Diákdombi megemlékezés Batizon

A Szatmárnémeti Református Gimnázium 10. osztályos tanulói iskolájuk hagyományához híven idén október 13-án is kivonultak a batizi temetőbe, hogy leróják kegyeletüket a kuruc-labanc szabadságharcban elesett bátor diáktársaik emlékművénél.

Az ünnepi alkalom első mozzanataként Varga Szilárd Csaba, a gimnázium lelkipásztora hirdetett igét a Királyok 2. könyvének 6. része alapján. Az igehirdetés központi üzenete: „Ne félj, mert többen vannak velünk, mint ellenünk.” A lelkipásztor kihangsúlyozta, hogy a legnehezebb próbákban nem a láthatókra, hanem a láthatatlanokra kell tekinteni, mert Isten soha nem hagyja elveszni az övéit. A lelki látást azonban egyedül csak Isten adhatja meg, de ennek birtokában bárki rettenthetetlen hőssé nemesedhet Isten kezében. A kuruc-labanc szabadságharcban elesett egykori refis diákok ebben a rendíthetetlen hitben és helytállásban állítanak példát a mindenkori diákok számára, amiért méltán kiérdemelték a későbbi generációk tiszteletét. Az igehirdetést követően Király Lajos esperes, a Batizi Református Egyházközség lelkipásztora vette át a szót, majd köszöntötte a meghívottakat, jelen lévő vendégeket, és felkérte a gimnázium diákjait, hogy tartsák meg ünnepi műsorukat. A Refi 10. osztályos tanulói színvonalas műsorral idézték meg a régmúlt időket, az előadásuk felkészítő tanáraik — az iskola egykori igazgatója, Szilágyi Éva magyartanár és Mátyás Erika zenetanárnő — munkáját dicsérte. A műsort követően Kereskényi Sándor, a Szatmár Megyei Tanács tanügyi és kulturális szakbizottságának titkára kalauzolta el a hallgatóságot nemzetünk dicső múltjába, megidézve olyan ősök szellemét, mint Batthyány Lajos vagy Deák Ferenc. Kereskényi a hősi halál eszméjének történelmi szerepéről beszélt, és külön kitért a mindenkori fiatalok áldozathozatalának a jelentőségére. Az antik és a középkori társadalmakban természetesnek tűnt a hősi halál gondolata, hiszen ez fejezte ki a szellemi homogenitást, és ugyanakkor legitimálta a központi értékeket. A romantikát felváltó liberalizmusban annyira megszűnt a gyász jelentősége és általában az egyéni életvitel fontossága, hogy a halál szinte észrevétlenné vált (az előadó a magyar mentalitásban beállt változást a Batthyány Lajos és Deák Ferenc közti, elhíresült párbeszéddel szembesítette, amikor is Deák — az angol liberalizmus hatására — arra figyelmeztette a miniszterelnököt, hogy ne dobja el könnyű kézzel magától az életet). Ma mégis meghatottan emlékezünk a legfőbb áldozatot meghozó hős ifjakra — hangsúlyozta Kereskényi. Ez így van jól, hiszen ha ők az életüket áldozták fel, akkor mi mindennapjainkat is bizton példájukhoz igazíthatjuk. A diákok Szilágyi Éva és Mátyás Erika tanárok irányításával mutatták be versekből és énekekből álló műsorukat, majd elhelyezték az emlékműnél a megemlékezés koszorúit. A parókiára visszatérve az épület homlokzatán elhelyezett Szilágyi Domokos-emléktáblánál a költő A tücsök és a hangya című műve hangzott el Ary Dávid előadásában, majd ezt követően elhelyezték a koszorúkat. Az ünnepi megemlékezés a parókia udvarán, illetve a gyülekezeti terem tetőterében szeretetvendégséggel ért véget, a diákság és a meghívott vendégek örömére.