Büntetőtörvénykönyv — szorít a határidőcipő

Tudatos manipulációk és vaskos félretájékoztatások is övezik a Btk. és a büntetőeljárási törvénykönyv módosításait — például a tanú/sértett kihallgatásán a vádlott is jelen lehet, vagy a térfigyelő kamera felvétele nem számít majd bizonyítéknak. Hogy is van ez?

Azt még a világ és a politika eseményeivel fikarcnyit sem törődők is tudják, hogy az igazságügy s ezen belül a büntető törvénykönyv és a büntetőeljárási törvénykönyv tervezett változtatásai mekkora viharokat s bő egy éve sorozatos, országszerte nagy létszámú tüntetéseket generáltak — azt azonban már valószínűleg csak nagyon kevesen tudják, hogy ezek a változtatások nem a kormány hasonlóan fajsúlyos témákról való „figyelemelterelő” kalózakciója (bár valószínűleg itt-ott azért jól jön, ha a közvélemény kevesebb figyelmet szentel például egy adómódosításnak), hanem régóta halogatott feladata, mellyel most, amikor már igencsak körmére ég a gyertya, kénytelen foglalkozni. Ugyanis 2018. április 1-jéig Románia köteles saját jogrendszerét és adminisztratív intézkedéseit „összefésülni” az európai uniós irányelvvel, sőt, életbe is léptetni. „Az EU irányelve az ártatlanság vélelméről és a perben való részvételi jogról 2016 tavaszán lett elfogadva, Románia pedig kötelezte magát, hogy ezeket átveszi és alkalmazza saját jogrendszerében idén április 1-jétől — azt nem tudom, hogy kényelmi szempontból, vagy mert tudták, hogy túl nagy falat, de 2016 tavasza óta a kormányok folyamatosan halasztgatták a tárgyalásokat, míg aztán ráébredtek: körmükre ég a gyertya, s tetszik-nem tetszik, neki kell kezdeni a jogszabályok összehangolásának, s ez lehetőséget nyújt arra is, hogy törvényekkel megakadályozzuk az igazságszolgáltatás túlkapásait és a hatalommal való visszaélését, amire sajnos naponta vannak példák. Ügyészállamban élünk, ahol — a nemzetbiztonságra hivatkozva — bármikor bárkit lehallgathatnak, hogy azután a rendszer számára kényelmetlen emberek ellen bűnvádi eljárást indíthassanak. Az eljárás során pedig kontextusból kiragadott mondatokat használnak fel, de a teljes szöveget nem engedik meghallgatni, ugyancsak nemzetbiztonsági okokra hivatkozva” — mondja lapunk megkeresésére Márton Árpád, az igazságügyi törvényekkel foglalkozó parlamenti különbizottság RMDSZ-es tagja. Ezt a bizottságot egyébként tavaly ősszel hozták létre „az igazságügyi törvények szisztematizálása, egységesítése és stabilitásának biztosítása” céljából. Az alig pár hónapos bizottság munkáját féligazságok, „jóindulatú” rémhírek és tudatos manipulációk egyaránt övezik (főképp a büntető törvénykönyv (Btk.) és büntetőeljárási törvénykönyv esetében), mély felháborodást váltva ki a közvéleményből — elég csak olyan felröppenő „híreket” említenünk, amelyek szerint amíg le nem zárult egy per, addig nem lehet tájékoztatni az esetről a közvéleményt, vagy hogy a kihallgatáson a vádlott is jelen lehet, vagy a térfigyelő kamerák felvétele nem számít majd bizonyítéknak egy-egy bűncselekmény esetében. „Ilyenekről természetesen szó sincs! Az ártatlanság vélelmének biztosítása azt jelenti, hogy amíg be nem bizonyosodott a bűnössége, addig mindenki ártatlan — számtalan esetben megtörtént már, hogy valakit nagy dérrel-dúrral előállítottak, elítélt személyként emlegették, aztán hosszú hónapok vagy évek múlva kiderült, hogy vétlen, de az már jóval halkabban lett kimondva, az illető (s persze családja) pedig viselte a meghurcoltatás bélyegét. A közvéleményt lehet — s bizonyos esetekben kell is — tájékoztatni, de egyetlen hivatalos állami szerv se beszéljen-nyilatkozzon úgy a vádlottról vagy gyanúsítottról, mintha már bebizonyítottan bűnös, elítélt személy lenne, hanem nyomatékosítsa: feltételezett elkövető. Az pedig egyenesen abszurdum és — ne vegye rossz néven — a média vaskos csúsztatása, hogy a tanú vagy sértett kihallgatásán részt vehet a vádlott is, ha kéri! A nyomozási fázisban szó sincs ilyenről! Az emberjogi bíró előtti fázisban (ő dönti el, hogy a vádlott előzetes letartóztatásba vagy jogi felügyelet alá kerül) már ott lehet a vádlott is, hiszen ott az ügyben érintettek zömét meghallgatják. A bizonyítékfelhasználások szabályozásában két kitétel nagyon veszélyes, s ezt próbáltuk jogmederbe terelni, mert rosszul vannak megfogalmazva, túl tágan értelmezhetők, és bőséges visszaélésekre adhatnak lehetőséget. A térfigyelő kamerák, biztonsági kamerák hivatalosan vizsgáztatott, akkreditált berendezések, ezek felvételeinek hihetőségével nincs gond, de számtalan olyan pontosítást-módosítást kell eszközölnünk, amelyek ne gátolják a nyomozást, de az indokolatlan intézkedéseknek, túlkapásoknak elejét vegyék — mert csak akkor tudom megvédeni az ártatlant és elítélni a bűnöst, ha kizárom a visszaélés lehetőségét. A médiában jóval kevesebb szó esett a szigorításokról, például hogy a hamis tanúzást a mostani 3 hónap 3 év helyett javasoljuk 5 évig terjedő börtönbüntetéssel sújtani, s a hamis tanúzás meghatározásba bekerült feketén-fehéren a hazugság is; a vád nem alapozhatja kizárólag az ügyész és a védelem alatt álló tanú nyilatkozataira az eljárást, szükséges lesz más bizonyíték is, akárcsak a vádalku kapcsán tett nyilatkozatok esetében” — magyarázza a jogász-politikus, hozzátéve azt is: a büntető törvénykönyv módosítási megfogalmazásai rendben vannak, a bizonyítékszerzési kérdéseknél kell „finomítani”, a túl általánosakat kell pontosítani, konkrétan leírni, mi az, amit szabad, és mi az, amit nem szabad bizonyítékként felhasználni. „A törvénytelenül szerzett bizonyítékok felhasználása tilos — de a törvénytelenül szerzett bizonyíték egy nagyon tág fogalom. Meg kell találni azt a középutat, hogy a bűnüldözés is hatékony legyen, de az ügyészek túlkapásait is visszanyesse. Romániának jelenleg 8000 (!) pere van bizonyítékok rosszhiszemű felhasználása és súlyos ügyészi gondatlanság miatt, ezért javasoltuk a bírói felelősségről szóló szabály módosítását is — persze, hogy sokaknak nem tetszik. A bírák büntetőjogi felelőssége jelenleg is törvényben van, csak kissé enyhe: ha egy bírói döntés miatt egy nemzetközi bíróság elmarasztalja Romániát, az állam behajthatja a büntetés értékét a döntést meghozó bírótól — a módosítás pedig azt írja elő, hogy ilyen esetben az állam köteles behajtani az összeget. Másik változás, hogy a bírói felelősség elévülése jelenleg az ítélet meghozásától számított 1 év, ami nem túl sok, a módosító javaslat értelmében az elévülés akkortól kezdődik, amikor a nemzetközi bíróság megállapítja a Románia elleni szankciót. És akkor még hol van annak a jelenlegi abszurditásnak a szabályozása, hogy az erőszakos bűncselekményt elkövetőt nem helyezik előzetes letartóztatásba vagy még csak jogi felügyelet alá sem (miközben fennáll a reális veszélye, hogy ismét elköveti ugyanazt a bűncselekményt), a nem erőszakos bűncselekményt elkövetőt pedig akár féléves előzetesbe is helyezhetik; vagy az összevont büntetések időtartamának növelése — sikkasztásért 22 évre ítélnek valakit, mást meg különös kegyetlenséggel elkövetett gyilkosságért 12–15 évre, s nyolc év után szabadul. Nincs ez rendjén” — mutat rá. Mint mondja, nagyon rövid az idő, sok jogszabályt kell „kivesézni”, és valószínűtlennek tűnik, hogy április 1-jéig meglegyenek a módosítások-összehangolások, megjárják a szenátust, majd a képviselőházat.

Szabó Kinga Mária