Dráma a hatalom és igazság harcáról

Pénteken este a Harag György Társulat Lendvai Zoltán rendezésében mutatta be Henrik Ibsen A nép ellensége című drámáját. Komoly gondolkodni valót kaptak a nézők, hogy a történetben, a szereplők jellemeiben felismerjék a mára vonatkozó tanulságokat.

A Harag György Társulat pénteki bemutatójának egyik érdekessége az volt, hogy a nézőtéri székek mellett harminc néző számára ülőhelyet biztosítottak a színpadon is. Lendvai Zoltán rendező egyrészt azért választotta ezt a megoldást, mert a Szakszervezetek Művelődési Háza nagyszínpadát nem tudták volna kihasználni a darab szereplői, másrészt amiatt, hogy a nézők egy része ott lehessen a játék közelében, lehetőségük legyen jobban megfigyelni a színészek mozgását, gesztusait. Henrik Ibsen saját koráról saját kortársaihoz írt darabjának mondanivalója ma is időszerű, hiszen az emberi tulajdonságok keveset változtak, az emberi természet örök. A nép ellensége röviden arról szól, hogy kiderül, hogy egy kisváros vize, amire a kisváros lakói az egzisztenciájukat, a turizmust, a boldogulásukat építik, fertőzött. Dr. Stockmann fiatal és idealista fürdőorvos úgy érzi, nem engedheti meg, hogy hazugságra épüljön szülővárosának gyógyvízfürdője. Megpróbálja a figyelmet felhívni erre a tényre, de az egyre erőteljesebben manipulált többség, a sajtó, valamint a politikumot megtestesítő polgármester az orvos ellen fordul, és azt a nép ellenségének nevezik. A város addig békés lakosai ellenségesen üvöltöznek a doktorra, árulónak tartják, akit szerintük a szomszéd város vezetői béreltek fel, hogy megkérdőjelezze a város sikereit, eredményeit. Az orvos szerintük az emberek boldogulását akarja idegen érdekekből aláásni. A doktor végül egyedül marad, hiába van a kezében írásos bizonyíték a víz fertőzöttségéről. Elbukik, a város pedig továbbra is éli a maga kisszerű életét a fertőzött vízzel ellátott fürdőjével.

Időszerűség

Sokan magukra ismerhetnek ebből a történetből. Komoly gondolkodni valót kaptak a nézők, hogy a történetben, a szereplők jellemeiben felismerjék a mára vonatkozó tanulságokat. Ibsen százharminc éves története, annak szereplői aligha különböznek a mai élettől, a politikai áthallások pedig annyira direktek, mintha éppen napjainkban történnének. Amikor dr. Stockmann a buták többségéről és a kisebbség igazságáról beszél, majd felmerül, hogy közelednek a választások és meg kell etetni a népet, hogy kire kell szavazni, semmi különbséget nem látunk a múlt és a jelen között, Ibsen hősei és a mai társadalom között. A politikusok meg akarják nyerni a médiát, hogy kihasználják annak manipuláló erejét, és maguk mellé állítsák a város lakosainak a többségét. Ez sikerül is, utána már értelmetlenné válik az igazság és a hatalom harca, kisebbségbe kerülnek azok, akik az igazság mellett állnak ki. A dráma a társadalom pusztulásának apró részleteit ábrázolja, hiszen a közösség gyógyvíz helyett valójában a szennyből él, fizikai és szellemi megtisztulásra egyaránt szükség lenne, de az egyéni érdekek mindent elnyomnak. Stockmann bukásával Ibsen egyúttal azt a demokráciaproblémát feszegeti, hogy az egyén és a kisebbség igazsága nem érvényesíthető a többségi népakarattal szemben.

Elek György