Édenkert a Fekete-hegy lábánál

Felsőbányától északkeletre, a Gutin-hágó előtt található a turisták egyik kedvenc kirándulóhelye, a fekete-hegyi vagy mogosai Bódi-tó. Ez a sűrű erdőséggel körülölelt, igézően szép terület minden évszakban tárt karokkal várja a természet szerelmeseit.

„A Fekete-hegy egy mély tavat foglal magába; tekintetére a vize fekete. De ha merítenek belőle, tiszta színű, jóízű és semmi szaga nincsen. A lakosok tengerszemnek nevezik, mert valami tengerrel volna közösülve. De valójában nem egyéb, mint kősziklák között eredő forrásoknak összefogása. A fekete színe pedig mint a mélységétől, mind a fenekén lévő homoktól játszatja a szemeket.”

Szirmay

Szatmárnémetitől alig 80 kilométerre, Máramaros megyében, Felsőbányától északkeletre található a népi nyelven Tündérek tavaként is emlegetett Bódi-tó. Hajdanán csupán kicsi tavacska volt a tengerszint felett, 731 méteren elterülő tó, amit a felsőbányai bányavállalat egy gát megépítésével felduzzasztott. Ezzel tudták biztosítani a hozzá tartozó üzemek számára szükséges vízmennyiséget, ám a kitermelés növekedésével a XX. század második felében újra vízhiánnyal küszködtek, így kénytelenek voltak megemelni a gátat, a gát alapját viszont nem erősítették meg, így az hamarosan átszakadt a víz terhelése alatt. Az újra felépítése 1960 körül történt meg, és szinte a Fernezelyi-tóval egyszerre nyerte el a tó jelenlegi, 7 méteres mélységét és 4 hektárnyi felületét. A leírással ellentétben vize már nem fekete, sőt, ragyogó zöldes árnyalatban pompázik, felszínén visszatükrözve a környező fák lombkoronáit.

Elnevezését a gátakat emelő Bódi mérnökről kapta, aki annak idején azt tűzte ki célul, hogy vízgyűjtő medencét hoz létre a környéken működő bányák számára.

Barangolásaink során ritkán látogatunk olyan helyszínre, ami könnyen vagy azonnal megközelíthető, a Bódi-tó viszont pontosan ilyen turistalátványosság. Látogatásához nem kell többórás, nehéz terepen való túrázásra számítani, mert a Nagybánya és Máramarossziget között jól kiépített műutat követve zökkenőmentesen és kényelmesen juthatunk el egyenesen a tó partjáig. Nemcsak ismert, de közkedvelt kirándulóhellyé is vált, főleg a fekete-hegyi sípálya és libegő, valamint a sujori menedékházak megépítése után.

Már messziről látni, hogy egyfajta csábítás zajlik az erre látogatók kegyeiért. Nem csupán a természet ontja páratlan szépségét, de a mutatós panzió, a kiépített sétány és a játszókert szabadtéri szórakozási lehetőségekkel is igyekeznek maradéktalanul kielégíteni kicsik és nagyok igényeit egyaránt.

A tóparton viszont szigorú szabályok élnek. Nem szabad sátort verni, sem grillezni, sem tábortüzet rakni. Minden biztonsági felügyelet a panzió irányítása alatt működik, innen lehet az erdei túrához kerékpárt, a szabadban található asztalhoz teniszütőt vagy akár vízibiciklit is bérelni. Az alacsony, töltésszerű sétányon kényelmesen körbe lehet járni a tavat. Szakaszonként meg lehet pihenni padokon, és kihelyezett szemeteskukákkal igyekeznek megőrizni a tisztaságot is.

A látvány egyszerűen festői. Ahogy a hegy aljában, pontosan a libegő alatt fekszik egy kör alakú megfigyelő, vagy ahogy a bokrok és sás közül piros tetővel, pavilon alakban a tó végében feltűnik egy házikó, olyan idillt teremt, mintha egy földi édenkertben nézelődnénk.

A Mogosa-tető úgy magasodik előttünk a maga 1246 méterével, mint egy óriás. Akik a Bódi-tótól indulnak fel, gyakran választják a libegőt a gyalogtúra helyett.

Egyszemélyes székek és erős drótkötélpálya biztosítja az utat alig pár perc alatt. Még azok számára sem jelent nagy kihívást, akik tériszonnyal vagy fóbiával küzdenek; úgy a felszállást, mint a megérkezést segítők felügyelik.

Nyáron a túrabiciklizéshez a kerékpárt, télen a sífelszerelést is a libegő segítségével szállítják a hegy tetejére. A Mogosa sípálya 2200 méter hosszú, és nehézségi fokát tekintve a nehéz kategóriába sorolható. A csúcsról még két hosszú sípálya is indul a sujori menedékházak felé.

A Fekete-hegy csúcsa középen kissé kiemelkedő, kb. 800–900 holdnyi csupasz terület fogad minket odafenn. Kopárságát kevés fekete- és vörösáfonya-bokor tarkítja. A csúcs közelében nyúlik az ég felé a Nagybányáról is látható tévétorony, mellette a rádióközvetítő állomás alacsonyabb épülete. Tőlük nyugatra találjuk a tető bővizű, tiszta forrását, amit alacsony kerítéssel próbáltak elkeríteni, és első ránézésre inkább halastónak tűnik. A szinte laposra nyúló tetőről gyönyörű körpanoráma nyílik. Észak felé a Rozsálytól a Gutinig terjedő láncolat hullámzó hegycsúcsai látszanak. Háttérben a Máramarosi-havasok ködlenek. Északkeletről, egészen közel a Gutin kiugró sziklacsodái merednek az ég felé, mögöttük a Radnai-havasok 2000 méter fölé emelkedő csúcsai. Délkeleten a Cibles hármas csúcsa, délre a Sátor-hegy elnyúlt koporsója látható, nyugaton a Bánya-hegy, távolabb pedig a nagybányai hegyek.

A Fekete-hegy tetejét erdők veszik körül, oldalában kőoszlopos szfinxek. A kopár lapos rész észak, kelet és délkelet felé meredeken hajlik alá, s a mélyben jól látható a Bódi-tó tükre, délkeletre pedig a kapniki völgy hosszan elnyúló házsora. A libegőről jól láthatóak a környező legelők vagy az erdőt átszelő ösvények is.

A csúcsot az extrém sport kedvelői is szívesen próbálgatják. Jó időben színes ernyők szállnak a magasba, az oldalban pedig KTM-pályák szelik át az erdőket.

Első alkalommal nyáron látogattuk meg ezt a csodás vidéket. Akkor ámulatba ejtett a táj, a tó körüli séta és a Mogosa-tetőről elénk táruló kilátás. Most az ősz színei ejtettek ámulatba. A panzió mellett, a fenyősor alatt mesebeli óriás galócák piroslanak, s a tavat körülölelő erdő olyan színekben pompázik, melynek megfestésére még nem született nagyobb művész az anyatermészetnél.

Szöveg: Habarics Ilona

Fotók: Habarics Zsolt