Csillagfosztás tiszta égbolton

Megtörténhet-e az, hogy egy gyerek tízesre felel számtanórán, azt beírják a naplóba, majd néhány hét múlva az osztályzatot kitörlik, mert otthon felejtette a tornaruháját? Megtörténhet-e az, hogy Tőkés Lászlótól visszavonják a Románia Csillaga Érdemrendet, mert élve a véleménynyilvánítás szabadságával egy politikai nyilatkozatban fogalmazta meg, hogy Magyarország vállaljon védhatalmi szerepet az erdélyi magyarság felett? De nézzük meg, hogy kik azok, akik a becsületbíróságban helyet kaptak! Az eurómilliós nagyságrendű korrupciós bűncselekménnyel gyanúsított orvos, Şerban Brădişteanu, a volt szekuritátéval együttműködő Dan Voiculescu, a nem egyszer magyarellenes gyűlöletkampányt folytató Antena 3-ban szolgált Gabriela Firea, a plagizáló miniszterelnököt tisztára mosó Ecaterina Andronescu, a hírszerző szolgálat volt vezetője, Costin Georgescu. Ennyi elég ahhoz, hogy rádöbbenjünk: hogyan is állunk ma Romániában a kommunista múlttal való leszámolással, rendszerváltással, szólásszabadsággal, demokráciával, becsülettel és igazságszolgáltatással.

A Tőkés László ellen induló újabb támadással egy időben egyes román csoportok bejelentették, hogy megtették a szükséges lépéseket Románia és Moldova egyesítéséért, hogy bekövetkezzen az igazságtalanul szétszakított két ország egyesítése. Ezzel egy időben az egyesítéspártiak ismét felhívták Magyarország vezetőinek a figyelmét, hogy ne avatkozzanak be a román belügyekbe. A kettős mérce és a magyar veszéllyel való riogatás nem újdonság, mindig elővehető, ha Románia fontosabb gondjairól kell elterelni a figyelmet. Sajnos, még mindig sokan vannak, akik erre figyelnek akkor, amikor a román kormány egyre hiteltelenebbé válik, újabb és újabb adóterhek nehezednek ránk, elképesztő korrupciós ügyek kerülnek nyilvánosságra, nem is gondolnak arra, hogy mi lehet még az iratcsomók alatt? A kitüntetés visszavonásáról szóló javaslatnak azonban ránk, erdélyi magyarokra nézve ennél is sokkal aggasztóbb üzenetei vannak. Tőkés régóta szálka a román nacionalisták szemében a magyarság jogaiért való kiállása miatt. Románia nem tekint saját polgárainak minket, magyarokat, mi pedig nem értjük, hogy miért fél tőlünk? Az állami elismerés visszavonása egyértelműen megfélemlítési kísérlet, hiszen azt sugallja: úgy beszéljünk a kisebbségi jogokról, hogy bármikor felelősségre vonhatnak, meghurcolhatnak, üldözhetnek. Bukarestben viszont most elszámították magukat. A támadás csak elszántabbá teszi közösségünket. Reméljük, hogy Európában is nehéz lesz elmagyarázni, miért kell egy politikai nyilatkozat miatt visszavonni a totalitárius rendszer elleni harcért kapott kitüntetést. És az akár javunkra is válhat, ha újra Bukarestre szegeződik a világ szeme.

Elek György