012.07.05 - 16:11
Megosztás:
„Boldog vagyok, ha zenélhetek”

Egy forró nyári napon mindenkinek jól esik, ha megihat egy korsó jéghideg sört, és ha emellett egy jó beszélgetőpartner is akad, az már maga a tökély. Henter Ambrussal, a 4 Ever énekesével a múltról, jelenről és a jövőről beszélgettem.

 

 

— Több rendezvényen is fellépsz a zenekaroddal, nagyon sokan ismernek, de nyilván van olyan, aki többre kíváncsi és az érdekli, hogy Henter Ambrus mióta foglalkozik a zenével, miért pont ezt a szakmát választotta?

— Már gyerekkorom óta érdeklődtem a zene iránt, de komolyabban azután kezdtem foglalkozni vele, miután 15 évesen beiratkoztam a Művészeti Iskolába dob szakra. Időközben több együttesben is megfordultam, és fokozatosan megtanultam más hangszereken játszani, emellett énekelgettem is. Arra a kérdésre, hogy miért pont a zene, csak annyit válaszolnék, hogy így hozta a sors, így alakult az életem.

— A 4 Ever együttes énekese és basszusgitárosa vagy, rengeteg fellépésetek van. Milyen érzés egy előadónak, amikor a közönség vele együtt énekel, tombol és hosszú percekig tapsol?

— Fantasztikus, felemelő érzés, mintha egy másik univerzumban lennél. Teljesen elszakadsz a környezetedtől, a problémáktól és abban a pillanatban olyan szintű kommunikáció alakul ki a közönség és az előadó között, amire csak egy koncert alatt van lehetőség, ami természetesen erőt ad a folytatáshoz.

— 2005-ben te lettél a Médiabefutó nagydíjasa. Segített-e valamit a karriereden ez a győzelem, vagy nem a terveid szerint alakultak a dolgok?

— Népszerűség szempontjából mindenképpen az előnyömre vált, hisz abban az időben nagyon sokat foglalkozott velem, illetve a zenekarral a helyi és az országos média is. Szakmailag azonban már kevésbé alakultak jól a dolgok, talán azért, mert nehezebb volt eladni egy olyan produkciót, melyben egy énekes és egy gitár szerepel. Aztán azon gondolkodtam, hogy megpróbáljuk a zenekarral, de ez sem jött össze, valószínűleg azért, mert feldolgozásokat játszottunk és nem saját dalokkal léptünk fel.

— Jó, hogy megemlítetted, mert nagyon sokan kérdezik, hogy miért nincsenek saját szerzeményeitek, vagy ha vannak, miért nem halljuk azokat a rádiókban, tévékben, de természetesen az is foglalkoztatja a nagyérdeműt, hogy lesz-e valaha Henter Ambrus vagy 4 Ever lemez?

— Vannak saját dalaim, melyeket a Médiabefutó után vettünk fel, ezek közül csak a Funky című szerzeményt játssza a 4 Ever, mivel ez illik leginkább a zenekar jelenlegi stílusához. Az igazság az, hogy nem is kaptunk kellő támogatottságot a médiától ahhoz, hogy saját nótákkal tudjunk előállni, így maradtak a feldolgozások. Ahogy az előbb is említettem, van egy lemezre való anyagom, viszont a felvételek minősége miatt kicsi az esélye, hogy a kereskedelemben forgalmazzuk, de semmit sem zárok ki, ez a jövő titka. Egyelőre azonban nem szerepel a terveim között, mivel Romániában magyar nyelvű dalokkal nagyon nehéz sikeresnek lenni, Magyarországon pedig egy komoly menedzsment nélkül esélyed sincs.

— Vannak, akik a Bon Bon énekeséhez, Szolnoki Péterhez hasonlítják a hangodat — ha jól megnézzük, valóban van egy kis hasonlóság —, gondolom, ezt te is észrevetted. Előnyt vagy hátrányt jelent-e egy előadónak, ha egy ismertebb zenészhez hasonlítják?

— Van előnye és hátránya is. Az egyszerű zenekedvelő úgy tartja, hogy az a jó énekes, aki tud utánozni másokat, a szakma pedig épp az ellenkezőjét vallja, szerintük ahhoz, hogy valaki jó előadó legyen, egyedinek, eredetinek kell lennie. Visszatérve Szolnoki Péterhez valóban van némi hasonlóság, de ez akkor érezhető leginkább, amikor az ő dalait, vagy hasonló slágereket éneklek. A lényeg az, hogy legyen tiszta a hang, érthető a szöveg és szívből jöjjön az, amit csinálsz, és az már nem is annyira számít, hogy hasonlít-e az a hang egy másik előadóéra vagy sem.

— Ha cserélhetnél egy híres emberrel, ki lenne az, akinek egy napra a bőrébe bújnál?

— Amúgy én nagyon jól érzem magam a bőrömben, de ha választhatnék, akkor Horváth Charlieval cserélnék, mert nagyon régóta követem az ő munkásságát és tisztelem őt azért, mert annyi idő után is képes ugyanolyan minőségi zenét játszani és tudja tartani azt a szintet, amit megszokhattunk tőle. Szívesen beugranék helyette egy koncertre.

— Boldog vagy?

— Igen. Boldog vagyok, ha a napi nyolc, tíz órás meló után lemehetek a próbaterembe, ahol még térerő sincs és játszhatunk a zenekarral. Ilyenkor kizárom a külvilágot és azzal foglalkozom, amit igazán szeretek, ez pedig a zene. Boldog vagyok, ha zenélhetek.

 

Botos István