Csanálos — a lassan elfogyó falvaink egyike

Csanálos a fejlett sváb települések közé sorolható, de mint sok más településen, itt is láthatóvá váltak a pusztulás jelei: kihasználatlan épületrészek és a lakosság apadása jellemzi.

Aki végighalad Csanálos utcáin, azt tapasztalja, hogy a lakóház mögött, a hátsó udvaron minden portán ott van a csűr. Mellau József polgármester elmondta, hogy valamikor nagy szerepe volt a csűrnek, hiszen itt tartották a takarmányt, de amióta egyre kevesebb a szarvasmarha és más háziállat is, a csűrt lomtárnak használják, de azok is megtartják, akik nem használják, mert a tudat, hogy a nagyapjuk vagy a dédapjuk készítette, arra készteti a csanálosi embereket, hogy megőrizzék azt. A legtöbb csűr ötfiókos, húsz méter hosszú, négy méter széles, és minden fióknak megvolt a maga rendeltetése. Ezek a csűrök az első világháború után készültek. Ma már ott tartják a tűzifát, kézi gépeket, a szüreteléshez szükséges eszközöket stb.

Csanáloson a kollektivizálás előtti időszakban szinte minden háztartásban volt három-négy tehén, ló, disznó, szárnyasok. 1991-ben a legelőre kijárt háromszáz fejőstehén, és volt egy gulyalegelő több mint száz borjúval. Most Csanáloson és Csanáloserdőn van száz szarvasmarha összesen. Csanáloserdőn két tehén van két ember tulajdonában. Vannak viszont olyan vállalkozók, akik foglalkoznak fejőstehenekkel és húsmarhákkal, ők profi gazdaságokat működtetnek, és szabad tartásban foglalkoznak jószágtartással. A kormány olyan politikát folytat, hogy előbb felszámol egy területet, utána olyan intézkedéseket hoz, amelyekkel látszatra segíti annak a visszaállítását. Így volt öt éve a sertéstenyésztés felszámolásával. Csanáloson akkor minden házban volt három-négy koca, és nem is akármilyen fajta. A nagykárolyi piac nagy részét a csanálosiak foglalták el, most kevesebb mint harminc koca van a faluban, de egyre nagyobb gondot jelent a malacok eladása, emlékeztet a polgármester. Úgy vagyunk a hússal is, mint a tejjel, a legtöbbet külföldről hozzák be. A gazdaságilag fejlett országok, ahol túltermelés van, gyarmatosítják a kisebb országokat. Ilyen téren is megoszlik az emberek véleménye. A fiatalokat nem igazán érdekli a gazdálkodás, de fogyasztói szempontból sem ragaszkodnak ahhoz, hogy az itthon megtermelt élelmiszereket fogyasszák. A külföldi termékek beáramlására éppen az ad okot, hogy arra van igény. Hogy mi lesz a csanálosi földekkel, arra Mellau nem tud választ adni, mert nem lát esélyt arra, hogy lesz majd olyan fiatal, aki képes lesz a mezőgazdasági társulás hatékony vezetésére.