×
2024. 03 29.
Péntek
Auguszta
8 °C
kevés felhő
1EUR = 4.97 RON
1USD = 4.61 RON
100HUF = 1.26 RON
Szatmárnémeti

Bulizott Szatmár hétvégén

2016.05.29 - 17:23
Megosztás:
Bulizott Szatmár hétvégén

És nem csak Szatmár, hiszen a háromnapos városnapi–forgatagra nagyon sokan ruccantak át Szilágy, Bihar, Máramaros megyéből, de még Magyarországról is.

Utóbbiakat egyébként valósággal lenyűgözte a – számunkra, „őslakos” szatmáriak számára néha–néha talán kissé balkáninak tűnő – fieszta–hangulat és rendezvény. A jubileumi városnapokon valóban mindenből bőséges volt a felhozatal: a lacikonyhásoknál volt minden, mi szem–szájnak ingere, de kűrtőskalács–, vattacukor–, fagylalt– és jégkása-árusokból sem szenvedtünk hiányt; fantasztikus hangulatú és kevésbé emlékezetes koncertek; mindent beborító, vastag füstfelhő (nem csak a színpadon); senki nem zavaró időpontcsúszások; hiába várt néptáncosok; árusok–árusok hátán, bóvlik és csodálatos kézművestermékek, s reggelente – „természetesen” – az új és a régi központot elborító szeméthegyek.

Pénteken délután, a filharmonikusok rendezvényindító koncertjét követően az apróságok körében nagy népszerűségnek örvendő Gaşca Zurlii szórakoztatta a gyermekeket — és az egyre nagyobb számban érkező felnőtteket is, s mire színpadra lépett a Direcţia 5, már nem nagyon lehetett szabad helyeket találni a lacikonyhások „teraszain” , egyre nehezebben lehetett közlekedni a sétálóutcában és a régi központban, és amikor Corina váltotta a Direcţia 5-es fiúkat, már kezdett kicsinek bizonyulni az új központi tér is. A szatmári származású énekesnő nemcsak a nagyokat, de a gyermekeket is bevonta előadásába, több közülük a színpadon együtt énekelhetett és táncolhatott az énekesnővel. Corinát szintén egy énekesnő, Ruby váltotta a színpadon, aki lenge, piros, pongyolára emlékeztető öltözetben (s az abból kivillanó combjaival, melltartójával) szédítette el a közönséget — majd a mikrofon ismét énekesnő, Libia Bubble kezébe került át, akinek előadásán sokat emeltek táncosai is, akik a legváratlanabb pillanatokban tornászokat megszégyenítő mozdulatokat tettek. A péntek esti koncertek sorozatát a méltán népszerű rapper, Puya, valamint az éjszakát színesre festő lézershow zárta — a bulinak azonban messze nem volt még vége, az asztaloknál kora hajnalig üldögéltek, iddogáltak és szórakoztak a szatmáriak.

Bár szombaton napközben is sokan járták körbe a régi és az új központot — zömében idősebbek, akik nyugodtabb körülmények között akartak megenni egy-egy miccset, strudlit vagy bélest, valamint gyermekes családok —, szinte üresnek tűntek a terek az előző estéhez-éjszakához képest. A villanyóra előtt felállított folkszínpadon a meghirdetettnél jóval hamarabb kezdődtek a néptáncelőadások, méghozzá sváb táncokkal, majd kellemetlen kényszerszünet következett, a magyar néptánccsoport ugyanis utolsó pillanatban, egyéb előadásra hivatkozva lemondta a fellépést — s bár a szervezők szerették volna, ha legalább vasárnap délután táncolnak, azt sem vállalták el, egyéb fellépés miatt.

Kora délután ismét érezhetően megerősödött a „gyalogos forgalom”, telítődtek a lacikonyhák padjai-asztalai és az új központ is, ahol elsőként az egykoron romániai és nemzetközi sikereket is arató Morandi zenekar „Randi” tagja tartott meglepően jó koncertet, és aki szintén egy fiatalembernek, Kállay-Saunders Andrásnak és csapatának adta át a színpadot. A fiúk gyakorlatilag bő egyórás lemezbemutatót tartottak, s bár nem volt minden dal ismerős a közönség számára, a minőségi dallamokat nagy szeretettel fogadták — s míg a színpad előtt Kállay-Saunders autogramokat osztogatott rajongói kezére-karjára, a színpadra gyakorlatilag „berobbant” Loredana, fantasztikus, magas szintű show-műsorral kápráztatva el a szatmáriakat — melyből nem hiányoztak a táncosok, a trombita, a dob, a balalajka sem. A hálás közönség szinte tombolva ünnepelt — a hálás Loredana pedig letérdelve köszönte ezt meg.

Ekkor azonban már lépni sem lehetett a téren, több ezren érkeztek látni-hallani a legendás Smokie együttes nem kevésbé legendás énekesét, Chris Normant. Aki alaposan megváratta ugyan rajongóit — akik közül többen is régi bakelitlemezek borítóit hozták magukkal —, de kárpótolta is őket egy fantasztikus műsorral, melyből természetesen nem hiányzott az egyik legnagyobb sláger, a „Who the fuck is Alice” sem.