Christmas Jazz: Kalandozás a zenei világban

Blues-zal és folkkal kezdődött, majd dzsesszel folytatódott az idei Christmas Fest elnevezésű rendezvénysorozat, melynek ezúttal is a G.M. Zamfirescu Művelődési Ház adott otthont.

Az ünnepi készülődés hajrájában, egy fárasztó hét után a legjobb kikapcsolódási lehetőséget mindenképpen egy olyan koncert jelenti, ahol a zene valóban gyógyító erővel bír. Bár viszonylag kevesen szerettek volna a zenével „gyógyulni”, de aki mégis úgy döntött, hogy részt vesz a Christmas Jazz esten, elégedetten távozhatott a művelődési házból. Az estet a magyarországi Euro-Oriental Consort trio indította. A csapat bebizonyította, hogy a zenében valóban nincsenek határok. Ha valaki a dzsessz-elemeket szeretné ötvözni a világi zene elemeivel, hozzá pedig egy kissé keleties, egzotikus hangzást párosítana, akkor az is tökéletesen kivitelezhető. A szombat esti koncerten az Euro-Oriental Consort volt erre a legjobb példa. A résztvevők olyan zenei műfajokat hallhattak, melyekett külön-külön már jól ismertek, de ezek egyvelegét nagyon kevesen, talán senki sem élvezhette még. Andalítóan kellemes dallamok, zenei varázslat, időutazás a Távol-Kelettől egészen az európai operaházakig: ezt élhette át a közonség az est első negyven percében. Rövid szünet után a dzsessz-kedvelő fülek és szemek a színpad bal oldalára szegeződtek a helyi KFS triónak köszönhetően. A fiúkat különböző rendezvényekről már jól ismerhetik a „vájt fülűek”. A csapat zenéjében fellelhetőek a dzsessz és a rock-műfaj elemei is, melyeket a tagok (Kányádi Róbert, Fazekas József, Szátvári Csaba) alkalmanként a meditációs zenével is ötvöznek. Minderről a koncert alatt a jelenlévők is meggyőződhettek. Az est különleges fellépője a kolozsvári Jazzybirds volt. Az előző két csapattól eltérően a „Dzsesszmadarak” egy sokkal ismertebb világba invitálta a közönséget. Egy olyan világba, ahol már a klasszikus értelemben vett dszessz-elemek többször megjelentek a Guns N’ Roses, 4 Non Blondes, No Doubt, Bobby McFerrin legimsertebb dalainak feldolgozásában. A szombati rendezvénynek mindenképpen pozitív lecsengése volt, mivel — a maroknyi közönség ellenére — kiderült, léteznek még olyan zenészek hazánkban és a szomszédos országokban egyaránt, akikben él még az az alázat, ami nélkül nagyon sokan hiteltelenné váltak napjainkban, vannak még olyan zenészek, akik kezében valósággal életre kelnek a hangszerek, s vannak még olyan emberek — ha kevesen is —, akik képesek mindezt megérteni, befogadni. Sőt értékelni is.