Dokumentumkönyv Szilágymenyőről

Molnár Kálmán nyugalmazott lelkipásztor-esperes Szilágysági szabadító karácsony – Tövisháti megemlékezések című dokumentumkötetét mutatták be az EMNT szatmárnémeti irodájában.

A szatmárnémeti EMNT minden évben megemlékezik december 15-én az 1989-es temesvári eseményekről és az azt követő megmozdulásokról, amelyek a kommunista rendszer bukásához vezettek. Pénteken egy olyan könyvet mutattak be, ami a szilágymenyői történéseket idézi. Az eseményen Csókási-Budaházi Attila, a Demokrácia Központ irodavezetője, a rendezvény szervezője köszöntötte a résztvevőket, majd Méhes Kati színművésznő olvasott fel részleteket a kötetből.

Molnár Kálmán, a Zilahi Református Egyházmegye nyugalmazott esperesének Szilágysági szabadító karácsony – Tövisháti megemlékezések című könyve az akkori szilágymenyői események krónikája. Megtudhatjuk belőle, milyen volt harminc évvel ezelőtt a Securitate „gyónásaira” járni, főleg azoknak, akik nem akartak együttműködni ezzel az ördögi szervezettel. Milyen volt látni a régi rendszer utolsó, kétségbeesett lépéseit és a fordulat után a remény első sugarait, majd részt venni a magyarság önszerveződésében, és megtapasztalni a csalódottságot, amikor rövid idő múlva az egyházon belül is a változást élete kockáztatásával elindító Tőkés László püspök ellen fordultak és cserben hagyták őt a magyar emberek.

Molnár Kálmán beszélt a negyvenhét éves lelkipásztori szolgálatáról, amit Szilágycsehben végzett. A szerző nem a temesvári eseményekkel kívánt foglalkozni a könyvében, hanem a Szilágymenyőben történtekkel, ugyanis ez is jelentős része az 1989-es változásoknak. A temesvári nagy fordulat eseményeinek az epilógusa az, amivel foglalkozik a Szilágysági szabadító karácsony – Tövisháti megemlékezések című könyv. A kötet a szerző naplójegyzeteit tartalmazza, lelkipásztori munkanaplójába egykoron nemcsak a hivatalos adatokat jegyezte be, hanem az eseményeket is, ez esetben az 1989-es adventi időszak eseményeit.

A forradalom első évfordulóján Az újratalálkozás öröme címmel jelent meg a naplójegyzeteit tartalmazó kiadvány. Amikor Tőkés László elolvasta ezeket a naplójegyzeteket, arra biztatta Molnár Kálmánt, hogy más szemtanúk visszaemlékezéseit is felhasználva állítson össze egy kötetet. Molnár Kálmán kitért arra, hogy ma már sokan vitatják, hogy Tőkés László forradalmár vagy az akkori hatalom eszköze volt. Tőkés László soha nem tartotta magát forradalmárnak. Végezte a maga feladatát, azt a feladatot, amit a teológiai évei során megtanult, a reformáció értékrendjének megfelelően végezte a dolgát. Felmerült a kérdés: kell-e a papoknak politizálni, kell-e lehetőséget adni a politikusoknak, hogy felszólaljanak a templomban? Molnár Kálmán szerint a közösségért való felszólalás nem politizálás. A könyvbemutató beszélgetéssel folytatódott, végül Méhes Kati szavalata és a szerző dedikálása zárta az eseményt.