Egy fiatal tehetség vágyai

 A szatmári Surányi Botond mindössze négy éve énekel, korábban hazaküldték az Megasztárból, de ő nem adta fel és idén megnyerte az egyik legnagyobb hazai tehetségkutatót, a Médiabefutót.

- Számítottál-e rá a Médiabefutó elején, hogy megnyered a versenyt, és volt-e olyan pillanat, amikor úgy érezted, igen, én leszek a győztes?

- Nem éreztem úgy, hogy megnyerhetem, de természetesen reménykedtem benne, és hihetetlenül jó érzés volt, amikor megtudtam, hogy én vagyok a győztes. Egyébként sohasem úgy indulok neki egy versenynek, hogy megnyerem, egy klassz bulinak fogom fel és kivárom a végét, de szerencsére nagyon sok esetben jól végződnek a dolgok.

- Több helyi tehetségkutatót és karaoke versenyt is megnyertél már, mit jelent számodra ez a győzelem?

- Nagyon sok lehetőség nyílik előttem ezzel a győzelemmel fellépések, lemezszerződések, amit mindenképpen ki is használok majd. Sokan megkérdezik, hogy nyertem-e pénzt is, igen, pénzdíj is volt, de nekem nem ez csak másodlagos, hisz rengeteg barátot, ismerőst szereztem magamnak, ami fontosabb, mint az anyagi része.

- Korábban a magyarországi X-Faktor tehetségkutató verseny első szériájában is szerencsét próbáltál, az előválogatón sikeresen vetted az akadályokat, de a mentorházig már nem jutottál el. Miért nem próbálkoztál azóta, mikor láthatunk ismét egy hasonló kaliberű megmérettetésen?

- A másodikra nem jelentkeztem az egyetemi vizsgáim miatt, de az ideire beiratkoztam, már voltam is Budapesten, de egyelőre még nem érkezett válasz.

- Kerestek-e már meg kiadók lemezszerződéssel esetleg zeneszerzők, akik felajánlották, hogy dalokat írnak neked?

- Még nem, de várom őket.

- Minden énekesnek van egy példaképe, egy művész, akire felnéz. Ki a te példaképed?

- Nekem több van, nagyon szeretem Adam Lambertet, Jon Bon Jovit és a Kings Of Leont. Általában az egyediséget, eredetiséget keresem az előadókban és a dalaikban, ez fog meg bennük, emiatt lesznek a kedvenceim.

- Miért pont az éneklést választottad, hogyan indult a zenei pályafutásod?

- Ötéves koromban kezdtem zongorázni, és négy éve éneklek. Az egyetemen jazz szakra iratkoztam, egyik alkalommal felkészületlenül mentem vizsgázni, a tanár pedig arra kért, hogy improvizáljak, majd énekeljek neki valamit. Az elején furcsa volt, mert azelőtt sohasem énekeltem, de az ő kedvéért megpróbáltam, és végül tízessel hagytam el a termet, a következő évtől pedig átiratkoztam énekre. Időközben nekem is nagyon megtetszett, és egy-két versenyt is sikerült megnyernem, ami még nagyobb erőt adott a folytatáshoz.

- Vannak-e féltve őrzött vágyaid, mi az, amit el szeretnél érni az életben?

- Meg szeretném ismertetni a zenémet és magamat az emberekkel, de nem akarok olyan lenni, mint a mai sztárok, mert napjaink híres embereinek a zöme mű és nincs bennük semmi eredeti.

- Hogyan tovább? Mesélj a terveidről.

- Koncertezni szeretnék egy saját zenekarral, feldolgozásokat játszani, saját dalokkal fellépni, amiből már van néhány, de nagyon örülnék, ha ki is adhatnám őket. Az alternatív és a pop-rock műfajban szeretnék tevékenykedni és ennek megfelelően születnek meg a dalok is.

Botos István