Egész nap bent maradhatnak a hajléktalanszállón a rászorulók

Holnaptól tudja napközben is befogadni a szatmárnémeti hajléktalanszálló a rászorulókat.

A szatmárnémeti Gladiolei utcai hajléktalanszállóra éjszakánként 50–55 személy kér bebocsátást, tudtuk meg Daniel Săveanu központvezetőtől. Mint elmondta, terveik szerint december 1-től nappal is meghúzhatták volna magukat az otthontalanok, de ez sajnos nem valósulhatott meg. Az előző évek gyakorlatának megfelelően a Szatmárnémeti Helyi Rendőrség munkatársai felügyelték volna a rászorulókat, de személyzethiány miatt nem vállalták a feladatot, sőt, a szállóra meghirdetett portásállásra sem jelentkezett senki. Ezért marad az a verzió, hogy egy magáncéggel kell szerződést kötni a téli hónapokra, azért, hogy nappalra is befogadja a szálló azokat, akik maradni akarnak. Tehát egyelőre a meglévő személyzet van beosztva, ők biztosítják az állandó felügyeletet. Azokat, akiknek nem volt hová menniük e nagy hidegben, a szálló társalkodójába eddig is beengedték. Naponta mintegy 15–20 személy él ezzel a lehetőséggel, így ők csak egy rövid ideig kell elhagyják az épületet, addig, amíg kitakarítják, szellőztetik a helyiségeket. Tehát senkit sem kárhoztatnak arra, hogy az utcán fagyjon meg, se nappal, se éjszaka. Ami a rászorulók étkeztetését illeti: bár a szállón a szabályzat értelmében csak hideg ételt tudnak biztosítani a rászorulóknak, hála a szatmáriak empátiájának különböző felajánlásokból szinte minden napra kikerül a friss és meleg kétfogásos étel.

Téli ruha, lábbeli

Arra a kérdésünkre, hogy mire lenne szükség az intézményben, a központ vezetője azt válaszolta, hogy a női, férfi téli ruha és lábbeli mindig jól jön, de sapkára, sálra, kesztyűre, zoknira is mindig szükség van. Bár az intézményben van fenntartva egy szoba otthontalan nők és gyermekeik számára, jelenleg nincs jelentkező a helyre, gyermekruhára nincs szükség. Gyermekes anyák vannak ugyan a szállón, de a kicsinyeik gyermekvédelmi központban élnek, ahol teljes ellátást kapnak. Daniel Săveanu fontosnak tartotta megjegyezni, hogy szerencsére sokan vannak, akik nem azzal foglalkoznak, hogy pálcát törjenek mások felett, hanem ahogy tudnak, segítenek a rászorulóknak. Tehát ő azt tapasztalja, hogy lakosság pozitívan viszonyul e nehezen kezelhető és nehezen megoldható társadalmi problémához.