Egy jó kezdeményezés, ami nálunk, sajnos, még nem működik
Hol rontottuk el? Talán nem tettünk meg mindent ahhoz, hogy egy jó kezdeményezésből egy sikeres megvalósítás szülessen? A válasz nem könnyű, de talán nem is lehetetlen:
— A lakosság felkészületlensége, érettsége (kultúrája…) és nem utolsósorban szimpla nemtörődömsége. (Aki otthon is rendetlen, attól nehéz elvárni, hogy a közterületen másképpen viselkedjen.) Persze, ahogyan a közmondás is tartja: „akinek nem inge, ne vegye magára”, (de ha inge, öltözzön fel gyorsan… mondaná Hofi Géza).
— A szisztéma kidolgozatlansága. Tisztázatlan, hogy ki hogyan értékesíti az úgynevezett uscat/száraz hulladékot, főleg honnan és milyen úton szerzi be. Normálisan a szolgáltató feladata. A tapasztalat viszont az, hogy megbízott vagy csak alkalmi „munkások” naponta szisztematikusan végigjárják (akár többször is) a lakótelepi szeméttárolókat, és a „hasznosítható” anyag egy jó részét elviszik, és leadják a megrendelőnek (mert ugyebár „valaki” csak átveszi és fizet is valamit érte). Az is igaz, hogy a mai világunkban nehezen róható fel azoknak a szegény embereknek, akik ily módon tudnak csak némi keresethez jutni, ha már a társadalom nem képes rajtuk segíteni. És akkor még nem is beszéltünk az umed/nedves részről, ahova szintén naponta több csoport látogat, az ételmaradékok kukákból való kibányászásához.
— Egy furcsa, de valós egymást gerjesztő folyamat: az első periódus után a szolgáltató rájött, hogy a lakosság a kezdeti felbuzdulás után egyre kevésbé gyakorolja a szelektív hulladékgyűjtésnek e formáját, következményként (ahelyett, hogy komoly kampányba kezdett volna a média segítségével) az eredeti kétautós kukaürítés után szépen csendben áttért a közös autóban való kukaürítésre. Következmény: a lakosság azon része, amely még fontosnak tartotta a szabályok betartását, arculcsapásnak és feleslegesnek érzi a továbbiakban a szelektív gyűjtés e formájának művelését.
— Fontos, de a szolgáltató által vitatott állapot, ami a kukák fedelének pozícióját illeti. A szabályzat lefedett állapotról szól, de valójában sehol nincs lefedve (az üres kukát a tárolóba való visszahelyezés után már nem is lehet lefedni). A fedél nem közvetlenül a szelektív gyűjtés elősegítője, de nehezítené a kukákban való kotorászást, főleg nyáron a bűz terjedését és szeles időben a papír és a könnyű műanyag zacskók szanaszét szórását a környéken.
— Az ellenőrzés teljes hiánya a szolgáltató, de főleg a közterület-fenntartó részéről. Véleményem szerint hiba volt a város és a szolgáltató közös ellenőrzési egyezségét felbontani (populista szlogenekkel fűszerezve), és utána semmilyen, azt helyettesítő megoldást nem bevezetni.
— Ugyancsak hibás lépésünk volt (a tanács kormányközeli részének a szavazatával) megszüntetni a köztisztasági díj (taxă de salubrizare) kötelező kifizetését a helyi adóhivatalnál azok számára, akik nem állnak szerződéses viszonyban a szolgáltatóval, és helyette semmilyen más megoldást nem alkalmazni. Most a lakosság egy része sem szerződéses viszonyban nem áll, sem „szemétdíj”-at nem kell hogy fizessen, mivel eltörölték, de ugyanúgy szelektíven vagy anélkül, a szemetet a lakótelepi szeméttárolóba teszi.
— Hiányzik a folyamatos és főleg eredményes felvilágosítási forma a lakosság felé.
Itt tartunk ma!
Ki a hibás mindezért? Bonyolult. Talán helyesebb azt a kérdést feltenni, mit lehet és kell tenni ahhoz, hogy a helyzeten saját, jól felfogott érdekünkben változtassunk.
Íme néhány ötlet (a teljesség igénye nélkül):
— A szolgáltató és a polgármesteri hivatal intenzív felvilágosító kampányba kezdjen, a helyi médiában (újság, rádió, televízió, internet), közérdekről lévén szó, akár ingyen is (ennyit a média is megtehet a városért) és az iskolákban. A gyermekek (főleg a kisebb korosztály) fogékonyabbak minderre, rajtuk keresztül a szülőket is könnyebb jobb belátásra bírni. A nagyobb tárolók mellé figyelmeztető pannók kihelyezése (figyelemfelhívással a lehetséges büntetésre).
— Az ellenőrzés megerősítése (helyesebben: inkább bevezetése) és büntetések kiosztása a szabályszegőknek, a médiában való közzététellel. Szokásos ellenérv: nem lehet minden tároló mellé őrt állítani. Nem is szükséges, de napi rendszeres, véletlenszerű ellenőrzéssel (és büntetéssel) sokat lehet segíteni. Az eredményt még fokozni lehet a hírek médiában való gyakori megjelentetésével (ugyanúgy, ahogy az ittas vagy gyorshajtókat szokták kiírni).
— A szolgáltató álljon vissza a kétautós begyűjtésre, még akkor is, ha ez az elején még feleslegesnek és költségesebbnek tűnik.
— Megoldást találni az egyenlő bánásmódra a szolgáltatás fizetésével kapcsolatban — ne legyenek „egyesek”, akik röhögve kibújhatnak e kötelezettség alól —, akár a díj visszaállításával, akár egy egységes díj bevezetésével (más városokban is alkalmazzák), ezzel párhuzamosan a magánszerződések megszüntetése a lakók és a szolgáltató között.
Biztosan lesznek még javaslatok pró és kontra, de tény, hogy megoldást mindenképpen találni kell. Ez mindannyiunk érdeke.
Nits János
Szatmárnémeti
