Csendország dalai Szatmárhegyen

Első alkalommal rendezték meg szombaton Szatmárhegyen az ünnepi istentisztelettel egybekötött Krüzselyi Erzsébet szavalóversenyt, melyen a Szatmári Református Egyházmegye hét egyházközségéből összesen huszonkilenc, I–XII. osztályos diák vett részt.

Krüzselyi Erzsébet emlékének ápolását és költészetének megismertetését a már nyugalmazott Kovács Ferenc lelkipásztor kezdte el, az ő lelkészsége idején vette fel a helyi nőszövetség a Krüzselyi Erzsébet nevet, azóta rendszeresen szerveznek megemlékezéseket. Fia, Kovács József jelenlegi lelkipásztor tervei között szerepel egy évente megrendezésre kerülő szavalóverseny — hogy minél szélesebb körben ismertté váljon Krüzselyi Erzsébet költészete — és egy emlékszoba létrehozása. Krüzselyi Erzsébet egy különös egyénisége a magyar irodalomnak. Süketen és vakon írta verseit, amelyeket Csendország dalainak nevezett. Egyik versében így ír:,,Csend-rab vagyok. A hang halott nekem./ Csak lelkem játszik dalt a rímeken./ A vers az én kis zengő zongorám,/ Azon verem ki száz melódiám”. Krüzselyi Erzsébetet a hit éltette, erős hite táplálta költészetét, amely évtizedeken át a tiltott irodalom kategóriájába tartozott. Itt az ideje, hogy minél többen megismerjék ezt a költészetet, mert van mit meríteni belőle.

Igehirdetés

Nt. Kovács Sándor, a Szatmári Református Egyházmegye esperese, a Zsidókhoz írt levél 13. részének 7. verse alapján — „Emlékezzetek meg a ti elöljáróitokról, akik szólották néktek az Isten beszédét, és figyelmezvén az ő életük végére, kövessétek hitüket” — hirdette az Igét. Ünnep van a Szatmárhegyi Református Egyházközségben — hangsúlyozta az esperes. Ebben az ünnepi hangulatban a hálaadás szólal meg bennünk és feltöltődünk az ige üzenetével. Boldog az a nemzet és az a gyülekezet, amely van mire és van kire emlékezzen. Az igehirdető Krüzselyi szerénységét a Kálvin Jánoséhoz hasonlította, hiszen a költőnő a reformátorhoz hasonlóan jeltelen sírt szeretett volna, márványtábla nélkül. A költőnő korának elismert tehetsége volt. Szomorú az élettörténete, nyolcéves korában elvesztette hallását, idős korára pedig látását, ennek ellenére küzdelmei, kitartása, magyarságtudata, a szülőföldhöz való ragaszkodása, hite példamutatásként szolgált. Nyitott szívvel, befogadó lélekkel járta meg élete keserves útját. Költészetéből megtudjuk, hogy mennyire szerette az Isten által teremtett világot. Keresztjeinek terhét istenfélelemmel viselte. A mai fiatalok számára megadatott a lehetőség, hogy a Krüzselyi-versek segítségével dicsérjék és magasztalják az Urat, hogy megszólaltassák Isten beszédét. Legyünk Isten-követők, hogy életünket a hit, a reménység és a szeretet határozza meg — biztatta a gyülekezetet a lelkipásztor.

Ünnepi hozzászólók

Kovács Ferenc nyugalmazott lelkipásztor elmondta, hogy Szatmárhegy két irodalmi nagysággal büszkélkedhet: Páskándi Gézáról sokat tudunk, szobrot is állítottak neki, de Krüzselyi Erzsébet neve még nem sokat mond a szatmáriaknak. Pedig a lelkipásztorok gyakran választanak általa írt verseket a szavalóknak ünnepek alkalmával. Az Erzsébet-nap és a költőnő halálának hatvanadik évfordulója közelében méltóképpen emlékeztek meg róla a Szatmárhegyi Református Egyházközség gyülekezeti termében.

Az eseményen a Krüzselyi család képviseletében jelen volt Krüzselyi Tamásné, aki egy kiállítást rendezett be Krüzselyi Erzsébet hagyatékából, ennek az anyagnak a bővítésével rendezik majd be az emlékszobát.

A verseny

Kovács József helyi lelkipásztor, a rendezvény főszervezője a köszöntés után két részben vezette le a szavalóverseny menetét: először a kötelező, majd a választott verset mondta el a huszonkilenc diák, akik három kategóriában — I–IV., V–VIII. és IX–XII. osztály — versenyeztek.

A süket és vak, csak a hitben fogódzkodó Krüzselyi Erzsébet életérzését adták át a szavalók és közvetett módon felkészítőik, akik lelkiekben bizonyára sokat gazdagodhattak a versek elsajátítása által. Az őket hallgató közönség is átérezhette a mondanivalót, csendország dalai az ő szívükben is megszólalt.

A zsűriben az egyházi és a világi vonal egyaránt képviselve volt, András Gyula színművész, Bessenyei István színművész, dr. Mészárosné Hegedűs Zsuzsánna lelkipásztor, Muntán Antal tanító, Zilahi-Kató Klára tanár és Elek György újságíró értékelte a szavalatokat, az ítészek pontszámainak összesítése alapján született meg a vetélkedő eredménye.

Eredmények

I–IV. osztály: 1. hely — Kállai Hanna (Mikola), 2. hely — Ilonczai Zsófia (Szárazberek), 3. hely — Fehér Nóra Amália (Szatmárhegy) és Zsiga Zselyke (Mikola), dicséret — Torkos Tamás (Szatmárhegy).

V–VIII. osztály: 1. hely — Báthori Boglárka (Lázári), 2. hely — Kánya Réka (Patóháza), 3. hely — Szűcs Olivia és Turbucz Krisztina (Szatmárhegy), dicséret — Csomai Dóra (Szatmárhegy).

IX-XII. osztály: 1. hely — Paku Zoltán (Erdőd), 2. hely — Paku Adrienn Nikolett (Erdőd) és Sebesi Eszter (Szatmárhegy).

A díjkiosztó után dr. Mészárosné Hegedűs Zsuzsánna budapesti lelkipásztor gitárkíséretben előadott énekszámaival örvendeztette meg a hallgatókat. A rendezvényt támogatta a Communitas Alapítvány, a Szatmári Református Egyházmegye Esperesi Hivatala, Huszti Jolán magánvállalkozó és a házigazda Szatmárhegyi Református Egyházközség.