De honnan tudják, hogy idén volt a lagzi?!

Vihart kavart a friss házasok, de még inkább az esküvői szolgáltatók világában az adóhatóság finoman szólva is furcsa módú kíváncsiskodása, amellyel a lagzis adócsalásokat akarja kideríteni. A módszer viszont komoly jogi kérdéseket is felvet.

A nagy napra készülve a házasulandó fiatalok már hónapokkal korábban megkezdik a „nyomozást”, s keresik a piacon megtalálható legjobb/legprofibb fotóst-videóst, zenészt/együttest és természetesen a legtökéletesebb vendéglőt vagy rendezvénytermet. Mikor aztán végre minden megvan, leegyeztetnek menüsort, tortát, standfotót, és hogy éjfélkor feltétlenül a Maros menti fenyves erdő aljában nóta zengjen, elégedetten hátradőlnek, s az esetek 99%-ában eszük ágában sincs szerződést kötni a fotóssal, zenésszel. De minek is? Az árban megegyeztek, kezet ráztak, és nincs az az épeszű muzsikus vagy videós, aki ne teljesítené az elvállaltakat, hiszen annak pillanatok alatt, futótűzként menne híre a szolgáltatási piacon, és szakmai öngyilkossággal érne fel. Hasonló okok miatt szintén az esetek zömében nyugtát sem kérnek a kifizetett összegről, amikor hajnalban csomagolnak a zenészek, meg később sem, amikor átveszik az esküvői fényképalbumot és videófelvételt.

Aztán hazaérnek a nászútról, boldogan élik a friss házasok édes életét, amíg kezükbe nem kapják az adóhatóság (ANAF) 2000–5000 lej közötti bírsággal fenyegetőző, felszólító levelét, amelyben az iránt érdeklődik, melyik vendéglőben tartották a lakodalmukat, kik zenéltek, fotóztak/videóztak, azaz számoljanak be a nagy naphoz köthető gazdasági kapcsolatokról, pontosabban egy részükről, hiszen a menyasszonytáncból összegyűlt összegről és nászajándékokról nem kell vallani (még).

Az részben érthető, hogy az adóhatóság az adócsalások után kutakodik, elvégre ez a feladata, és az esküvői (akárcsak a keresztelői, illetve temetési) iparág tobzódik a kiskapukban — de az emberben felvetődik a kérdés: tényleg mindenbe beleütheti az orrát? Mindenhez joga van? Az adófizetőknek nemcsak a zsebében, de a magánéletében is ilyen szinten turkálni, ráadásul köztes szereplőkön (az ifjú páron) keresztül nyomozni? „Valóban, ezzel a felszólító levéllel, megfogalmazásával és stílusával az ANAF átveszi a fennhatósági jogot, és már-már szinte büntetőeljárási szereplőként, rendőrként vagy ügyészként viselkedik, amihez nincs joga. A kérdezősködés törvényessége pedig vitatható, mert bár az adóeljárási törvénykönyv paragrafusai értelmében joga van információkat/felvilágosítást kérni az esetleges adócsalások leleplezése érdekében, viszont ezekben az esetekben az ifjú pár nem direkt adófizető, és nem is az ő munkájuk utáni adóbevallásra/elhallgatásra kíváncsi a hatóság. Véleményem szerint az egészben az egyik legkomolyabb kérdés: honnan tudja az ANAF, hogy én idén nősültem, lagziztam? Mert törvényileg nem tartozik rá” — magyarázza lapunk megkeresésére Ressler Ştefan ügyvéd, nyomatékosítva: komoly jogi kérdéseket vet fel az adóhatóság ilyetén formájú kíváncsiskodása.

Arról már nem is beszélve: kizárólagosan az ifjú párok válaszai alapján nem lehet adóalapot megállapítani a zenészek, fotósok vagy akár a vendéglő számára, ugyanis a törvény előírja, hogy az adóhatóság ellenőreinek ezt még egy másik forrásból származó bizonyítékkal is alá kell támasztaniuk. Hogy az olyan (és nem is túl ritka) eseteket már ne is említsük, amikor a fotós vagy muzsikus „nászajándékként” végzi a szolgáltatást.

Szabó Kinga Mária