Csedregi hagyományok Debrecenben

Mindenki megkönnyezte a csedregi csoport emlékkántálását Debrecenben, ahol 300 betlehemes hagyományőrző mutatta be a karácsonyhoz kötődő népszokásait a XXVII. Nemzetközi Betlehemes Találkozón.

Hagyományosan a látványos belvárosi felvonulással kezdődött meg pénteken a XXVII. Nemzetközi Betlehemes Találkozó Debrecenben, amelyre idén 21 csoport, azaz 300 betlehemező hozta el legszebb karácsonyi dramatikus játékait a Kárpát-medence minden tájáról, Kárpátaljától kezdve Erdélyen, Felvidéken, Délvidéken át Magyarország különböző tájegységeiig. „Minden mozdulatnak jelentősége, szerepe van, és minden eszköznek meghatározó szerepe van a játékban. Ez nem egy egyszerű szokásjáték vagy dramatikus néphagyomány — bár ez a megfogalmazás is jól hangzik —, ennél sokkal többről van szó” — fogalmazott Gyöngy Péter, a találkozó főszervezője. A lassan három évtizedes múltú seregszemle célja a mai napig változatlan: maradjon fent és minél több helyen éledjen újra az élő nemzeti kincs, a betlehemezés régi magyar népszokása; a szervezők legfontosabb célja pedig, hogy felkutassák a régi betlehemes szokásokat, szövegeket, énekeket, és ezeket továbbadják a fiatalabb generációknak. E seregszemlének immár 22 éve méltán meghívott vendége a csedregi betlehemezők csoportja, hiszen az ő királyos betlehemezésük teljesen önálló, szövegileg is, előadásilag is eltér a többitől — megjelennek benne a Heródessel találkozó királyok, azaz csak Gáspár király, aki Menyhértet és Boldizsárt is képviseli; a szállást kereső Mária és József pedig Pilátushoz is bekopog — s maga a betlehem is különleges-egyedi, magas és színes. „Sikeres és nagyon zsúfolt is volt a találkozó három napja, négy helyszínen is felléptünk, s a különösen megható momentumok sem hiányoztak. A felvonulást követően a Debreceni Művelődési Központ Belvárosi Közösségi Házába mentünk, ahol a találkozó hatalmas plakátja fogadta a belépőket — a plakáton pedig csoportunk két szereplője, a bojtár és az az Iszák György, aki 12 éven át betlehemezett velünk, de sajnos most már nincs az élők sorában. Ahogy megláttuk a plakátot, anélkül, hogy össze- vagy előre megbeszéltük volna, elkezdtünk kántálni emlékének adózva — a jelenlévők s a szervezők meg csak törölgették a könnyeiket. A fellépések jól mentek, de nagyon hiányzott a két hangerő, az Iszák testvérek, ugyanis Iszák Gyula sem tudott most velünk tartani, beteg, és kórházban van. Pénteken Ebesen, A Fény születése ünnepségen betlehemeztünk, szombaton előbb a Belvárosi Közösségi Házban, majd az alpolgármester meghívására a Lencz-telepi adventi rendezvényen, végül pedig a Debreceni Görögkatolikus Érseki Palotában, Kocsis Fülöp érsek-metropolita meghívására osztottuk meg a karácsonyi születés örömhírét. A szombat zsúfoltsága mellett a különlegességek napja is volt, egyrészt a debreceni görögkatolikus Caritas látta vendégül (bográcsossal, borral, pálinkával) a jelenlévőket, másrészt a záróünnepségen dr. Bárdos Ildikó népdalénekes és hegedűsei tartottak énekestet, amely különlegesen szép volt. Vasárnap az érseki palotát látogattuk végig, majd Kapin István atya, debreceni parókus vezetésével részt vettünk a szentliturgián, majd elindultunk haza. Épp csak kiszusszanjuk magunkat, hiszen hagyományainkhoz híven advent harmadik vasárnapján Máriapócson, a nemzeti kegyhelyen is betlehemezünk az érseki szentliturgia keretében” — számol be a találkozóról a csoport összetartó lelke, Szemák Miklós csedregi görögkatolikus parókus.

Szabó Kinga Mária