Búcsú Kökényesden - Engedjük érvényesülni Isten akaratát

Több százan vettek részt a Szent István fiatalon elhunyt fiáról, Szent Imre hercegről elnevezett, hat évszázados múltra visszatekintő kökényesdi római katolikus templom búcsúünnepén.

Az egyik legfontosabb magyar szentnek az ünnepén a szabad ég alatt is szép számmal álltak a külsőleg már felújított templomba be nem fért hívek a búcsúünnepen, amelyen Nm. és Ft. Schönberger Jenő megyéspüspök, illetve a környék- és megyebeli római katolikus plébánosok mellett Harangozó József görögkatolikus esperes és görögkatolikus parókusok, valamint szokás szerint id. Fodor Lajos halmi református lelkipásztor is részt vett.

Az ünnepi szentmisét Ft. Harsányi Lajos erdődi kerületi esperes celebrálta, aki Szent Imre példáját követendőnek nevezte mindenki számára — annak ellenére, hogy szentnek lenni nem volt egyszerű akkor sem, de akkor akarták az élet szentségét, mai világunkban pedig nem. Szent Imre herceg I. István király és Gizella királyné fia volt. Hét éven keresztül Gellért püspök mellett nevelkedett, aki a tudományok mellett a vallásba, valamint a papi élet sajátosságaiba is bevezette, majd I. István mellett az államirányítás tudományát, a hadvezérséget és a diplomáciát sajátította el. Tisztasági fogadalma a házassága után is önfegyelemre késztette, cselekedeteiből, életviteléből az egyszerűség és a szeretet sugárzott. I. István őt nevezte meg trónörököséül, a győri csatában győztes sereget is ő vezette, majd amikor lehetőség nyílt Bajorország felé terjeszkedni, a csata és vérontás helyett Imre herceg a békekötést javasolta atyjának. A koronától a halál választotta el még fiatalon, a bihari Igfon-erdőben ugyanis egy vadkan felöklelte és Imre életét vesztette. Bár Imre herceg fiatalon, alig huszonnégy évesen hunyt el, mégis teljes életpályát futott be és főképpen Istennek tetsző életet élt. Tisztaság, szelídség és önzetlen szeretet, de mindenekfölött Isten akaratának maradéktalan elfogadása jellemezte. „Fiatalon halt meg, de nagy örökséget hagyott: azt kereste, amit Isten akart — ez volt az első, a legfontosabb az életében. Mi sokszor Isten akarata elé helyezzük saját akaratunkat és azt szeretnénk: Isten úgy tegyen, ahogy azt mi kigondoltuk. Mi próbáljuk Istent irányítani és ez nagyon nem jó. Nem vagyunk nyitottak arra, hogy elfogadjuk Isten akaratát — bármilyen legyen is az” — mondta az erdődi plébános.

Hálásnak kell lennünk Istennek Imréért, a példaképért, aki annak ellenére, hogy keveset élt, mégis, ezer év távlatából is, tanítani tud. Igaz fiatalember volt, aki komoly neveltetésben részesült, hiszen apja, Szent István és Gellért püspök tanította hitre, szeretetre, erkölcsre, hazaszeretetre, arra, milyennek kell lennie egy igazi uralkodónak: szeretnie kell Istent és a népét. Azonban Imre nem csak az uralkodás intelmeire volt fogékony, hanem az Isten szeretetére és az imádkozásra is — ez pedig abban a korban egy koronavárományos, fiatal hercegnél nem is volt annyira természetes, mint ahogy gondolnánk. Az imádkozás pedig Istennel való beszélgetés, de „Jézus nem Algocalmin, nem csak akkor kell hozzá fordulni, amikor fáj valami. Nem lehet „bedobni” két miatyánkot és az Isten meghallgat. Nem Istennek van szüksége az én imádságomra, hanem nekem arra, hogy imádkozhassam” — fogalmazott az esperes.

Szabó Kinga Mária