Drága a műemléképület-felújítás

Óriási tatarozási költségekről beszélnek szatmárnémeti régi központi épülettulajdonosok, akiknek fel kell újítaniuk az épületeiket; kisebb teher az ötszörös adó, mint a költségek törlesztése.

Amikor két évvel ezelőtt összeírta a városvezetés a szatmárnémeti műemléképületeket, száz esetében készült olyan vélemény, hogy azok közterületet is érintő omlásveszélyes állapotban vannak, homlokzatuk, egyes esetekben tetőzetük és erkélyük sürgősen javítandó. Azóta néhányat felújított a tulajdonosuk, de még így is jóval több mint nyolcvan javításra váró régi építésű épület van a történelmi városközpontban. Már akkor megszellőztette a városvezetés, hogy ötszáz százalékos többletadót fog kivetni a veszélyesen maradt épületekre, ám az intézkedést csak ezen a nyáron, 2020-as évi hatállyal élesítették, novemberi határidőt megszabva a tulajdonosoknak. Ez nem a felújítás befejezésének a határideje, pontosított többször is az ügyben a városmenedzser, hanem hogy idén november elsejéig el kell kezdeni — legalább — a tatarozás előkészítését. Maskulik Csaba ez ügyben tegnap pontosított: egy ingatlan akkor mentesül a többletadó-fizetési köztelezettség alól, ha a szatmárnémeti városházán le van adva a kérvény a városrendezési bizonylat kiadásához.

Nem kis összeg ez az ötszörös ingatlanadó. Ha kivetik, egy átlagos lakásért fizetett 100 lej helyett 500-at kell befizetni évente. Van pár érintett épület vagy társasházon belüli lakás, amelyek tulajdonosai komolyan vették a fenyegetést, és elkezdtek foglalkozni a dologgal, elsősorban arra keresve a választ, hogy mennyibe kerülhet egy műemléképület szabályos formában történő felújítása. Itt ugyebár kalákában végzett munkáról nem is lehet szó, illetve zsebből kifizetett kőműves csapatot sem lehet felküldeni a falakra, minden egyes fázisról papír kell. Kell egy műemléképülettel való foglalkozásra feljogosított tervező is, aki a teljes munkamenetet rögzíti, majd egy ugyanilyen engedéllyel rendelkező cég, amelyik el is végzi a munkát. A felhasznált anyagok minősége, állaga és színe sem mellékes, és ezek mind-mind emelik a költségeket. A teljes engedélyezési folyamat maga is hónapos utánajárást feltételez, de az ügyben érintett tulajdonos szerint az egészben ez a legkevesebb. Egy átlagos homlokzattal rendelkező műemléképület homlokzatának és tetőjének a szakszerű rendbetételét több százezer euróra becsülték, amit érthető módon csak hitelből tudnának kifizetni. A költségeket kiszámoló lakó szerint ha az anyagiakról beszélünk, akkor inkább megéri akár húsz éven át is 400 lejjel több adót fizetni évente lakásonként, mint 200–300 ezer eurót törleszteni az egész épület esetében, mert ekkora költséget ötven év alatt sem tudnának visszafizetni a lakók.

Amelyik kiadást nem lehet előre kiszámolni, az viszont azzal kapcsolatos, hogy ha az elhanyagolt épületről egy tégla, egy vakolatdarab vagy egy cserép véletlenül az utcán arra járó ember fejére esik, mekkora kártérítést kell kifizetniük a sérültnek a házban lakók. A hatályos törvénykezés ugyanis kimondja, hogy a tulajdonost lehet kártérítésre kötelezni, ha pedig több tulajdonos van egy épületben lakóközösség nélkül, akkor az ilyen jellegű balesetekért minden egyes lakót egyenlő mértékű felelősség terhel.

Princz Csaba