Divatba jöttek a gazdaságtörténeti kutatások
Marius Baloş történész, a Szatmár Megyei Múzeum gazdaságtörténettel foglalkozó tudományos kutatója szakterületének fontosságáról, fő kutatási területeiről, valamint a gazdaságtörténeti ismeretek jelentőségéről és azok felhasználásának eredményeiről nyilatkozott.
Marius Baloş 1987-ben született Szatmárnémetiben. 2010-ben végzett a Bukaresti Egyetem Történelem Karán, és ugyanott szerzett mesteri fokozatot a két világháború közötti romániai baloldali radikalizmusról írott dolgozatával. 2014-től dolgozik a Szatmár Megyei Múzeumban, fő kutatási területe a gazdaságtörténet. Az alábbiakban őt kérdeztük:
— Kérem, beszéljen a jelenlegi gazdaságtörténeti kutatásokról, kiemelve a szatmári vonatkozásokat is. Melyek a leggyakrabban tematizált tények, események?
— A gazdaságtörténeti kutatások Romániában jelentős fejlődésnek indultak az utóbbi években, azt is mondhatnám, hogy divatba jöttek. Megnőtt a doktori dolgozatok száma, évente egyre több tudományos tanácskozást tartanak, ezeken sok a külföldi résztvevő. Tekintélyes történészek foglalkoznak különféle gazdaságtörténeti kérdésekkel, mint például Bogdan Murgescu vagy Maria Mureşan. Egyre több angol, magyar vagy német tudós, mint Keith Hitchins, Egry Gábor vagy Marianne Hausleitner fordul román vonatkozású gazdaságtörténeti kérdések felé. Gyakoriak a gazdasági regionalizációhoz kötődő kutatási témák. Például a fiatal svéd történész, Anders Blonvist nemrég doktori dolgozatán alapuló terjedelmes monográfiát publikált angol nyelven a szatmári gazdaságtörténetről, melynek vizsgált időszaka a 19. század közepétől a második világháború végéig tart. A Szatmár megyére vonatkozó gazdaságtörténeti kutatások többnyire a megyei múzeum Studii şi comunicări című tudományos kiadványában jelennek meg, illetve hazai szaklapokban. Egyelőre a kezdetnél tartunk. Ezek a közlemények, noha sokszor unalmasaknak tűnhetnek a sok grafikon, statisztikai adat vagy táblázat miatt, mégis érdeklődésre tarthatnak számot, mert rejtett és nagyon fontos történelmi összefüggéseket tárhatnak fel az érdeklődők vagy a szakemberek számára, számszerűsítve gyakran megfoghatatlannak tűnő múltbéli tényeket.
— Mi áll az ön elméleti és módszertani, illetve tematikai érdeklődésének előterében?
— Munkám során igyekszem hasznosítani a legújabb elméleti és módszertani eredményeket, és elsősorban az angol nyelvű szakirodalmat követem. Ami kutatási témámat illeti, ez a két világháború közötti Szatmárnémeti gazdaságtörténetére összpontosít, pontosabban arra, miként befolyásolta az itteni gazdasági életet az első világháború utáni uralomváltás, az azt követő politikai-közigazgatási változások sorozata. Nagyon fontosnak tartom annak feltárását, hogyan működtek tovább az Osztrák-Magyar Monarchiában létezett jelentős gazdasági egységek, milyen fejlődési lehetőségeik voltak Nagyrománia keretein belül. Egy másik figyelemre méltó tényező az úgynevezett gazdasági nacionalizmus. Ez létezett a monarchián belül is, nyilván magyar részről, később pedig a román liberális vagy parasztpárti kormányzat alkalmazta a saját céljai elérésének érdekében. Érdeklődésre tarthat számot továbbá az export-import tevékenység, elsősorban az, amely Csehszlovákia és Románia között zajlott a halmi vámnál, ennek mennyiségi és minőségi hullámzása sokat elárul a kor gazdasági életéről. Az 1927-ben bevezetett protekcionista díjszabás lényegesen módosította Szatmárnémeti gazdasági kapcsolatainak további alakulását. Ez nagymértékben érintette a fejlődés ütemét, és meglátszott az olyan meghatározó nagyipari egységek termelési mutatóin is, mint például a Princz Testvérek vagy az Unió esetében.
— Milyen kutatási tervei vannak a jövőre nézve?
— Doktori dolgozat írásával küszködök, amely gazdaságtörténeti tematikájú. Elvi célom az, hogy elősegítsem a helytörténeti kutatások integrálódását a hazai és nemzetközi tudományos körforgásba, főleg, hogy ez utóbbi nemcsak kívánatos, hanem szükséges is. Az elmúlt száz évben sok minden történt ezen a tájon, s a magam módján szeretnék hozzájárulni a történtek tudományos feltárásához és értelmezéséhez.
Elek György
