Egy délelőtt a Caritas tasnádi szervezeténél

A Caritas tasnádi szervezete egyházilag a Nagyváradi Római Katolikus Püspökséghez, közigazgatásilag Szatmár megyéhez tartozik. Ahhoz, hogy jogilag szabályosan tudjon működni, önálló jogi személlyé kellett válnia, így végzi tevékenységeit 2006-tól.

Dr. Czier Tiborral, a Caritas tasnádi szervezetének elnökével telefonon egyeztettünk, hogy amikor megérkezem Tasnádra, várni fog a Biró Lajos Művelődési Ház előtt. Lózer Kinga, a tasnádi Caritas ügyvezetője jött elém és jelezte, hogy Czier doktor csak tíz perc múlva érkezik, mert halaszthatatlan dolgot kell elintézzen, amire nem számított. Egyperces séta után már a Caritas épületéhez értünk, melynek folyosóján elég nehéz a közlekedés: három orvosi rendelő működik itt, folyamatosan jönnek-mennek a betegek. Kis irodahelyiségbe léptünk be, ahol, amíg Czier doktorra vártunk, Lózer Kinga röviden bemutatta az intézményt. Megérkezett Czier, kiosztotta a feladatokat, majd elindultunk, hogy bemutassa az épületrészeket.

Önálló szervezet

2005-ben kezdődött el a tasnádi Caritas-szervezet létrehozása, ami hivatalosan 2006-tól működik. Egy eléggé sajátos helyzet alakult ki, mert a tasnádi Caritas a nagyváradi római katolikus püspökséghez, közigazgatásilag viszont Szatmár megyéhez tartozik. Tehát elvileg Nagyváradhoz tartoznak, de ahhoz, hogy a jogi ügyeket tudják rendezni (adóügyek, engedélyeztetések, egészségbiztosítási problémák stb.) jogi személlyé kellett válniuk. A szervezetnek van huszonöt munkatársa, ebből tizenegy önkéntes, többek között Czier Tibor, a szervezet vezetője is.

Egészségügyi központ

Az egészségügyi központban Simon Gizella éppen a betegek adatlapjait rendszerezte. Húsz évig volt a szociális központ vezetője, ezt a feladatot most Simon Marika látja el. Ma már van szerződés az egészségbiztosítóval, ha a beteget olyan ajánlással engedik ki a kórházból, hogy szükség van utókezelésre, itt lehetőség van arra, de sok esetben hazamennek a beteghez, és ott végzik el a kezelést. Van egy ugyanilyen házi beteggondozó központ Tasnádszántón is, ahol szintén végeznek utókezelést a központban, de gyakran kimennek házakhoz is, Érkőrösre és Érszodoróra is. Tasnádon ötven, Tasnádszántón húsz körüli a betegek száma. Simon Gizella délelőtt, délután vagy akár éjszaka is elmegy a betegekhez, ha szükségük van ápolásra. Nagy tapasztalata van, hiszen mentősként is dolgozott. Minden betegnek külön nyilvántartó lapja van, ezeken minden fel van tüntetve, ha egy idegen orvos kezébe kerülnek, az is látja, hogy milyen betegsége van az illetőnek és milyen kezeléseket kapott.

Közben megérkezett terepről Simon Marika is, aki sokat mesélt arról, hogy milyen sok a magányos, idős beteg, akiknek ellátására sokkal több időt kellene fordítani, ha lehetne bővíteni a személyzetet. A betegek nagy része nehezen mozog, meg kell őket tanítani a gyógyszerhasználatra, biztosítani kell számukra az egészségügyi eszközöket, de nagyon sok olyan segítséget is meg kell adni számukra, ami csak a minimális egészségügyi feltételeket biztosítja. Ezek után jön még a szociális problémák megoldása, ami egy külön történet. Az asszisztensnő bemutatta a rendelőt, annak raktárát, melyben el vannak helyezve azok az egészségügyi segédeszközök, amelyeket bérbe lehet venni: járókeret, beteggondozó ágy stb. A rendelőben Rozs Norbert veszi le az analízisekhez szükséges mintákat, ezeket megfelelő körülmények között viszi el a kórházba elemzésre.

Felmérés

Ez év tavaszán végeztek egy felmérést, hogy hány idős, beteg ember van Tasnádon, nemzetiségre és vallási felekezetre való tekintet nélkül. Nyolcvankét személyt vettek nyilvántartásba, s azt is megkérdezték tőlük, hogy mire lenne szükségük. Negyvenkét személy tűzifát kért, vannak, akik gyógyszereket igényelnek, a magányosok félnek a betörőktől, ezért védelmet szeretnének, amit elég nehéz garantálni a mai világban. A Caritasnak az a célja, hogy lelki és anyagi támogatást nyújtson. Az anyagi támogatások most kezdődnek el. Egy cégtől vásároltak fát, azt felvágják és házhoz szállítják azok számára, akik igényelték. Több személy kap kenyeret, karácsonyra több mint ezer csomagot készítenek, ebből közel négyszázat az idősek kapnak, a többit a gyerekek között osztják szét. Ez német segítséggel történik. Czier hangsúlyozta, hogy a szervezet külföldi támogatás nélkül nem sok eredményt érne el. Sok támogatást kapnak Németországból, Ausztriából és Hollandiából. A helyi tanács segít a konyha és a házi beteggondozó központ működtetésében. Induláskor a tanácsosok egy része nem akart támogatást megszavazni a Caritasnak, mert az ortodox pópa azt híresztelte, hogy a szervezet katolicizálni akar. Amikor nekik is egy-egy hozzátartozójuk házi betegápolásra szorult, azonnal megváltozott a véleményük…

Egyéb tevékenységek

Kis séta után beléptünk az intézmény nagytermébe, ami osztrák és német segítséggel épült fel. Czier elmondta, hogy ebben a teremben bármilyen rendezvényt meg lehet tartani, de leggyakrabban egyházi, tanügyi és kulturális események zajlanak itt. A régi katolikus iskolát száztízezer eurós német segítséggel átalakították óvodává. Ide többnyire magyar gyerekek jártak, a PSD-s igazgatónő felháborodott, hogy a román gyerekeket elkülönítik a magyar gyerekektől, pedig ez nem így van. A valóság az, hogy a román szülők nem szívesen járatják a gyerekeket olyan osztályokba, amelyekben sok a roma gyerek. A Caritas nem tesz különbséget magyar, román vagy roma gyerekek között, igaz, hogy a roma gyerekekkel sok a gond. Már korábban volt a Caritasnak egy roma projektje. A németek és az osztrákok javasolták, hogy a romákat valamilyen módon fel kellene zárkóztatni. Akkor még nem volt tej–kifli program, Czier Tibor úgy döntött, hogy a Caritas-központban főznek lekvárt, amit kenyérre kennek, és azt adják tízóraira. Vásároltak hozzá tejet, amit szintén szétosztottak. Most az a cél, hogy egy egész napos programmal működő oktatási rendszert valósítsanak meg az I–IV. osztályos roma gyerekek számára. A gyerekeket csak úgy lehet kiemelni a nehéz helyzetből, ha ebédet kapnak és délután külön foglalkoznak velük. A polgármester többször megígérte, hogy társ lesz ebben a programban, de nem tett semmilyen lépést.

Van egy üzlete is a Caritasnak, amit német áruval töltenek fel, ez is egy segítség azok számára, akik olcsó áron juthatnak hozzá minőségi áruhoz, de segítség a szervezet számára is, mert az innen származó jövedelemből pótolják a közköltségeket. Az üzletet Gózner Éva irányítja.

Idősek Otthona

A tasnádi Idősek Otthonához közeledtünk, amikor Czier Tibor rátért az otthon létrehozásának történetére. Magyarázat közben megpróbált mindent megmutatni, úgy ahogy az a valóságban néz ki, kerülve azt, hogy a szürkét csillogóra fényesítse. Az idősek napközi otthonának létrehozásához a németek adtak ötvennégyezer eurót, a bővítéshez pedig százháromezer eurót. A megye abban segít, hogy biztosítja az idősotthon két alkalmazottjának a bérét. 2013 nyarán, amikor Czier a német küldöttséggel elment a Szatmár Megyei Tanács elnökéhez, hogy bővíteni akarnak, mert nő az igény a szolgáltatás iránt, az elnök azt ígérte, hogy még két személynek biztosít fizetést. Az idősotthon átadásakor a németek érdeklődtek a tanácselnöktől, hogy mikor alkalmazza a megígért két személyt, akkor az megerősítette az ígéretét, ám azóta sem történt semmi. A németek havonta érdeklődnek, hogy megtörtént-e a két asszisztens alkalmazása, mert ha igen, akkor tárgyalhatnak újabb támogatásról. Olyan idős emberek kerülnek a gondozóotthonba, akiknek kevés a jövedelmük, és nem tudják ellátni magukat. Reggel mikrobusszal hozzák be őket, kapnak egy reggelit, van tisztálkodási lehetőség, kimossák és kivasalják a ruháikat, délben kapnak ebédet, délután pihennek, majd kapnak egy uzsonnát. Állandó orvosi ellátásban van részük, kifizetik a költségeiket. Az idősek otthonában jelenleg huszonkét személy részesül ellátásban, havonta kétszáz-kétszáz lejjel járulnak hozzá a költségekhez, egy részüknek van nyugdíja, de vannak, akik helyett a hozzátartozók fizetik be az ellátási díjat. Vannak olyan rászorulók is, akik nem rendelkeznek semmilyen pénzforrással és a családtagjaik sem tudnak fizetni értük. Az idősek gondozásával Veres László, Horváth Brigida és Gáll Margaréta foglalkozik. Ottjártunkkor legtöbben a szobákban pihentek, volt, aki újságot olvasott, olyan is akadt, aki a szabadban üldögélt, kihasználva a napsütéses időt.

Szociális konyha

A tasnádi Caritas működtet egy szegénykonyhát is, melyben naponta hatvan–hatvanöt személy kap ebédet. Eljönnének ide többen is, de ilyen téren is végeztek egy felmérést, hogy megállapítsák, ki az, aki valóban rászoruló. Nemsokkal ebéd előtt érkeztünk meg, a konyhában Lovász Kornélia szakácsnő és segítsége, Ragyis Éva már az utolsó ízesítéseknél tartott. Bemutatták a konyhát, ami minden eszközzel el van látva, mindennek megvan a helye, garantált a higiénia, az ott készült ételek bárhol megállnák a helyüket napi menüként is. A szakácsné minket is megkínált ebéddel, kihangsúlyozta, hogy nem a rászorulók elől esszük meg, minden nap többet készít, hogy ha valaki váratlanul érkezik, ne legyen hiány. Czier Tibornak ebéd közben szólalt meg a telefonja, hogy fontos megbeszélésre várják. Nem volt mit tenni: felállt, elköszönt és sietett a dolgára.

Elek György