Cél: a mezőgazdász-társadalom fiatalítása

Közel harminc évvel a rendszerváltás után még mindig nem történt meg a mezőgazdaság modern alapokra való helyezése, melynek legfontosabb lépése a fiatalítás. Ennek lehetőségeiről kérdeztük dr. Magyar Lórándot, a képviselőház mezőgazdasági bizottságának tagját.

— A mezőgazdasággal foglalkozókat hideg zuhanyként érte az a hír, hogy 2020-tól átszervezik az európai uniós támogatásokat, és az is előfordulhat, hogy a jelenleginél kisebb lesz a lehívható alap. Mi ebből a valóság?

— Van öt-hat ország, ahol emelkednek a vidékfejlesztési alapból történő támogatások, azaz a keretösszeg, Románia ugyanazon a szinten marad, mint a jelenlegi pályázati ciklusban. Az Európai Bizottság jól látja azt, hogy a kisgazdákat kellene támogatni, és a felső határ hatvanezer euró legyen, de ezt nem fogják tudni keresztülvinni, mert a nagyok lobbija úgyis hatékonyabb lesz, nem fognak belenyugodni abba, hogy ilyen kis összeget kapjanak. A nagy gazdaságokban támogatás nélkül is lehet nyereségesen működni, de az árakat ők szabják meg, nem a kicsik, ezért félő, hogy ha nem kapják meg a várt támogatást, megemelik az árakat. A nagy gazdaságok jobban szerveződnek, ezek azok, amelyek tudják hallatni a hangjukat. Van egy-két egyesület, amelyik a kisgazdák érdekeit képviseli, de túl sok a kisgazda, nem tudnak egységesen fellépni. Az Európai Unió szempontjából jó lenne, ha hatvanezer euró lenne a felső határ, Románia szempontjából nem lenne jó, mert harminc százalékkal biztosan megemelkednének az árak.

— Mi az, ami segítene a román mezőgazdaságon?

— Elsősorban az, ha nem csak területalapú támogatás lenne, hanem összekapcsolnák az állattenyésztéssel. Nagyon sokan a húsz-harminc ezer hektáron gazdálkodók is a mezőgazdaságnak az egyszerű formáját művelik, s amit megtermelnek, az nagyjából kimegy az országból. Őket valamilyen módon rá kellene bírni, hogy ne exportálják a takarmányt, hanem hozzanak létre állatfarmokat, és a terményt etessék meg az állatokkal.

— Románia 2016-ban kidolgozott egy sertésprogramot, ami nem igazán működik. Mi ennek az oka?

— A kormány által kidolgozott finanszírozási rendszer jó, de az államelnök visszaküldte újratárgyalásra, mert a 2016-ban elfogadott törvényben az állt, hogy 2017-ben lép életbe. Kijavították, hogy 2018-ban lép életbe, az államfő kihirdette, de megtámadta az alkotmánybíróság. Ilyen körülmények között nem lehet hosszú távon tervezni. Ha az alkotmánybíróság miatt a törvény ebben az évben nem lép életbe, ismét visszakerül újratárgyalásra.

— Olyan hírekről is lehet hallani, hogy Németországban felhalmozódott egy hatalmas húsmennyiség, amit ide akarnak hozni.

— Ide is hozzák. Ezért mondom azt, hogy kombinálni kellene a növénytermesztést az állattenyésztéssel, mert a takarmány kimegy Németországba, Lengyelországba és más országokba, ahonnan visszahozzák a húst. Nem csak az a baj, hogy nincs kialakult román élelmiszerlánc, hanem a profit, ami termelődik, mind külföldön marad. A romániai vágóhidak több mint hetven százaléka külföldről behozott, romániai takarmánnyal felhizlalt húsból dolgozik.

— Miért drága nálunk a malac?

— Azért, mert nincs. Nincsenek kocatelepek. A megyében jelenleg két kocatelep működik, és épül még néhány, de ezeket sertésfarmok tulajdonosai hozzák létre, akik a saját farmjuk számára használják fel a malacokat. Nagyon sok sertésfarm külföldről vásárolja a malacokat.

— Milyen jövője van a román mezőgazdaságnak?

— A közös agrárpolitika meglesz, a kérdés az, hogy a román fél mit fog erőltetni. Az Unió, miután megállapodnak az irányvonalakban, nem szól bele, hogy melyik ország mit csinál a pénzzel. Azt Románia kell majd eldöntse, hogy az egyszerű formáját választja — kiosztja területalapú támogatásként —, vagy támogatja az állattartást. Külön kategóriába kellene sorolni a kis- és a nagy gazdaságokat. Nagyon fontos a kisgazdaságok megtartása, mert ha ez az ágazat eltűnik, a vidéki mezőgazdaságból élők elözönlik a városokat.

— A helyi termelők folyton arra panaszkodnak, hogy a viszonteladók kiszorítják őket az élelmiszerpiacokról, és a csőd felé tartanak.

— A kistermelőket nem lehet külön-külön támogatni, csak akkor, ha összefognak. A piacon megvan a helyük a kistermelőknek. A probléma az, hogy nem tudnak olyan nagy mennyiségű terméket előállítani, amivel egész évben ott lehetnek a piacon. Ez az oka annak is, hogy nem tudnak betörni a nagy bevásárlóközpontokba, hiszen oda egész éven át ugyanazt a mennyiséget és minőséget kellene szállítani. A viszonteladókat nem lehet kiszorítani a piacokról, hiszen ők is az őstermelők termékeit árulják. A probléma csak az lehet, hogy a viszonteladó nem helyi termékeket árul, de amennyiben az áru megfelel a vásárlónak, miért kellene annak az árúsítását megakadályozni? Valamikor Szatmárnémetiben megvolt a kultúrája annak, hogy szerdán piacnap volt, a vásárló tudta, hogy melyik soron, melyik asztalnál van az a termelő, akitől ő vásárolni szeretne. Ma már az emberi kényelem oda jutott, hogy bemennek a bevásárlóközpontba, és egy helyen mindent megvásárolnak.

— Mennyire használják ki a fiatalok a számukra külön kiírt pályázati lehetőségeket?

— Nem százszázalékosan, de nagyon jó arányban. 2007-től az az elképzelés, hogy plusz támogatáshoz jussanak azok a fiatalok, akik a mezőgazdaságban képzelik el a jövőjüket. Sok olyan eset is van, amikor egy egyetemen lévő fiatal számára alapítanak céget szülők azzal a reménnyel, hogy majd a gyerek hazajön. Sok fiatal valóban hazajön, és hozzájárul a mezőgazdász-társadalom megújításához. Vannak olyan fiatalok is, akik inkább elmennek külföldre napszámosnak, és olyan munkát végeznek, amire az ott élő emberek nem hajlandóak. Ez a mai generációnak a nagy problémája, hogy gyorsan akar sokat elérni, és sajnos sok szülő ezen a járhatatlan úton segíti a gyermekét. Lehet több pénzt keresni külföldön, mint itthon, de hosszú távon az a több sokkal kevesebb.

Elek György