Deák Endre emléke előtt tisztelegve

Deák Endréről emlékeztek meg vasárnap délután a Károlyi-kastélyban lovagtermében. Az eseményen emlékplakettet avattak a lantművész tiszteletére, továbbá két régizenei koncertet hallhattak és egy fénykép-, oklevél- és plakát-kiállítást is láthattak a jelenlévők.

A Nagykárolyi Kulturális, Sport- és Turisztikai Igazgatóság rendezésében zajlott megemlékezésen Bogdan Georgescu, az igazgatóság vezetője, valamint Szűcs József, a Nagykárolyi Művelődési Központ könnyűzenei szakának irányítója köszöntötték a résztvevőket. Beszédükben zenészként és emberként egyaránt méltatták Deák Endrét, aki éppen ma két éve, 2012. június 17-én távozott az élők sorából.

A méltatást követően sor került annak a bronzból készült emlékplakettnek a felavatására, amelyet a lantművész testvére, a Nagyváradon élő Deák Árpád szobrászművész készített. A domborművet a szobrászművész és Deák Endre felesége, Deák Ildikó leplezték le.

A felavatás után a debreceni Vox Antiqua énekegyüttes — melynek a lantművész lánya, Deák Emőke is tagja —, valamint a nagykárolyi Carmina Renascentia régizene-együttes koncertjei következtek. A koncertek különlegessége, hogy az énekegyüttes és a régizene-együttes is előadott egy-egy olyan reneszánsz darabot, amelyet Deák Endre még a 70-es években végzett kutatásai során fedezett fel a marosvásárhelyi Teleki-Bolyai Könyvtár egyik kéziratában.

A rendkívül színvonalas előadásokat követően a jelenlévők megtekinthették azt a fénykép-, oklevél- és plakátkiállítást, amely Deák Endre pályafutását illusztrálta. A kiállítás nem meghatározott ideig látogatható.

A jövőben az emlékplakett és a kiállított tárgyak egy állandó kiállítás keretében fognak helyet kapni a Károlyi-kastély egy termében.

A lantművészről

Deák Endre 1952. december 24- én született Marosvásárhelyen, 1974-ig tanulmányait is szülővárosában végezte: a helyi művészeti iskolában előbb hegedűt, majd gitárt és kántót tanult, ezután zenepedagógiai képesítést szerzett a helyi Pedagógiai Intézetben. Ebben az időszakban játszik a Lyra együttesben, majd alapítója és vezetője az erdélyi könnyűzene egyik meghatározó zenekarának, a Búgócsigának. Közben tagja a Babrik József által alapított Camerata Transilvanica régizene-együttesnek, innen életre szóló kötődése a műfajhoz.

1974-ben zenetanárként Avasfelsőfaluba helyezték ki, ahonnan egy év után, Karácsonyi Péter hívásának eleget téve érkezett Nagykárolyba. Rövidesen a Castelanii (Kastélylakók) együttes meghatározó tagjává lett, ahol a hangszeres játék mellett zeneszerzéssel és hangszereléssel is foglalkozott. Emellett a pedagógusok kórusát és a német (sváb) kórust is vezette, ugyanakkor a Művelődési Ház román népi zenekarával is foglalkozott.

1977-ben elvégezte a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémia muzikológia szakát is, majd megalapította a Collegium régizene-együttest, amely 2012-es megszűnéséig országos és nemzetközi szinten egyaránt az egyik legelismertebb régizene-együttessé vált.

Zenekutatásának eredményeként több írása jelent meg hazai és külföldi szakfolyóiratokban. Munkáját számos díjjal tüntették ki, többek között 2001-ben Szatmár megye művelődési díjával, 2007-ben a Magyar Régizenei Társaság által alapított Tinódi-lant díjjal, majd 2011-ben Nagykároly önkormányzatának Pro Urbe Díjával is.

Ifj. Deák Endre