Bűnöző vezetők, bábu végrehajtók

A román politika és közélet akár kísérletezésre is alkalmas lehet, tesztelni lehetne rajta a demokrácia működését, és kikísérletezni, mi lehet az oka annak, hogy ez az ország úgy-ahogy, de működik. Már az 1989-es változások után is érezhető volt, hogy túl sok jóra nem lehet számítani egy olyan országban, ahol ugyanazok kerültek hatalmi pozíciókba, akik azelőtt is vezető szerepet töltöttek be. Ma sem lehet tisztázni, mi az, ami megbukott 1989-ben, és mi lépett annak a helyébe. A kommunista párt nevet változtatott, az emberei ott maradtak, a titkosszolgálat még nagyobbra nőtte ki magát, befolyása egyáltalán nem csökkent, a lakosság pedig ma is ugyanúgy ki van szolgáltatva a hatalomnak. Románia jelenlegi politikai helyzete kilátástalan, senki nem tudja megjósolni, hogy hova tartunk. Amikor 2016-ban a szociálliberális koalíció fölényesen megnyerte a választásokat, mindenki tudta, hogy nem fognak csodákat tenni, de azt is lehetett tudni, hogy a liberálisok sem tettek volna többet. Az ország irányítása jelen pillanatban egy elítélt, és további bűncselekményekkel is vádolt személy kezében van, aki éppen a bűnvádi eljárásai miatt nem lehet ugyan miniszterelnök, de bábu-miniszterelnökök előretolásával a háttérből irányít — nagyon rosszul —, és amikor nem lehet már tolerálni a hibákat, nem ő áll félre, hanem a bábut cseréli újabbra. Teszi ezt parlamenti támogatással, az RMDSZ segítségével. Ebben a helyzetben az RMDSZ-t sem lehet bírálni, mert ha ott van a parlamentben a maga kis öt-hat százalékával, valahova állnia kell, és el kell ismerni, hogy jelen pillanatban még ennél a számtalan jelzővel illethető PSD-nél sem találhat jobb politikai partnert. Amikor azt mondjuk, hogy a politikai elit egyre mélyebbre süllyed, a politikusok azzal védekeznek, hogy nem szabad minden politikust egy kalap alá venni. Nem is ezt tesszük, még a pártokat sem vesszük egy kalap alá, de melyik az a párt, amelyik képes kibújni a kalap alól, és képes jobb irányba vezetni ezt az országot, ugyanis most is az a gond, hogy a jelenlegi kormánykoalíció bebizonyította, hogy képtelen a kormányzásra, de az ellenzék is képtelen átvenni a hatalmat. Úgy vagyunk most is, mint 1989-ben, hogy a régi megbukott, de nem volt elég huszonhét év, hogy kialakuljon az új. Beszélünk a fiatalok előretöréséről, azokról, akik nem élték meg az 1989 előtti éveket, de valahogy ők sem igazán mások, mert a régiektől tanultak, abban a szellemben nőttek fel, ami nem eredményez változást. Liviu Dragneának is lejár az ideje, mint ahogy lejért az elődeinek is. Már-már félünk és rettegünk, hogy az utána következő mennyivel lesz alkalmatlanabb a vezetésre, mint az előd.

Elek György